Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
A vallástudományi konferencia előadásai - Gecse Annabella: „…egyházy styljére nézve előkelőbb helyet érdemel…” Adalékok Méhi (Včelincei) XX. századi vallási néprajzához
TISICUM XXIII. - A VALLÁSTUDOMÁNYI KONFERENCIA ELŐADÁSAI „A méhi-i r.kath plébánia buzgó, de szegénysorsú hívei nevében mély alázattal folyamodom a Főtisztelendő egyházmegyei Hatósághoz, hogy számukra, kik a Sajó vidékén ellenvallású honfitársaink közt élő, kath. hívek oázisát képező, pátrónus nélkül szűkölködő méhi-i róm. kath, templomnak úgy külső, mint belső megújításán lelkesedéssel fáradoznak, segélyadományért esedezem.”5*-1914. augusztus 5-én aztán Szántó Ferenc plébános már a templom benedikálásához kért engedélyt - mivel a kerületi esperes a háborús viszonyok és egészségi állapota miatt sem végezhette azt el.58 59- 1917. január 15-én a hadbavonultak ürügyén, a fizetési kötelezettségek miatt keletkezett levelezés. Néhány méhi hívő levélben egyenesen a püspökhöz fordult panaszával. „A plébános a hadbavonultak hozzátartozóját párbérbe lefoglaltatta, sőt már az árverést is kitűzték folyó hó 20-ára, ezt mink sérelmesnek találjuk magunkra nézve, mivel azokon, akik Amerikában vannak, nem követel párbért, akik pedig hadifogságban vagy a fronton vannak vagy talán már nem is élnek, azokat árverezteti, sőt a legnagyobb jogtalanságot abban látjuk, hogy akiknek csak a felesége maradt itthon, tudniillik szüleik nincsennek, de földbirtokuk van, azoktól nem szed párbért, szerintünk pedig párbért csak páron lehet követelni. A levélírók azt is kijelentették, hogy püspökük döntését, bármi lesz is az, a háborús nehézségek ellenére maradéktalanul tiszteletben fogják tartani.60- Szántó Ferenc plébános is elküldte az ügyről saját tapasztalatait. Az ő leveléből derül ki, hogy a méhi hívek már hónapok óta szerették volna ezt a módosítást elérni, jártak ez ügyben a főispánnál, főszolgabírónál is. A hivatalok elutasították őket azzal, hogy a papok fizetése háborús időben is jár. A plébános szerint a közigazgatási hivatal, miután átnézte a párbér fizetők sorát, csak azok ellen indította meg a végrehajtási eljárást, ahol a családfők otthon voltak, tehát sem frontkatonák, sem hadifoglyok nem voltak. „A párbér lévén főjövedelmem, megélhetésem nagyon megnehezülne, ha ettől elesnék. A hosszantartó háború alatt híveim közül kétszázon felül katonák, s az újabb behívások folytán e szám mindig nagyobb lesz. Az itthon maradottak a nagy árdrágulás, magas napszámok és hadisegély által vagyonilag gyarapodnak, sőt megvagyonosodnak - ezalatt az én fizetésem folyton csökken, sőt a párbér megtagadásával anyagi zavarokkal küzdők. A feljelentést aláírók és benyújtók egyike: Zemlényi István eddig húszezer korona hadikölcsönt jegyzett készpénzzel, de a párbért fia után, ki a gácsi posztógyárban mint felügyelő altiszt van alkalmazva, a párbért sérelmesnek találja. Híveimről a köztudatba is átment azon meggyőződés, hogy gőgös, tekintélyt nem ismerő, rosszindulatú nép, ezúttal is bizonyságot nyert, melyet én már ötödik éve tapasztalok és sok szomorúsággal tűrök. A kitűzött árverést elhalasztattam addigra, míg a Ftszdő. Egyházhatóság a panaszlevélre érdemleges döntését vagy hozzám vagy a panasztevőknek leküldi. ”61 A püspökség hivatalos válasza értelmében a plébánosnak a párbérhez még a hadbavonultak családjai esetében is joga volt.62- 1917. január 28-án írott- bizonyára hivatali kérdésre válaszoló - levelében a plébános az oltáregylet múltjáról tett jelentést. „...Méhi 58 RPkL Méhi 1184-931. 59 RPkL Méhi 129-916. 60 RPkL Méhi 529-917. 61 RPkL Méhi 529-917. 62 RPkL Méhi 529-917. 336 községben 1894 év óta van fiók-oltáregylet, mely 88 rendes tagot számlál.” Egyúttal mellékelte a tagsági díjakat is.63 -1917. június 25-én a plébános földbirtokcsere ügyében levelezett. Az Oldalfalva (Méhi leányegyháza református többséggel) melletti Túroc- menti földet szerette volna helyi jelentkezőknek eladni, és helyette Méhi határában venni egy olyan földterületet, amelyiknek tulajdonosa Sajópüspökiben élt. Pájer János putnoki káplánt küldte ki a püspökség az ügy vizsgálatára, aki a cserét előnyösnek találta, így arra a plébános engedélyt kapott, a 21.000 négyszögöles földet Oldalfalva határában eladta.64- 1919. november 27-én Horváth Árpádné Gundelfingen Márta végrendeletében a mindenkori méhi plébánost is kedvezményezettként nevezte meg. Két kataszteri hold földet hagyott a plébánosra azzal a kikötéssel, hogy sírját rendben kell tartani, és évente egy requiemet kell mondani. A plébános, arra hivatkozva, hogy járatlan az efféle ügyekben, a főhatóság tanácsát kérte, hogy tegye mindezt hivatalossá.65- 1912. augusztus 25-én a méhi egyházközség szerződést kötött a temesvári „Novotny Antal harangöntöde és vasharanglábgyár Temesvár- Gyárváros” céggel. A szerződés szerint a cég „...szabadalmazott átlyukasztott módszer szerint” önt egy új, „A” hangolású harangot kb. 286 kg tiszta ércsúlyban, hozzá teljes kovácsoltvas koronát, valamint: két régi, kb. 250 kg súlyú régi harangot újraszerel vaskoronákkal, továbbá készít egy három haranghoz, kb. 600 kg-hoz való fekvő kovácsoltvas harangállványt. Cserébe átveszi a templom két régi harangját. A megegyezés része volt, hogy azon év október végéig a cég a megrendelt harangot és a kiegészítőket a tornaijai állomásra vasúton elszállítja, valamint a kért helyen működőképesen felállítja. A munkák során a cég szakemberei mellé a falu biztosít 1 ácsot, 1 kőművest és 6 napszámost. Mindezért az egyházközség közvetlenül a felállítás után 700 koronát fizet, a további részleteket pedig „6 %-os váltóbiztosító mellett" négy évig részletekben, azaz: 1913., 1914., 1915. és 1916. években mindig rendezi december 31-ig. „Az új harangra a Bold. Szűz Mária és feszület képe, továbbá következő felirat alkalmazandó: Önttettem a Bold. Szűz Mária tiszteletére a méhi-i hívek adományából 1912.”66- 1918. július 19-én kelt levélből derül ki, hogy a háború idején az orgonasípokat (vagy legalábbis egy részüket) rekvirálták. Szántó plébános jelentette, hogy az Országos Fémközponttól a sípokért ezen a napon 627 korona kiutalást kaptak, amelyből a csomagolási- és fuvarköltségek levonása után maradó 600 koronát el is küldte Rozsnyóra tőkésítés céljából.-1922. február 16-án Bodnár Árpád kántortanító Berdárkáról elkeseredett, egyenesen a püspöknek (tehát ebben az időben a helynöknek) címzett levélben fordult segítségért az egyházmegyei főhatósághoz. Levelében összefoglalt, méhi működését is érintő története nem vet jó fényt a méhi egyházközségi viszonyokra, de sokat elárul a „nagypolitika” negatív hatásairól a kisemberek életére. 1920. június 22-én jelentette Laurincz József méhi adminisztrátornak, hogy átmegy Magyarországra, Bánrévére, meglátogatni édesapját, és ha talál ott állást, ott is marad. 1920. július 10-én azonban visszatért (volna) Magyarországról, ám a bánrévei határrendőrség, mint „cseh kémet” letartóztatta. Laurincz József, miután a letartóztatásról tudomást szerzett, azt jelentette az egyházmegyei 63 RPkL Méhi 523-917. 64 RPkL Méhi 2945-917. 65 RPkL Méhi 1682-919. 66 RPkL Méhi 1661-921.
