Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Történettudomány - Hegedűs Krisztián: Méhészélet Kunszentmártonban. Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig

TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

A korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kasokat12 főleg a szőlősökben tartották, ami ellen a nem méhészkedő gazdák gyakran szót emeltek. Akkoriban élt az a hiedelem, hogy a méhek kárt okoznak a gyümölcsben és a szőlőben.13 A folyamatos panaszok eredményeként több tanácsi rendelet is kimondta, hogy a kasokat el kell távolítani a szőlősökből. A rendeleteket a méhtartó gazdák időről időre megszegték, így valószínű, hogy Kunszentmártonban a szőlőbeli méhtartás volt jellemző a XVIII. század folyamán.14

1790-ből a kunszentmártoni Gráffel György serfőző mester özvegyének, Vaizpocher Katalinnak a hagyatéki leírása érdekes adalékokkal szolgál.15 Az összeírásban 49 méhkast vettek számba, amelyet hét egyenlő részben osztottak szét az örökösök között.16 A méhkasok nagy számából feltételezhetjük, hogy a kunszentmártoni sorházban nem csupán árpasört, hanem mézsört is készíthettek. Igen valószínű, hogy a sör készítéséhez szükséges alapanyagot méhek tartásával a serfőző maga biztosította.17 Természetesen a méz kereskedelemi értékesítése is felmerülhet, különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy az 1760-as adóösszeírásban Bodó István (Stephanus Bodó) 14, illetve Tóth Mihály (Michael Tóth) 10 kassal már a legnagyobb méhtartóknak számítottak.

A parasztság polgárosodása, az okszerű méhtartás elterjedése

A XIX. század jelentős változásokat hozott a méhészkedés tekintetében is. A répacukor terjedése az étkezésben,18 valamint a faggyú és a sztearin térnyerése a gyertyakészítésben a méz és a viasz keresletének csökkenéséhez, így a méhészet lassú hanyatlásához vezetett.19 Újabb tendenciaként jelentkezett a modern méhlakások, vagyis a kaptárok használata, amely a méhész számára lehetőséget biztosított a méhek életének alaposabb megismerésére, ellentétben a korábban használatos zárt kasokkal. Természetesen az átállás nem ment egyik pillanatról a másikra. A népi méhészet és az okszerű méhészkedés sokáig párhuzamosan élt egymás mellett. Az oksági méhészkedés a paraszti gazdaság működési rendjébe, felépítésébe nehezen illeszkedett be. A korszerű kaptárok megvásárlása jelentős tőkebefektetéssel járt, amelynek megtérülését az időjárási tényezők, az esetlegesen fellépő méhbetegségek veszélyeztették.20 A paraszti gazdaságok a

12 Az 1790-es években a kunszentmártoni tanácsjegyzőkönyvekben az ónémet eredetű kaptár szóval is találkozhatunk. SZILÁGYI Miklós 1966.85.

13 SZILÁGYI Miklós 1966.79.

14 SZILÁGYI Miklós 1966.77-78.

15 1737-től a kunszentmártoni serházat bérlő Vaispocher Mihály serfőző mester és Vaizpocher Katalin között családi szálat feltételezhetünk. Kakuk Mátyás szerint Gráffel vagy Graifel György kikeresztelkedett zsidó lehetett. KAKUK Mátyás 2008.126. és 140.

16 SZML Kunszentmárton Város Levéltára, Elhaltak javainak leltára 1748-1831. 783/146. sz.

17 A XV-XVIII. század folyamán a méhser vagy márc fogyasztása országszerte általános volt. BATHÓ Edit 2007.8.

18 A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum adattárában található négy kézzel írott recept a XIX. század második feléből. Az egyes ételek hozzávalóinak felsorolásánál a nádméz kifejezést olvashatjuk, amely a cukor korabeli elnevezése volt. Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum Adattára 1273. sz.

19 BATHÓ Edit 2007.82.; KOTICS József 1993.435.

20 KOTICS József 1993.437.

tőkeszegénység miatt nem tudták vállalni a beruházást, ráadásul a rizikó vállalása, a vállalkozói szellem is távol állt a paraszti gondolkodástól. Kotics József összefüggést lát a parasztság polgárosulása és az oksági méhészkedés elterjedése között, bár erre közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Gyűjtési eredményekre hivatkozva megállapította, hogy azokban a paraszti gazdaságokban nyertek teret a méhészkedés modern módszerei, ahol egyébként is nyitottak voltak az új mezőgazdasági termelési módok iránt.21

A XX. század első felében Kunszentmárton környékén még gyakori volt a kasok használata, de a század felére számuk egyre csökkent a modern kaptárok javára. 1937-ben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara területén (Békés, Bereg, Bihar, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs, Szatmár vármegyék és Debrecen sz. kir. város) 14.471 méhész 108.179 méhcsaládjából már csupán 13.267 volt kasos tartású.22 Az oksági méhészet terjedését nagyban elősegítette, hogy az állam egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a méhészeti ismeretek oktatására. 1898- ban az országot hét méhészeti kerületre osztották, az egységekhez jól képzett vándortanítókat rendeltek. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye az I. kerülethez tartozott, melyek központja Kiskunfélegyháza volt. A szaktanítót Kiszely Edének hívták.23 A vándortanítók a gazdák körében az oksági méhészet módszereit népszerűsítették a modern méhészeti eljárások ismertetésével.24

1912-ben már 16 méhészeti kerületben folyt a munka, Jász-Nagykun- Szolnok vármegye ekkor a Vili. kerületbe tartozott, Eger székhellyel. A vándortanítói tisztséget még mindig Kiszely Ede töltötte be, aki egy ideig az 1899-ben alapított Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság vezetője is volt.25 A Gödöllőn működő méhészeti gazdaság tanfolyamait a kunszentmártoni sajtóban is hirdették.26 Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés által megcsonkított országot öt méhészeti kerületre osztották, vármegyénk ekkor a II. kerületbe tartozott, Debrecen központtal. Ebben az időben a méhészeti felügyelő Tihanyi Imre volt.27 1921-ben a vallás és közoktatási miniszter 136.291 számú rendelete értelmében több mint 30 középiskola kapott méhészeti felszerelést, növelve az oktatás hatékonyságát.28 Az okszerű méhészkedés a XIX. század végén, a XX. század elején a tanítók, tanárok, iparosok, tisztviselők körében keresetkiegészítő tevékenységként jelent meg.

21 KOTICS József 1993.441.

22 Ebben az időben az ország egyes vármegyéiben (pl.: Szabolcs, Ung, Bereg) a kasok száma még elérte az ötven százalékot, míg a méhészeti kultúra szempontjából fejlettebb területeken (Csanád, Békés vármegye) ez a szám egy és három százalék között mozgott. Kunszentmártoni Híradó XXI. évf. 49. szám. 1938. december 4.8.

23 BATHÓ Edit 2007.95.

24 Kiszely Ede 1902 augusztusában tartott méhészeti szakelőadást a kunszentmártoni községháza tanácstermében. Közérdek I. évf. 30. szám 1902. augusztus 3.3.

25 Méhészeti Közlöny XXVIII. évf. 3. szám 1912. március 1.46.

26 A méhészetben külön tanfolyamokat indítottak földműves gazdáknak, lelkészeknek, néptanítóknak, erdőőröknek és méhészkedni kívánó hölgyek számára. Közérdek VII. évf. 19. szám 3.

27 BATHÓ Edit 2007.95.

28 Kunszentmártoni Híradó IV. évf. 36. szám 1921. szeptember 4.2.

220