Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Ravasz István: A XX. századi világháború első hősi halottja
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY A háború második évében jelent meg A Nagy Háború írásban és képben első kötete, a budapesti Athenaeum gondozásában. A Határvédelem - első harcok című fejezetet dr. Szilágyi Lajos vezérkari testülethez beosztott százados írta, márpedig akkoriban nem sok katona szerzett tudományos fokozatot. Okunk van feltételezni, hogy Szilágyi százados alapos munkát végzett (s ez tanulmányán látszik is), ráadásul még csupán egyetlen esztendő múlt el a vizsgált esemény óta. Igen ám, csakhogy írásában egy harmadik verzióval találkozhatunk: nem a szerbek támadták meg a hídőrséget, hanem mi támadtunk a hídon át, s nincs szó hősi halottakról: „Július 28-án éjjel (...) egyidejűleg irtózatos erejű detonáció jelezte, hogy a szerbek a belgrád-zimonyi vasúti hidat fel akarták robbantani. Ez azonban csak részben sikerült (...) Ez fegyveres beavatkozást követelt (...) a Zimonyban állomásozó szolnoki 68-ik gyalogezred egyik zászlóalja parancsot kapott, hogy a szerbeknek a híd lerombolására irányuló kísérleteit a hídra való előnyomulással hiúsítsa meg. A zászlóalj Pedtetti őrnagy vezetése alatt rohammal hatolt a hídra egészen addig a pontig - a hídnak mintegy kétharmadáig -, ahonnan a hídhoz vezető utcákat fegyvereink füzévé/ megtisztította az ellenséges katonáktól és minden további közeledést az éjjel megakadályozhatott. Ez a harc reggel félötig tartott el. Szilágyi a következő nap, július 29. eseményeinél sem ír hősi halottakról: „...a zimony-belgrádi hidat most újból fel akarták robbantani. Nagyobb kárt azonban most sem tettek benne. Ettől kezdve a szerbek kétségbeesett támadása naponta megismétlődött, amelyeket azonban véresen visszavertünk, anélkül hogy veszteségek értek volna bennünket. 'q Szakmai szempontból igen komoly munkának számít a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár A világháború 1914-1918 című könyvsorozata, amelynek IV. kötete dolgozza fel a Szerbia elleni első hadjáratot. Elkészítéséhez forrásértékű iratok bőségesen rendelkezésre álltak. E monográfia alapján azonban legfeljebb magát az eseményt tudjuk megerősíteni, az első hősi halott kérdésében nem találunk semmit: „Az ellenségeskedések sorát a szerbek kezdték, amennyiben július 29-én hajnalban a zimony-belgrádi vasúti híd délparti pillérét felrobbantották és Belgrádról a túlparton mutatkozó hajókra, sőt július 31-én még a vöröskereszt védelme alatt álló Zimonyról Pancsovára igyekvő kórházi hajókra is tüzeltek. ”e A tisztázási kísérletek Húsz évvel a háború kitörése után, a Szolnoki Újság 1934. június 10-i számában egy cikk jelent meg az első hősi halottal kapcsolatban. Ennek, illetve a Szolnok Megyei Levéltárban folytatott kutatásai alapján dr. Cseh Géza levéltáros 60 esztendővel később hosszabb lélegzetű cikket jelentetett meg, amelyben alaposan körbejárta a kérdést, kísérletet téve annak tisztázására. Azonban Ő is csupán arra a megállapításra juthatott, hogy „A történeti szakirodalom és a levéltári források nem bizonyítják egyértelműen, hogy valóban Kovács Pál lett volna az I. világháború első halottja.”9 Valószínűsíti, hogy 1934-ben választották ki személyét, ám nem tudományos alapon, hanem azért, mert Gömbös Gyula miniszterelnök 6 LÁNDOR Tivadar (szerk.) 1915.57. 7 Uo. 58. 8 A VILÁGHÁBORÚ...1929.63. 9 CSEH Géza 1994. az Abádszalókot is magába foglaló választókerület országgyűlési képviselője volt, „...aki néhány hónappal a választások előtt a magyar nép kegyeleti érzését is igyekezett saját céljaira felhasználni. ”10 11 A gondolatmenet mindenképpen figyelemre méltó, ám van egy apró bökkenő: akkoriban a kormánypárt hivatalban lévő miniszterelnökének nem volt szüksége ilyen „trükkökre”, hogy voksokat nyerjen. Az érvényben lévő választójogi törvény, az 1925:XXVI. törvénycikk alapján a 245 képviselőből 46 titkos szavazás alapján, lajstromon került be a Képviselőházba. Bár az is kétségtelen, mint Sipos Péter professzor írja: „Gömbös nemzeti retorikája és reformígéretei visszhangra találtak a parasztságban (...) A kormánypárt a legtöbb lajstromos, titkos kerületben kisebbségben maradtMint ahogy az is kétségtelen, hogy az új kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja hivatalos zászlóbontására 1933. november 12-én került sor, majd az 1934-es esztendőt a pártszervezésre és a tömegbázis megteremtésére szánták. 1934 nyarán maga Gömbös is „országjárást" tartott,12 ebbe pedig „bőven belefért” a vidéki lakosság bármilyen eszközzel történő megnyerése. S akkor most nézzük meg újra az eredeti halotti anyakönyvön az 1934-es keltezésű számot, miközben jusson eszünkbe, hogy Gömbös korábban honvédelmi államtitkár volt, majd honvédelmi miniszterré avanzsált, amit megtartott miniszterelnöki kinevezését követően is, a veszteségi listákat pedig a Honvédelmi Minisztériumban kezelték. Igazságot tenni - jelenlegi ismereteink szerint - e kérdésben sem lehet. Az időről-időre olvasható, lényegileg ismétléseket tartalmazó írásokat figyelmen kívül hagyva, a következő, aki az „elsőség elsőségével” foglalkozott, dr. Pollmann Ferenc hadtörténész volt.13 Tömör, de annál tartalmasabb összefoglalásában megemlíti, hogy 1934-ben a „Magyarország” című lap országos akciót indított Kovács Pál hamvainak hazahozatalára, ám az sikertelen maradt, mivel sírját már nem találták meg. Pollmann azonban azt is írja, hogy 1914. július 30-án a zimony- franzthali temetőben helyezték örök nyugalomra, s nem a harctéren, mint ahogy a halotti anyakönyvben szerepel. Ez persze relatív, attól függ, hogy mit tekintünk harctérnek. Az első vonal a zimonyi Száva-parton húzódott, de a temető is Zimony határához tartozott, Zimony egésze pedig az úgynevezett hadműveleti záróvonaltól, amely elválasztotta a hadműveleti területet a hátországtól, az arcvonal irányába esett. S Pollmantól tudjuk azt is, hogy Kovács halálos sebét egy szerb csónakból leadott lövés okozta. Ez pedig egyaránt lehetséges akkor is, ha a szerbek támadták meg a hídőrséget, s akkor is, ha a 68-asok támadtak át a hídon. Pollmann megállapítása hasonló Cseh következtetéséhez: „A levéltári források nem támasztják alá egyértelműen Kovács »elsőségét«.” A Gömbös-érában egy másik sajtótermék is Kovács Pált említi első hősi halott gyanánt. A Nagy Háború kitörésének 20. évfordulójára a Magyarság képes összeállítást tett közzé.14 Az egyik fényképről maga Kovács Pál néz az olvasóra, csizmában, zakóban, mellényben, nyakkendő nélküli, felgombolt fehér ingben, kalapban; a másikon a zimonyi vasúti hidat látjuk, az előtérben osztrák-magyar katonákkal. A szerkesztő a fotók alá az alábbi képaláírásokat illesztette: „Kovács Pál, a világháború első hősi halottja 1903-ban, amikor sor alá állott”; illetve „A 68-ik gyalogezred 11-ik századának egy szakasza a mozgósítás előtti napon, őrségen, a Szávait) Uo. 11 SIPOS Péter 1999.171., 174. 12 GERGELY Jenő 2001.254-259., 263. 13 POLLMANN Ferenc 2000a. 718. 14 Magyarság 1934. július 29-i száma 246
