Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
A vallástudományi konferencia előadásai - Szilágyi Tamás: Keresztény világnézeti pártok Kelet-Európában a rendszerváltás után: összehasonlító elemzés
Szilágyi Tamás Keresztény világnézeti pártok Kelet-Európábán a rendszerváltás után: összehasonlító elemzés* Amennyiben a vallásnak a kelet-közép-európai társadalmak politikai stabilitásának létrejöttére gyakorolt hatását kívánjuk feltárni, a politikai és ezen belül a pártpolitikai mező vizsgálata elengedhetetlen. Mivel a rendszerváltást követő átmenet és konszolidáció államonként eltérő módon ment végbe, ezért három országot szeretnénk kiemelni (Magyarországot, Lengyelországot és Romániát), hogy ezeken keresztül vizsgáljuk meg, hogy a vallásnak milyen hatása volt a pártpolitikára, illetve a keresztény világnézeti pártok miként járultak hozzá a társadalmi stabilitás létrejöttéhez. Mindezt megelőzően azonban látnunk kell azokat a jellegzetességeket, amelyek 1989 után az elemzett régió pártjainál megjelennek, s meghatározzák a régió politikai arculatát. Itt elsődlegesen - lévén a pártok szerepét vizsgáljuk - a pártrendszerek sajátosságait kell sorra vennünk. Tönis Saarts (2011) a kelet-közép-európai pártrendszerek hét fő jellegzetességét emeli ki: 1. A kelet-közép-európai pártrendszerek sokkal fragmentáltabbak, mint a nyugat-európaiak, a bejegyzett és működő pártok száma magasabb. Sokkal kisebb stabilitásúak azonban ezek a pártok, hangsúlyosabban ki vannak téve az átmenetiségből adódó veszélyeknek: szakadások, a politikai főáramból való kisodródás, illetve sajátos kelet-közép-európai jellegzetességként az ideológiai portfolió változása* 1 vagy névváltozások egyaránt jellemzik őket. 2. A választók és a pártok közötti kapcsolat relatíve gyenge: az egypártrendszer örökségéből adódóan sokaknak nem egyértelmű az ideológiai affiliációja (pl. a családi hagyományok szerepe alacsony), ezért a pártválasztásban sok esetben bizonytalanok, befolyásolhatók. Az előző pontban említett instabilitás és változékonyság is jórészt ennek köszönhető: a pártok nem vagy csak kis mértékben rendelkeznek konstans, elkötelezett szavazóbázissal. 3. Problematikus a pártok ideológiai backgroundjának meghatározása. Nyugat-Európával ellentétben Kelet-Közép-Európában az ideológiai alapállások nem jól definiáltak, nehéz egy-egy pártalakulatot a nyugati pártcsaládokhoz hozzárendelni. Számos példa van a régióból arra például, hogy az önmagát a politikai jobboldalon definiáló párt kormányzati szerepben egyértelműen baloldali szociális politikát vagy éppen egy szociáldemokrata párt gazdaságpolitikai elképzelései követnek neokonzervatív irányvonalat. * A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11 -1 -2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Előadásként elhangzott a szolnoki Damjanich János Múzeum és az SZTE-BTK Vallástudományi Tanszékének közös konferenciáján: Tradíció és progresszivitás. Vallások keresztútján a XXI. században. 1 Példaként lehetne említeni a magyar Fideszt, amely liberális pártból lett konzervatív-keresztény pártalakulattá, de kiemelhető a szintén magyar MDF is, amely a konzervatív-nemzeti ideológiáját cserélte le 2005-től egy piacbarát neokonzervatív eszmeiségre. 4. Az egyes társadalmi rétegek Nyugat-Európában megfigyelhető politikai kapcsolódásai, a társadalmi rétegződés szerinti politikai képviselet nem hangsúlyos. Valószínűsíthetően az egypártrendszer bukását követő gyors társadalmi átalakulásoknak köszönhető az, hogy nem alakultak ki igazán rétegpártok. Az államszocialista rendszer tömegpárti jellege átöröklődött, és habár több gazdasági csoport (pl. vállalkozók, földművelésből élők) vagy éppen világnézeti csoportok (pl. kereszténydemokraták) képviselete megjelent a politikai mezőben, ezek tartósan nem tudtak megmaradni önállóan a főáramban. 5. A pártszerveződések kevésbé intézményesültek, és sokkal jobban függnek az államtól, mint Nyugat-Európában. Annak ellenére, hogy bizonyos pártok nemzeti szinten beágyazottnak tekinthetők, és jelentős tömeg-, illetve anyagi bázist tudnak felmutatni, összehasonlítva a nagy nyugat-európai pártokkal, kevésbé intézményesültnek tekinthetők, anyagi forrásaik elsődlegesen az államtól származnak, azzal függőségi viszonyban állnak. A kelet-közép-európai országokból több példa hozható, hogy miként próbálják a kétezres évek eleje óta áttekinthetővé és kezelhetővé tenni a pártfinanszírozási rendszert azért, hogy ezt a dependenciát csökkentsék. 6. A párttagság száma alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. 2001-es adatok alapján a kelet-közép-európai államokban a párttagok aránya 3% csupán, szemben a nyugati 5%-os aránnyal. Az azóta eltelt idő jelentős változást nem hozott, az arányok közel hasonlóak maradtak. 7. A pártokba vetett bizalom - összehasonlítva Nyugat-Európával - a/acsonyabb. Habár az elmúlt húsz évben Nyugaton is jelentősen csökkent a pártokba vetett bizalom, a kelet-közép-európai államokban ez a bizalomvesztés még magasabb arányúnak tekinthető. A pártrendszerek általános jellemzőinek áttekintése után érdemes megvizsgálni azt, hogy milyen tipológiai keretekbe tudjuk csoportosítani ezeket a kelet-közép-európai pártokat. Paul Lewis a 2000-ben megjelent könyvében (Lewis 2000: 56) a posztkommunista országok pártjait a következő módon kategorizálja:- kommunista utódpártok- szociáldemokrata- liberális/konzervatív- etnikai- agrár- kereszténydemokrata/konzervatív- nacionalista Ezek a kategóriák - miként a szerző is rámutat - nem precíz lehatárolásai az egyes pártok ideológiai-politikai identitásának, azonban az összes előforduló fő variánst felvonultatják. A lenti táblázatban Lewis alapján összefoglaltuk, hogy az általunk vizsgált országok esetében a rendszerváltást követő (tanulmányunk szempontjából releváns) első tíz évben miként csoportosíthatók a fenti kategóriarendszer alapján a parlamenti pártok. Itt jól látható az, hogy a vizsgált országok parlamenti pártjai elhelyezhetők ebben a tipológiában, azonban mint a fentiekben is utaltunk rá, az ideológiai portfolió változása könnyen kimozdíthat 361
