Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Ravasz István: A XX. századi világháború első hősi halottja
Ravasz István A XX. századi világháború első hősi halottja („Sose hal meg az, ki a hazájáért hal”)* Az elsőség elsősége minden témakörben és mindig foglalkoztatja a kutatót és az érdeklődő olvasót egyaránt. Igaz ez még kisebb horderejű történések esetében is, hát még egy világháború kitörésének vonatkozásában. Ki mozgósított elsőként? Hol, mikor és kik között történt az első összecsapás? Kik adták le az első lövést? Megannyi kérdés. Netán ki volt az első, aki a Hadak Útjára költözött? Néhány kérdésre ismerjük a választ, néhányra nem. Az utolsót pedig megkíséreljük megközelíteni annak tudatában, hogy a történész szakmában van, aki ezt vitatja. Nem baj, a tudományt - többek között - az viszi előre, hogy aki nem ért egyet kollégája megállapításaival, gőzerővel veti bele magát a kutatásba, s új eredményekkel rukkol elő (feltéve, ha talál új, addig fel nem tárt forrásokat). A „zászló áll”, a „pálya mindenkié”, hátha egyszer végleges bizonyosságot szerzünk, talán épp eme írás segítségével. A levéltári adatok A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár adatai szerint - amelyeket kifejezetten erre a kérdésre irányulóan a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, Udovecz György kutatott ki elsőként - a császári és királyi 68. jászkun gyalogezred a belgrádi szerb helyőrséggel szemben, Zimonyban állomásozott 1912 óta. Feladata a megerősített határvédelem volt. Az 1914. június 28-i szarajevói merénylet után alig egy hónappal kitört a háború. Nem sokkal a hadüzenetet követően, július 29-ére virradóra a szerbek felrobbantották az országhatárt képező Száván átvezető vasúti híd déli pillérét Belgrád és Zimony között. A szolnoki 68. gyalogezred katonái a híd zimonyi oldalánál őrséget állva megpróbálták a robbantást megakadályozni - sikertelenül. A szerbek ágyúval és kézifegyverekkel támadták a hídőrséget. A kirobbant tűzharcban, amelynek lefolyását a különböző források némileg eltérő módon írják le, életét vesztette három 68-as katona: Kovács Pál gyalogos, Bíró Gábor gyalogos és Veres Imre gyalogos. Szerb oldalon - úgy tudjuk - nem voltak halottak. A következő harccselekményre július 31-én került sor, a Monarchia és Oroszország között pedig csak augusztus 5-én állt be a hadiállapot, tehát - jelenlegi ismereteink szerint - ők voltak a Nagy Háború első hősi halottal. Róluk, sajnos, csupán annyit tudunk, amennyit a halotti anyakönyvben találtunk: Kovács Pál gyalogos, 68. gyalogezred 11. század, született: Abádszalók, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1892, a halál oka: „az ellenségnek a »Burma« őrség elleni támadása alkalmával elesett", eltemetés ideje és helye: a harcmezőn.1 A „Burma” a zimonyi hídőrség fedőneve volt. Az abádszalóki helytörténész, Szivák Ilona kutatásaiból ismerjük továbbá, hogy Kovács Pál felcseperedvén dohányoslegényként dolgozott Tiszaburán. 1913. október 1-jén vonult be sorkatonai szolgálatra a * Elhangzott Szolnokon, 2014. július 31 -én, A Nagy Háború és emlékezete c. kiállításhoz kapcsolódó konferencián. 1 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár VI. 36. Katonai egyházi szervezetek anyakönyvei 264., k. u. k. 68. gyalogezred halotti anyakönyve, 73/a kötet. szolnoki cs. és kir. 68. gyalogezredhez. Mivel a császári és királyi közös Hadsereg (k. u. k. Heer) és nem a Magyar Királyi Honvédség katonája lett, a rendfokozat nélküli baka hivatalos megnevezése gyalogos (Infanterist) és nem honvéd volt. Valószínűleg a későbbi években valaki megpróbálta a halotti anyakönyvekben talált adatokat feldolgozni, mert jól láthatóan, teljesen más kézírással és tollal Kovács Pál neve fölé írta: ,J\ világháború legelső hősi halottja”. A megjegyzés rovatban szerepel is egy 1934-ből származó (folyó-? iktató-?) szám, igaz, ez is más kézírással.2 Azt azonban nem tudjuk, hogy ki, s főleg nem, hogy milyen forrás alapján tette megállapítását, miként azt sem, hogy miért pont Kovács, s nem Bíró vagy Veres gyalogost jelölte az elsőség elsőségével. Ez pedig - jelenleg - alapvető hiányosságnak tűnik, s bizonytalanná tesz mindent a dátum, a helyszín és a történés kivételével. A második bejegyzés a halotti anyakönyvben: Bíró Gábor gyalogos, 68. gyalogezred 11. század, született: Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1891, a halál oka és az eltemetés módja ugyanaz, mint Kovács Pálé. A harmadik bejegyzés: Veres Imre gyalogos, 68. gyalogezred 14. század, született: Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1891, a halál oka: „a Zimony-Belgrádi vasúti hídnál az ütközetben elesett”, eltemetés ideje és helye: a harcmezőn.3 Ennyi, amit biztosan tudunk a halotti anyakönyvekből. A problémák Az 1920-as, 1930-as években a legtöbb (de nem mindegyik) ezred történetét megírták. Alakulatunk e téren az elsők közé sorolható: még tartott a háború, amidőn könyvet adtak ki a cs. és kir. 68. gyalogezred harci útjáról.4 A könyv, ellentétben címével, szabályos ezredtörténet, nem pedig fényképes album. Az általunk vizsgált kérdésről a 17. oldalon esik szó: „Föl kell még jegyeznünk, hogy a világháború első halottja Tóth András volt, első sebesült tisztje pedig Knerler János kapitány, mindkettő ezredünk harcosa.” Ennyi és nem több, még dátum és helyszín sem szerepel mellette, nemhogy az esemény leírása. Most már tehát négy nevünk van, s mind a négy 68-as baka (nem írhatunk gyalogost, mert Tóth András neve mellett nem szerepel rendfokozat). A könyv szerkesztői, maguk is az ezred tisztjei, nyilván nem hasukra ütve írták le Tóth András nevét, miként az ezred halotti anyakönyvébe sem „csak úgy” került be az előző három gyalogos neve. Az azért elgondolkodtató, hogy e négy katona közül egyedül Kovács Pál kapott posztumusz kitüntetést, mégpedig Bronz Vitézségi Érmet.5 * Ezzel együtt is egyelőre csak bizonytalanságunk nőtt, kutassunk hát tovább. 2 Uo. 3 Uo. 4 68-as album 5 68-as album, legénységi állományú kitüntetettek listája 201-229. (Kovács Pál: 220.) 245
