Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - F. Kovács Péter–Paár Ferenc: Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban – Előzetes tanulmány: alapok, keretek, irányok
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET A mocsaras, lápos vidékek tekinthetők a legérzékenyebb tájelemeknek,19 ezzel magyarázható a terület valamikori képének gyors és teljes mértékű deformációja. Legnagyobb részben mindezt a folyószabályozások, csatornaépítések, mocsár- és láplecsapolások eredményezték, melyek a XVIII. század vége óta fejtik ki hatásukat.20 Egy másik formáló tényező a természeti folyamatok összessége. Földtani mozgásoknak köszönhetően, a Jászság az Alföld egyik leggyorsabban süllyedő fiókmedencéje.21 A medence hidrográfiai képének folyamatos változását okozza, hogy a terület további kisebb almedencékre szakad, melyek süllyedésének üteme különböző (évenként bizonyos helyeken akár az 5 cm-es ütemet is meghaladhatja).22 Emellett számolni kell a folyók eróziós munkájával is. Hidrogeológiai szempontból a Közép-Tiszavidék északnyugati részéhez tartozik, vagy a régebbi elnevezés szerint a hevesi vízszerkezethez.23 Mivel a táj az Alföld északnyugati felén helyezkedik el, az Északiközéphegység előterében, így megközelítőleg magában foglalja a Zagyva, a Tárná és mellékágaik ártereinek és vízgyűjtőinek síkságait, a Tápió alsó szakaszát. Vízrajzi szempontból a legmeghatározóbb folyók a Zagyva, a Galga, a Tápió és a Tárná.24 A Zagyva gyűjti össze a Mátra nyugati oldalán a Keleti-Cserhátból és a Gödöllői-dombságból lefolyó vizeket, a Galga a jobb oldalon a Cserhát vizeit fogja össze, mely a mai Jászfényszaru településnél torkollik bele a Zagyvába.25 A Tárná a Mátra keleti és déli oldaláról lefolyó vizeket, míg a mellékágak a mátraaljai és a Hevesi-dombvidék felszíni vizeit gyűjtik össze.26 Jászberény és Jászjákóhalma között egyesül a Zagyvával. További meghatározó vízrajzi elem a Felső- és Alsó-Tápió, melyek a Gödöllői dombvidék keleti lejtőjének vizeit fogják össze több kisebb érrel, patakkal együtt. Fodor Ferenc még a Jászberény-Jászjákóhalma-Alattyán háromszöget tartotta a terület vízrajzi központjának,27 és Jászberénytől délkeletre tette a táj teljes vízhálózatának központi gyűjtőterületét.28 Ezzel szemben az újabb komplex kutatási eredmények az mutatják, hogy Tarnaörs-Jászdózsa környéke a vízrajzi centrum, és egyben a legfiatalabb erős süllyedés központja, amely a Tárnát a kisebb-nagyobb mátrai patakokkal magához vonzotta.29 Gábris Gyula holtmeder térképe alapján további kisebb süllyedékterületek ismerhetőek fel a fiókmedencén belül: a Jászladány- Zagyvarékas-Besenyszög háromszög, Jásztelek-AIattyán, Tápiószele- Tápiógyörgye.30 A vízgyűjtőterület morfológiai szempontból dombsági és síkvidéki szakaszokra tagolódik, ami a levonuló árvizek igen heves lefolyását eredményezi.31 A Tápiók árvizei vízgyűjtőterületük eltérő jellege miatt különböznek. A Gödöllőí-dombság felől érkező vízfolyások árvizei rendkívül sok hordalékot szállítanak, a szállított anyagot a dombok lábánál a kitágult ártéren rakják le.32 Az árvizek déli irányba a mai Szolnok 19 SÜMEGI Pál 2003.57-58. 20 FODOR Ferenc 1942.56. 21 FODOR Ferenc 1942.7. 22 FODOR Ferenc 1942.7-8.; GÁBRIS Gyula 2011.205. 23 NEMES Gerzson 1981.3-4. 24 BUSCHMANN Ferenc 2011.7. 25 NEMES Gerzson 1981.4. 26 NEMES Gerzson 1981.4. 27 FODOR Ferenc 1942.6. 28 FODOR Ferenc 1942.7. 29 GÁBRIS Gyula 2011.207. 30 GÁBRIS Gyula 2011.207. 31 NEMES Gerzson 1981.5. 32 NEMES Gerzson 1981.5. felé folynak le. Mivel a terület morfológiailag félmedence jellegű, mely dél felé nyitott, az árvizek csak a Tisza irányába képesek távozni. A terület lejtése rendkívül csekély, ezért a középső legmélyebb részekről csak nagyon nehezen tud lefolyni a víz,33 melyet esetenként a Tisza vízállása tovább akadályozhat, akár vissza is duzzaszthat. A lassú lefolyás, a kis áteresztőképesség és az Európára ekkor jellemző csapadékosabb, hűvösebb klíma34 miatt a táj a múltban erősen mocsaras, lápos lehetett, és számos kisebb tó, pangó víz alakulhatott ki. A táj domborzata változatos képet mutat. Arculatát a folyók feltöltő- bevágó mechanizmusa nagymértékben meghatározza.35 Elsősorban a Zagyva, Tárná és Tápió folyókat kell megemlíteni, de a felszín alakításában részt vettek a Galga, Gyöngyös, Bene és Tarnóc patakok is.36 A térség magassága 84,5 és 101 m között változik. Enyhén déli irányba lejtő síkság, mely túlnyomórészt folyóvízi hordalékkal töltődött fel.37 Keleti és nyugati peremei a legmagasabbak a középső részek felé lejtve. A nyugati és a keleti peremeken egy-egy magas homokhátság húzódik; Jászszentandrás környékén például nem ritkák a 4-5 m magas homokhátak és buckák,38 de jellemzőek a tájra a futóhomokformák és a garmadabuckák is.39 A középső részek fokozottan belvízveszélyesek még napjainkban is. A vízrendezés előtt a sekély tavak, mocsarak, apró szigetek sem lehettek ritka elemei a tájképnek.40 A Jászság a hagyományos értelemben nem nevezhető klasszikus alföldi tájnak, mivel arculata nem egységes, hanem változatos, mozaikos képet mutat: középső része erősen beszakadt, peremei pedig dombokkal és hátakkal erősen tagoltak.41 A kistáj meghatározó vizei által szállított hordalék nagyban meghatározta a talajképződés jellegét. A hegyvidéki területekről vulkanikus kőzettörmeléket, például andezitet, andezittufát, riolitot, riolittufát, míg az alacsonyabb területekről az agyagos, homokos hordalékot szállítják a déli területek felé.42 „A talajtakaró 97%-a a Zagyva és a Tárná által lerakott finoman szemcsézett, agyagos hordalékanyagokon és az arra 1-4 m vastagságban települt lösztakarón képződött, míg a folyókat kísérő homokdűne sorokon humuszos és csernozjom jellegű homoktalajok találhatók, összesen 3%-nyi területen."43 A völgy fenekén holocén üledéken tehát öntéstalajok, réti agyag és homok helyezkednek el.44 A terület homokjai nem egyformák, lényegesen különböznek egymástól: míg a nyugati részen találhatók az erősen legömbölyített szemcséjűek, ami távoli származásukat tanúsítja, addig a keleti régió jellemzője, hogy durva, csiszolatlan szeműek, ami a közeli származásra utalhat, feltehetően a Tárná és mellékfolyóinak medréből származtatható eolikus üledékek.45 Egyaránt intenzív eolikus üledékfelhalmozódás zajlott le a területen a pleisztocén és az újholocén időszakokban is.46 Sümegi Pál vizsgálatai 33 FODOR Ferenc 1942.10. 34 ISSAR, Arie S. 2003. 59.; SÜMEGI Pál 2005.114. 35 GÁBRIS Gyula 2011.206. 36 BUSCHMANN Ferenc 2001.28. 37 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.167. 38 FODOR Ferenc 1942.6. 39 SÜMEGI Pál 1993.75. 40 FODOR Ferenc 1942.6. 41 FODOR Ferenc 1935.225. 42 NEMES Gerzson 1981.8. 43 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.169. 44 NEMES Gerzson 1981.9. 45 FODOR Ferenc 1942.6. 46 SÜMEGI Pál 1993. 67. 34
