Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - F. Kovács Péter–Paár Ferenc: Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban – Előzetes tanulmány: alapok, keretek, irányok
F Kovács Péter-Paár Ferenc Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban - Előzetes tanulmány: alapok, keretek, irányok Kutatástörténeti áttekintés A Jászság a késő vaskor régészeti öröksége szempontjából összességében kevéssé ismert régiónak tekinthető. La Téne korú lelőhelyek többnyire leletmentő ásatásokhoz, megelőző feltárásokhoz, illetve az ezekhez kapcsolódó terepbejárásokhoz köthetők, ugyanakkor tervszerű kutatások is folytak a területen. Stanczik Ilona a Magyar Régészeti Topográfiához kapcsolódó terepbejárásokat végzett. Munkája során a Jászság nyugati felének lelőhelyeit mérte fel és gyűjtötte össze, felhasználva az addig megismert adattári információkat is.1 További fontos adalékokkal szolgál Hild Viktor - hírlapíró, régiséggyűjtő - magángyűjteménye és a XIX. század végén, illetve a XX. század elején íródott naplója.2 A tájegységen belül mikroregionális kutatást, terepbejárást Dávid Áron végzett, aki a késő vaskori lelőhelyeket is felvette kataszterébe Jászszentandrás környékéről,3 továbbá rendezte a jászberényi Jász Múzeum régészeti gyűjteményében található leleteket, többek között a La Téne kori anyagot is.4 Legújabban Vaday Andrea foglalkozott összefoglalóan a területtel, munkájában a régió történetét tekinti át a korai vaskortól az avarokig, így elemezve a késő vaskort is.5 A fentebb felsorolt kutatások általánosságban érintették a területet, és céljuk a régészeti lelőhelyek és emlékek kataszterszerű gyűjtése volt, nem pedig a La Téne kor hangsúlyozott vizsgálata. A tanulmány célkitűzései Dolgozatunk célja tehát kettős. Mindenekelőtt a tárgyalt korszak vizsgálatának szempontjából fontos, ám méltatlanul elhanyagolt régió előtérbe helyezése. Továbbá egy hosszabb távú kutatás első lépéseként rendszerezni a tájegységre vonatkozó eltérő adatokat és információkat, ezáltal kiindulópontként szolgálva a későbbi munkához. Ennek egyik eleme a természeti tájra, természeti környezetre vonatkozó ismeretek bemutatása és összegzése, mely segítséget nyújthat a korabeli földrajzi viszonyok elképzeléséhez, és hátteret adhat a további egzakt tájrégészeti elemzésekhez. Másik eleme pedig a lelőhelyek kataszterszerű összegyűjtése, felhasználva a szakirodalmi forrásokat és a Damjanich János Múzeum régészeti adattárában található információkat. Ahogy fentebb már említettük, a Jászság első „régésze” a századfordulón tevékenykedő Hild Viktor volt, akinek részletes megfigyelései és feljegyzései gyakran a modern régészet számára is kiválóan felhasználhatók. Ennélfogva a terület régészeti kutatása és a tárgyak begyűjtése több mint száz éve folyik. Ennek ellenére sem a leletanyag, 1 POROSZLAI Ildikó 1990.13-28. 2 Kézirat, Damjanich János Múzeum. 3 DÁVID Áron 2006a. 4 DÁVID Áron 2006b. 5 VADAY Andrea 2005.360-361. sem a lelőhelyek összegyűjtése, tanulmányban való közlése nem történt meg. Jelen tanulmány keretein belül azonban egyelőre nem nyílik lehetőség a Jászság teljes La Téne anyagának közlésére és elemzésére. A Jászság természeti környezetének bemutatása A Jászság6 (korábban Zagyva-medence,7 később Alsó-Zagyva-sík,8) speciális természeti környezettel, sajátos ökológiai fülkékkel rendelkező része az Alföldnek.9 Mélyföldtani viszonyait alapvetően a középmagyarországi vonal határozza meg:10 11 a Balatonon-Sárréten-Velencei- tavon-Jászságon-Hevesi-Borsodi ártéren-Taktaközön-Szatmár-Beregi síkságon át húzódva. Az ehhez kapcsolódó közép-miocén vulkanizmus anyaga triász, eocén és oligocén rétegsorra települt rá." A Jászság az Alföldnek a legtartósabban süllyedő fiókmedencéje, a folyamat a pannonkortól egészen napjainkig tart.12 A pleisztocén és holocén határán bekövetkezett mélyszerkezeti mozgások miatt a táj ma három kisebb morfológiai egységre tagolható: a Zagyva és a Tárná késő pleisztocén kori hordalékkúpja (Jászszentandrás-Heves térsége), az észak-jászsági infúziós lösztábla (a Jászberény-Jászapáti vonaltól északra), és a déljászsági süllyedék (a Jászberény-Jászapáti vonaltól Szolnokig).13 A pleisztocén-holocén átmeneti időszakban a Tisza korábbi medrét elhagyta, és elfoglalta a mai Vásárosnamény-Tokaj-Szolnok-Csongrád folyóutat.14 Ennek a nagy volumenű változásnak a következtében a Tiszába torkolló vízfolyások is mederváltásra kényszerültek, mely folyamatnak az eredményeképp alakultak ki a táj karakterét nagyban meghatározó lápok, mocsarak, kisebb tavak és a számos morotva.15 A terület tektonikailag ma is aktív, folyamatosan mozgásban van. Süllyedésének üteme területenként eltérő, de legintenzívebb a középső területeken (Vámosgyörk-Jászapáti- Szolnok tengely), enyhébb a nyugati, északi és keleti részeken.16 A terület hidrográfiai képe és a vizek fő folyásiránya mai formájában, mintegy 20-25 ezer évvel ezelőtt alakult ki.17 Vízrajzilag a táj arculata jelentős változásokon ment át az utolsó mintegy 200-250 év során, hidrográfiai képe drasztikusan átalakult.18 6 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.167. 7 FODOR Ferenc 1942.; BULLA Béla 1964. 8 PÉCSI Márton 1969. 9 KERTÉSZ Róbert 1993.; KERTÉSZ Róbert 1996.; KERTÉSZ et al. 1994a.; KERTÉSZ et al. 1994b.; KERTÉSZ et al. 1997. 10 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.167. 11 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.167. 12 DÖVÉNYI Zoltán (szerk.) 2010.167. 13 BUSCHMANN Ferenc 2001.28. 14 NEMES Gerzson 1981.8., SOMOGYI Sándor 1970.303. és 307. 15 NEMES Gerzson 1981.8. 16 FODOR Ferenc 1942.8. 17 NEMES Gerzson 1981.8. 18 SÜMEGI Pál 2005.107. 33
