Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kasza Csaba: Pestisről – másképpen
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY egy megfelelő fajú bolhának meg kell harapnia egy pestissel fertőzött rágcsálót, és össze kell szednie a bacilust. A bacilus inkubálódik a bolha emésztőszervében, ahol sokszorozódik, és végül elzárja a bélrendszert. Ha a most már éhező bolha megcsípi az embert egy sikertelen táplálkozási kísérlet során, akkor fog számtalan bacilust a véráramba juttatni. De csak egy vezethet halálhoz. Tehát 121 éve ismerjük a pestisbaktériumot, de csak az utóbbi évtized kutatásai derítettek fényt két nagyon fontos tényre, köszönhetően a DNS vizsgálati módszer fejlődésének. Az első esetben 2011-ben egy nemzetközi kutatócsoport Johannes Krause (Tübingeni Egyetem, Németország) és Hendrik Poinar (McMaster Egyetem, Kanada) vezetésével DNS-mintákat vett a londoni East Smithfield-i temetőben eltemetett emberek csontmaradványaiból.13 (A temető ma London pénzügyi központja alatt van.) Az elhunytak az 1348- 1353 között dühöngő nagy pestisjárványban haltak meg. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a maradványokban talált kórokozó majdnem megegyezik a ma ismert Yersinia baktériummal. Az eltérés csupán a pPCP1 jelű plazmidban14 van. Ez azt jelenti, hogy ez az ősi baktériumtörzs nagyon közel áll a maihoz, amely embereket is képes megfertőzni.15 A másodikban ugyanaz a kutatócsoport 2014-ben David Wagner (Arizonai Egyetem, USA) és Hendrik Poinar vezetésével két, a Justinianus bizánci császár (uralkodott: 527-565) nevével fémjelzett pestisjárványban meghalt személy maradványait vizsgálta. A maradványok Bajorországban, az Ascheim-Bajuwarenring temetőből kerültek elő. A fogakból kinyert DNS vizsgálatakor a következőket állapították meg: A justinianusi járványt okozó baktériumtörzs csak nagyon távoli kapcsolatban állt a ma ismert Yersinia törzsekkel, beleértve a középkori és a XIX-XX. századi járványt okozó törzseket is. A járvány Ázsiából érkezett és nem Afrikából, amint azt korábban gondolták. Ez a törzs evolúciós zsákutcának bizonyult, és magától eltűnt.16 Ebből riasztó következtetés vonható le - bármikor eltűnhet, de meg is jelenhet egy új, még pusztítóbb baktérium. A járványok A járványfolyamat terjedésében közvetlen (elsődleges) tényezők: 1. / a fertőzés forrása (mindig élőlény - pestisbaktérium); 2. / a fertőzés terjedési lehetősége (környezeti tényezők, körülmények); 3. / fertőzésre fogékony emberi szervezet. Ha e három tényező bármelyike is hiányzik, a fertőzés nem jöhet létre, vagy a járványfolyamat megszakad! A járványfolyamat közvetett (másodlagos) tényezői: 1. / nagy népsűrűség, az elkülönítés megoldatlansága; 2. / rossz közegészségügyi-higiénés viszonyok (tisztálkodás, csatornarendszer, ivóvíz, hulladékkezelés, temetkezés problémái); 3. / rossz környezetföldrajzi tényezők (mocsár/erdőség közelsége, lefolyástalan területek, szelektől mentes települések stb.); 13 Természetesen a DNS kinyerése és rekonstrukciója hosszú és bonyolult folyamat, aminek ismertetése nem ezen írás témája. 14 Gyűrű alakú, kettős szálú DNS-molekula 15 KRAUSE, Johannes-POINAR, Hendrik 2011. 16 WAGNER, David-PIONAR, Hendrik 2014. 4./ az egyes kórokozók szaporodásához, fertőzőképességéhez illeszkedő optimális életföldrajzi viszonyok (hőmérséklet, páratartalom); 5.1 általános alultápláltság, illetőleg egyoldalú táplálkozás (a szervezet ellenálló képességének alapjaként), illetőleg bizonyos táplálkozási szokások; 6. / egyoldalú, szűk genetikai háttér, endogám populációs szisztéma, amely a ráépülő szociális rendszer zártságán keresztül védő funkciót is betölthet, de a kórokozóval szembeni védekezés hatásosságát tekintve egyértelműen hátrányos; 7. / gyors helyzetváltoztatás lehetősége (utazási viszonyok, népvándorlási tényezők); 8. / háborús körülmények (főként a temetetlen áldozatok magas száma); 9. / vektorállatot közvetítők (általában rágcsálók) hirtelen elszaporodása. A járványoknak három típusa van: endémia - a kór egy adott területen fertőz; epidémia - adott területen, de jóval nagyobb esetszám a jellemző; pandémía - tulajdonképpen világjárványt jelent. A fentiekből láthatjuk, hogy relatíve több feltétel egyidejű megléte szükséges a járvány kialakulásához. Nem célom a fenti pontok mibenlétét egyenként kibontani, csak a nagy pestisjárványok mentén szeretnék néhány tényre rávilágítani. A nagy pestisjárványok Tulajdonképpen három világméretű járványról (pandémia) beszélünk a történelem folyamán. Az első Justinianus császár uralkodása alatt, 541-ben tűnt fel a Földközi-tenger medencéjében, és két évszázadon át pusztítva megölte az akkor ismert világ lakosságának közel felét, 30-50 millió embert, meggyengítve a Bizánci Birodalmat is. „A járvány tetőpontján egy nap alatt tízezer ember halt meg Konstantinápolyban. A betegek teste fekete fekélyekkel borítódott... az azonnali halál jeleként” - írta Procopius, a császár krónikása.17 Ez a járvány mintegy kétszáz évig örvénylett főleg a Földközi-tenger medencéjében, 10-24 éves ciklusokban lecsapva egy- egy területre, például Rómára, ahol 590-ben még II. Pelagius pápát is megölte, de eljutott Galliába is. A járvány 541-ben jelent meg Konstantinápolyban, a perzsa háború befejezése után. Nagyon valószínű, hogy a hazatérő katonák hurcolták be, ők pedig a perzsa hadszíntéren szedték össze. Egy ilyen háború ideális terület lehet az opportunista rágcsálók számára. Gondoljunk bele: több tízezer katona összezsúfolódva a minden alapvető higiéniát nélkülöző táborokban, esetenként több ezer, melegben rothadó hulla a csatatereken, és főleg jelentős mennyiségű élelmiszer szekereken tárolva, málhás állatokon szállítva. A hazaérkező boldog, de tetves, bolhás, koszos katonák - olykor gennyes sebekkel borítva, véres rongyokba burkolva - megérkeznek az akkori világ legnépesebb, legzsúfoltabb városába, és meghozzák magát a halált. Csak ők ezt nem tudták. Hazamentek a minden komfortot nélkülöző házaikba, ahol a háziállat is velük élt és természetesen az összes, embert kedvelő élősködő, illetve a mindenhol jelenlévő egér és patkány is. Este lefeküdtek a sokszor egyetlen, közös helyiségben, és boldog álomba merülve adták át a pestises bolhákat az 17 PROCOPIUS é.n. 186
