Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
KERTÉSZ RÓBERT-ALMÁSI TIBOR: A SZOLNOKI VÉGVÁR AZ OSZMÁN OSTROM ELŐESTÉJÉN- BERNARDO GABALLIO ÉPÍTÉSZ LEVELÉNEK TÜKRÉBEN (1552. JÚLIUS 31.) Legfelségesebb Király! Mióta építész lettem Szolnokon, egyetlen levelet sem írtam Királyi Felségeteknek abból eredően, hogy nem volt rá szükség, mivel dolgainkat illetően az újdonsült kapitány, Corvatinus44 folyamatosan olyan fokú ügybuzgóságot tanúsított, hogy szükségtelennek láttam ez ügyben levéllel háborgatni Királyi Felségeteket. Most viszont az eddigiek összes fogyatékosságát látom már magam is, mivel mindazok kivitelezése, ami elkészült végül, az ellenségtől való félelem következtében mindig a legnagyobb sietséggel történt, ebből kifolyólag pedig e vár nem képes sem a maga valódi rendeltetésének megfelelni, sem pedig az elvárt ellenállóerőt képviselni. Ha tehát Királyi Felségetek a szívén viseli ennek a várnak a sorsát, adjon ki rendelkezést, hogy még odaadóbb erőfeszítésekkel buzgólkodjanak érdekében, nekünk ugyanis bizonyosan nem állnak rendelkezésünkre további eszközök sem a föld kiásásához, sem pedig más teendők elvégzéséhez. Az élelmiszerekkel kapcsolatban úgy ítélem meg a helyzetet, hogy készleteink nem elégségesek számunkra. Röviden ennyit szerettem volna Királyi Felségetek tudomására hozni annak a szívemből jövő óhajnak a szellemében, hogy Királyi Felségetek ügye mindig szerencsés kimenetellel végződjék. Kelt Szolnokon 1552 júliusának utolsó napján. Azt is tudja meg Királyi Felségetek, hogy a jelen lévő összes magyar kapitány közül Morus Gáspár45 az egyedüli, aki mindig különösen nagy gondot fordított és fordít most is ezekre az építési munkálatokra, nem úgy viszont az itteni várnagy;46 most azonban - legalábbis megítélésem szerint- Felségtek intézkedése van soron, én a magam feladatának azzal tettem eleget, hogy jelentést tettem Királyi Felségeteknek. Legalázatosabb szolgája, Bernardus Gabalius szolnoki építész [Hátlapon:] A legfelségesebb római királynak,47 urának örökös tisztelettel 1552. július 31. építész Szolnokon Bernardo Gaballio levelében tömören, lényegre törően fogalmaz- főbb vonalaiban tekinti át a végvár releváns, aktuális ügyeit. A jelentésében foglaltakból több fontos, máshonnan eddig nem ismert adattal szembesülhetünk. Hivatásából fakadóan éppen arra a speciális szakterületre, Szolnok várépítészetére rendelkezett a legnagyobb rálátással, amelyhez hasonló jellegű források csupán a beruházás első szakaszából állnak rendelkezésre. Ezek elsősorban Bernardo de 44 Horvátinovics Bertalan Szolnok prefektusa (praefectus) 1551. augusztus 1-jétől 1552 áprilisáig. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert- KORPÁS Zoltán 2013.403-404. 45 Móré Gáspár 1551 februárja óta már bizonyosan Szolnokon szolgált, majd az uralkodó 1551. augusztus 1-jétől alkapitányi tisztségbe léptette elő és a naszádosok is az ő felügyelete alá kerültek. A hajdani prefektus, bedeghi Nyáry Lőrinc 1554. május 4-i tanúvallomása szerint a vár 1552. évi ostromakor az élésmesterrel, illetőleg más hadnagyokkal együtt menekült el egy naszádon. 1553-ban perbe fogták, de nem találták vétkesnek. Katonai pályafutása Szolnok eleste után ugyan folytatódott, de alacsonyabb beosztásban: 1559-ben Felső-Magyarországon találjuk, mint az ottani magyar hadak strázsamesterét. Lásd: SZENDREI János 1889.; ILLÉSSY János 1893.653. 658-662.; VERESS Endre 1938.287-288.299. No. 395. 399.401.; PÁLFFY Géza 1997.218.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.438. 46 Petrinjai Pekry Gábor várnagy (castellanus) Szolnokon több mint nyolc hónapig, 1551. december 31-től 1552. szeptember 4-ig. Lásd: KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 404. 47 I. Ferdinánd magyar és cseh király (1526-1564), akit 1530-ban római királlyá, 1558-ban pedig német-római császárrá koronáztak. 3/1-2. kép: A Bernardo Gaballio levelének hátoldalán feltüntetett címzett (fent), valamint a dátum és a feladó (lent) Áldana tábormester magyarországi emlékiratának, az Expediciónnak48 és a teljes terjedelemben magyarul csak nemrég közreadott leveleinek49 köszönhetően váltak szélesebb körben is hozzáférhetővé. Az 1552 nyarára vonatkozó információknak az ad megkülönböztetett jelentőséget, hogy bő három hét elteltével elsöprő erejű oszmán támadás éri majd az erősséget. Korántsem mindegy tehát, hogy milyen stádiumban voltak a kortinák, a bástyák és a kapuk. Ahhoz ugyanis semmilyen kétség nem férhet, hogy mindezek megítélésében az építőmester, aki hosszabb időt töltött Szolnokon, a legkompetensebbek közé tartozott. Észrevételeit tehát feltétlenül objektívnek és megalapozottnak kell tekintenünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint amire dolgozatunk elején egyszer már utaltunk: a vár eleste után a Móré Gáspár alkapitány ellen lezajlott perben Gaballiót tanúként hallgatta ki a bécsi delegált törvényszék.50 A vár készültségi fokára ugyan a július utolsó napján kelt levél nem tér ki, ellenben erről a feltehetően ugyancsak Gaballióhoz köthető tollrajz alapján viszonylag pontos képet alkothatunk, a falak és bástyák építési technikájához hasonlóan. (1. kép) A hevenyészett vázlaton egy szabálytalan négyszögletes alaprajzú, öt olasz rendszerű bástyával ellátott erősség látható. A bástyák eltérő változatot képviselnek: a Tiszával párhuzamos, déli falon lévő legkisebb a fül nélküli, míg az északnyugati egyértelműen a füles típusba tartozik. Az északkeleti és délkeleti sarokbástyák egyik oldala fül nélküli, a másik füles, végül pedig a délnyugati egy füles félbástya lehetett. Ennek az utóbbinak a kialakítása egészen rendhagyó formát mutat, és úgy tűnik, hogy a leghosszabb, a déli fal közepe táján, a Vízi-kapu melletti bástyával nincs organikus kapcsolata, tehát az nem lehet piattaforma. Ezen védművek közös jellemzője, hogy meglehetősen kicsik és hegyesek, ugyanakkor szabálytalanok, nincs két egyforma köztük: méretük, alaprajzuk egyaránt eltérő. Az északnyugati bástya morfológiája teljesen egyedülálló: az előterep felé néző ívelt homlokvonalai az olasz rendszer legkorábbi időszakára jellemzőek, és pont a lényeget, a tökéletes oldalazást tették lehetetlenné. Jellegzetesek a rövid bástyaszárnyak, és azoknál a bástyáknál, ahol a szárnyakat hátravonták, túlságosan szűkre méretezték. Emiatt jelentősen behatárolták az itt felállított ágyúk pásztázási sávját, 48 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986. 49 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.429-432. 50 SZENDREI János 1889.; PÁLFFY Géza 1997.216-218. 197
