Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Bagi Gábor: Legendák, tévelygések Szolnok város ezeréves történetében
BAGI GÁBOR: LEGENDÁK, TÉVELYGÉSEK SZOLNOK VÁROS EZERÉVES TÖRTÉNETÉBEN után nyolc dénár, üres szekér után két kisdénár járt. Gergely az adomány fejében köteles volt az átkeléshez jó hidat tartani, és az összetört részeket időben megjavítani.23 Fegyvernek a XV. században jelentős, vámmal rendelkező mezővárossá nőtte ki magát, tehát a jelek szerint a híd lehetőségeit a lakosok is jól kihasználták. A megye harmadik hídja a jelek szerint Sima és Mezőtúr között állt. Itt 1397-ben említi egy határjárás Menushydzegh helynevet, amely egy rövidebb ideig létező hídra utal.24 Az Árpád-kort követően 1526-ig, a vegyesházi királyok alatt újabb hidak épültek. Számuk nem ismert, ám a lakossághoz hasonlóan akár meg is duplázódhatott. így az 1562-es szolnoki híd a Tisza főmedrén lehetett az első, ám megyénkben legfeljebb a negyedik, tehát még csak „dobogós helyezése” sincs.25 A Tisza völgyében sem sorolható a 10-iknél előbbre, a Kárpát-medencében pedig aligha fér be az első százba. Bár talán az első kétszázba sem... 3. Lehetett-e Brankovics György szerb fejedelem Szolnok földesura? Szolnok városa a XV. század elejéig királyi birtoknak minősült, majd magánföldesúri kézbe került. Az elmúlt kétszáz év szakirodalma - s nyomukban egy alkalommal a jelen dolgozat szerzője is26 - elsőnek Brankovics György szerb despota (1377-1458 k.) megadományozását emelte ki. Úgy tűnik, hibásan. Brankovics „kapcsolata” Szolnokkal a történeti irodalomban 1820-ra, Gorove László (1780-1839) Szolnok történetéről megjelent munkájára megy vissza, amely viszont Pray Györgyre hivatkozik ezzel kapcsolatban. Gorove 1425-től számolta az itteni Brankovics földesuraságot, amely szerinte végérvényesen csak 1448 után szűnt meg.27 Ezt a gondolatot aztán 1875-ben Balássy Ferenc,28 majd 1876-ban Dimitrijevics Milán fejlesztette tovább.29 Mára azonban egyértelműen kiderült, hogy ezzel az állásponttal kapcsolatban több probléma is van. Elsőnek is az, hogy a szerb uralkodók közül 1411 -tői még a gyermektelen Lazarevics István alakította ki a család magyarországi birtokállományát, amit csak 1427-ben - István halála után - örökölt meg unokaöccse, Brankovics György. Az 1425-ös tatai szerződésben Luxemburgi Zsigmond jelentősen kibővítette adományait, míg cserébe a török elleni végvárvonal megerősítése céljából fontos várak (Nándorfehérvár, Galambóc stb.) átengedésére kapott ígéretet. Ezt követően Brankovics a fokozatosan növekvő magyarországi birtokait többé-kevésbé haláláig megtartotta. Ezen ingatlanok kapcsán szempontunkból különösen érdekes egy 1442. szeptember 7-i oklevél, amelyben a szerb uralkodó öt váruradalmat vallott át rokonának, Veronai Birini Pálnak.30 Ez nemcsak azért fontos 23 GYÖRFFY György 1987.92-93.; WEISZ Boglárka 2013.155. 24 JANKOVICH B. Dénes 1996.331. 25 Vitatott, hogy a szarvasi török híd mikor épült. Annyi bizonyos, hogy a török már 1567-ben 80.000 akcse jövedelmet szedett be a szarvasi hídtól, majd 1579-ben is ugyanekkora bevétele volt. KÁLDY-NAGY Gyula 1982.253. 26 BAGI Gábor 2000.12-13. 27 GOROVE László 1820.13-14. 28 BALÁSSY Ferenc 1875.151. 29 DIMITRIJEVITS Milán 1877. 30 CD X. 5. 362-363.; Ua. X. 6. 502-505.; BENEDEK Gyula 2000. 40-41. (Dl. 13.686.) dokumentum, mivel korábban sokáig 1422-re keltezték, hanem mert az átadott birtokok felsorolásában elsőként egy Zolnik nevű vár, mezőváros és vámja szerepel. Noha Szolnoknak ekkor már nem volt vára, a kutatók sokáig nem tudták eldönteni, hogy ez az említés a Tisza parti mezővárosra mennyiben vonatkoztatható. Bár egyértelmű bizonyosság nem állapítható meg, magunk mégis Pesty Frigyes véleményét tartjuk a legvalószínűbbnek, aki a Zolnik után közvetlenül említett birtokok helyét vizsgálta meg. Ebből kitűnt, hogy Charanza és Baborna ingatlanokhoz a vámjuk mellett arany- és ezüstbányák is tartoztak, és ezek a névalakok a XV. századi hazai bányáink egyikével sem egyeztethetőek. Pesty így ezeket Bosznia területére helyezte, amit aztán a negyediknek említett Theocsak (Telcsak) várának lokalizálása is valószínűsített. Ez ugyanis a XIX. században is meglévő település volt a Drina mellett, míg az utána közvetlenül szereplő Ossora a közeli Osora folyó vidékére utalhatott. Mivel ezek a területek a szrebeniki bánsághoz tartoztak a XV. században, az oklevél Zolnik települése valószínűleg a Bosznia keleti határait védő Zvornik várát és városát jelölte.31 Pesty véleménye talán azért nem terjedt el szélesebb körben, mivel korábban a nagy tekintélyű Johann Christian Engel egy Brankovicsra vonatkozó, kiadott oklevelében a Zolnik alak helyett maga is a Szolnokot használta. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Külső-Szolnok vármegyében - melynek Szolnok mezőváros a székhelye volt - a két legnagyobb mezővárost, Tiszavarsányt és Mezőtúrt is a szerb fejedelem birtokolta, és így a feltételezés valószínűnek is tűnhetett.32 A zavart aztán csak még tovább növelhette, hogy 1443. november 22-én I. Ulászló engedélyezte Brankovicsnak, hogy Külső-Szolnok megye főispánjául (Kátai László halála után) saját emberei (familiárisai) közül egy magyar személyt jelölhessen utódul.33 Annyi bizonyos, hogy a Brankovicsok egészen Hunyadi Mátyás trónra lépése koráig megmaradtak Mezőtúr és Tiszavarsány birtokában, ám Szolnokon soha nem említették őket. Az is tény viszont, hogy az 1440-es években Szolnok uraiként feltűnő Pálóci család itteni adományszerzésének a kérdése sem egyértelmű. Adat pillanatnyilag nincs rá, bár a legvalószínűbbnek Engel Pál és Bárány Attila feltételezése tűnik. Eszerint Szolnok Dédes és Ajnácskő várakkal együtt 1438-ban királyi adományként került a Pálóci család birtokába.34 Feltehetően már megerősítő jellegű volt 1453. február 5-én V. László oklevele, amelyben Pálóci országbírónak, Simon főlovászmesternek és Jánosnak adta Szolnokot rév- és vámjövedelmével, Fejéregyházat Békésben, valamint más Ung, Békés és Zemplén megyei birtokokat.35 A jelentős északkeletmagyarországi família aztán egészen 1526-ig a kezében is tartotta Szolnokot. 31 PESTY Frigyes 1877.19-20. 32 BENEDEK Gyula 2000.40-41. (Dl. 13.686.) 33 BALÁSSY Ferenc 1875.251. 34 ENGEL Pál 1987.436.; BÁRÁNY Attila 2002.213-221. 35 MKA Dl. 71.987. 171
