Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)

Kertész Róbert-Almási Tibor

A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén - Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31 .)1

Az1 alföldi mezőváros, Szolnok kora újkori története teljesen új fordulatot vett, amikor a Zagyva tiszai torkolatánál 1550 kora őszén belefogtak a királyi végvár létesítésébe. A grandiózus építkezés során felhasználták a kora Árpád-kori földvár sáncainak jelentős részét. A munkálatok ugyan csaknem két évig elhúzódtak, ám ennek ellenére sem sikerült teljesen befejezni a védműveket. Az új palánkerősség nemcsak méretében haladta meg számottevően a korábbit, hanem védelmi képességét illetően is, hiszen az akkoriban legkorszerűbbnek tartott olasz rendszer elveinek ha nem is teljes kön] ismeretét, de annak számos elemét szem előtt tartva kivitelezték. A szakmai irányításban három személy játszott meghatározó szerepet. A legintenzívebb első szakaszt az Európa-szerte kiváló tüzérségi szakértőként számon tartott, így a fortifikációban is jártas spanyol Bernardo Villela de Áldana tábormester (1550. szeptember közepétől november közepéig), a másodikat és harmadikat pedig két elismert, itáliai származású várépítész: Felice da Pisa (1551. április végétől, május elejétől az év végéig) és Bernardo Gaballio (1552 elejétől a nyár végéig) építőmesterek neve fémjelzi. Jelen állás szerint az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy meghatározott időre és egymást követően érkeztek Szolnokra, egyszerre kettő vagy több szakember együttes jelenlétéről nincs tudomásunk. Mi több, arra is találunk példát, hogy a munka dandárja idején, 1551 kora tavaszán egyikük sem tartózkodott a várban, és emiatt a beruházás ideiglenesen az élésmester,2 Wolf Helman (Heinman),3 másként Halyman Wolfgang4 vagy Heilmann5 (Heilman,6 Halmon7) Farkas irányításával folytatódott tovább.8

Az 1550-es éveket fordulópontnak tekintik, amikor Itáliában megkezdődött az olasz erődépítészeti rendszer elméletének közzététele nyomtatott formában, majd ennek hatására a továbbfejlesztése, tehát a hazai mesterek addig - nagy valószínűséggel - csak tapasztalati, esetleg kéziratban terjedő információkkal rendelkeztek.9 Az előző bekezdésben említett építési szakemberek közül Bernardo Gaballiót (Gabellio) helyezték utolsóként Szolnokra. Ittlétének legelső bizonyítékára a bécsi Udvari Kamara 1552. február 17-1 keltezésű iratában bukkanhatunk, amelyben arra utasítják a magyarországi hadi fizetőmestert (Kriegszahlmeister in Ungarn), Matthias Kamrert (Kämmerer), másként Fuchsot (1549-1563),10 11 hogy „emelje Bernhard mester szolnoki építőmester zsoidját, aki már egy jó ideje Felix mester helyett van ott, 4 koronával, 12 kr-ra.”" A „Felix” keresztnevű mester

1 A dolgozatot Búzás Gergely régész, igazgató (Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrád) lektorálta. Hasznos tanácsait, észrevételeit és baráti segítségét ezúton is köszönjük.

2 SARUSI KISS Béla 2008.496.

3 SARUSI KISS Béla 2008.515.

4 SZENDREI János 1889.136.

5 ILLÉSSY János 1893.657., 660., 662.

6 GYÁRFÁS István 1885.26., 33.

7 ILLÉSSY János 1893.655.

8 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.402.

9 DOMOKOS György 2000.16-17.22-23.

10 Tisztségére és személyére lásd: PÁLFFY Géza 2001.

11 SARUSI KISS Béla 2009.107.

ugyanis egyértelműen Felice da Pisa, míg „Bernhard” Bernardo Gaballio várépítésszel azonosítható.12 Ideérkezésének pontos dátuma nem ismert: mivel február 17-én „már egy jó ideje” Szolnokon tartózkodott, feltételezhető, hogy 1552 legelején vagy esetleg még ennél is korábban, már 1551 végén megkezdhette munkáját.

Gaballio az elkövetkező több mint félévet a szolnoki palánkerősség kivitelezésének irányításával töltötte, így az ő vezetésével alakították ki annak végső arculatát. Az 1552. augusztus 24. és szeptember 4. közötti oszmán ostromot is itt vészelte át.13 Azon kevesek közé tartozott, akinek a védelem összeomlása után sikerült innen elmenekülnie. Ezután a Tisza-parti végvárral összefüggésben csupán egyszer találkozhatunk nevével: Móré Gáspár alkapitány 1553-1554-ben lezajlott várfeladási perében tanúként hallgatta meg az uralkodó által delegált különleges bíróság Bécsben.14 Lehetséges, hogy hozzá köthető az eljárás aktái között fellelt, az erősségről készült szignálatlan tollrajz, amely mindeddig az egyetlen, hitelesnek tekinthető ábrázolása az 1550-1552-ben épített végvárnak.15 (1. kép)

1. kép: Az óolasz várépítészeti rendszer jellegzetességeit magán hordozó Szolnok 1550-1552-ben épített palánkvárának vázlata, melynek alkotója Bernardo Gaballio lehetett (tollrajz 1553-1554-ből, közölte: SZENDREI János 1889.138.)

12 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.393.403.

13 SZENDREI János 1889.136.

14 SZENDREI János 1889.; PÁLFFY Géza 1997.216-218.

15 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 393. 104. jegyzet; KERTÉSZ Róbert 2014.368. A szóban forgó ábrázolást Bagi Gábor - Komáromy Józseffel (1943. 81. 3. kép) megegyezően - hibásan, fejjel lefelé közölte újra egyik legutóbbi dolgozatában. Lásd: BAGI Gábor 2013.382.2. kép.

193