Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Néprajz - Benedek Csaba: Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Szolnok megyei múzeumok gyűjteményeiben
TISICUM XXIII. - NÉPRAJZ tömeges elterjedésükhöz, hiszen még az idegen divatokat utánzó nemesek is lehajolnak ekkor a népi kultúrához. (1. kép) Divatba jönnek a magyaros, nemzeti identitást kifejező használati tárgyak, a címeres edények, a cifraszűr, a suba, ugyanakkor elkezdik keresni a nemzeti ételt- így cserélődik le a húsos káposzta (hazánk minden rétegét összefogó, legjellemzőbb étel) mint „Magyarország címere”, és váltja fel azt a gulyás/ pörkölt/paprikás. Ebben az időben azonban még gulyásos húst jelent, semmiképpen sem levest." Az országcímer a nemzeti jelképek között a leggyakrabban előforduló és legtöbbször változtatott szimbólum. A rendszerváltáskor heves vitákat váltott ki, hogy a korona nélküli (közkedvelt, de helytelen nevén: Kossuth- címer) vagy a koronás kiscímer legyen hazánk hivatalos jelképe.11 12 Történeti előzményei mellett igen fontos számba vennünk, népünk melyiket tekintette leginkább szívéhez közelállónak, melyeket ábrázolta örömmel, s melyeket vetett ki magából, hagyott feledésbe merülni, vagy alkalmazott kevésbé.13 Ehhez elsősorban Szolnok megye múzeumainak tárgyi anyagát tekintettem át, megvizsgálva az állandó kiállításokban és raktárakban fellelhető, címerrel díszített népművészeti tárgyakat. A gyűjtést 2010-ben végeztem, ám azóta is került elő nemzeti jelképpel díszített tárgy: egy hordó a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban.14 A gyűjtés helyszínei:- szolnoki Damjanich János Múzeum;- karcagi Györffy István Nagykun Múzeum;-jászberényi Jász Múzeum;- tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum;- mezőtúri Túri Fazekas Múzeum (ebbe a gyűjteménybe számítottam a Kun Zsigmond gyűjteményt is, melyet 2010-ben kapott meg az intézmény);- tiszafüredi Kiss Pál Múzeum;-túrkevei Finta Múzeum;- Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum;- Kisújszállási Helytörténeti Gyűjtemény. A gyűjtemények áttekintése után kiállítást rendeztem a tárgyakból, mely 2011. január 20-án A paraszti polgárosodás tárgyi világa és a nemzeti jelképek címmel, „A Felemelő Század” tematikus évad keretében nyílt meg, és két hónapig volt látogatható Szolnokon a Damjanich János Múzeum időszaki kiállítótermében. A legritkább címerábrázolás múzeumi gyűjteményeinkben egy olyan címerkombinációval megfestett tiszafüredi butella, amelyen a koronás kiscímert a Habsburg kétfejű sas tartja szárnyaiban. (2. kép) Egyedi példány, ritkaságnak számít színei miatt is (kék-fekete-zöld címersávok, kék-fehér korona). A XIX. század elejéig ez a forma volt a jellemző, s habár mára kevés hasonló példány maradt fenn, párhuzamaival azért olykor találkozni más gyűjteményekben is (Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum).15 Ami még ritkábbá teszi ezt a különleges pálinkásedényt, hogy a magyar címer fölött nem a Habsburg korona látható, hanem a magyar szent korona. Kortársainál elsősorban a Habsburg korona uralja 11 KISBÁN Eszter 1989.30-44. 12 A témáról bővebben lásd: SELMECZI KOVÁCS Attila 1999.3-23., SELMECZI KOVÁCS Attila 2001/a.; SELMECZI KOVÁCS Attila 2009/b. 189-206. 13 A kutatást bonyolítja, hogy gyakran összekeverik a címerábrázolásokat, illetve hibás következtetést vonnak le használatáról. SZONDA István 2010. 2.; KAPITÁNY Ágnes-KAPITÁNY Gábor 1999.10. 14 Az adatokat hálás szívvel köszönöm Béres Máriának és Németh Gyulának! 15 SELMECZI KOVÁCS Attila 2014.13-14. 2. Koronás kiscímert tartó Habsburg kétfejű sas egy tiszafüredi butellán a magyar címert, még Selmeczi Kovács Attila is egyetlen tárgyat ismer ilyen összeállításban.16 Datált használati eszközeink közül legkorábbi keltezésű egy tiszafüredi bélyegzővas (billogvas) 1738-as évszámmal, melynek tetején nem tudni, milyen korona látható. A Habsburg-sas sehol sincs körötte, ám a koronán látható kereszt sem dőlt alakú, ahogy a magyar szent koronát rendszerint ábrázolni szokták. (3. kép) 3. Bélyegzővas 1738-ból, Tiszafüred A régi mindennapi használati eszközök között is jócskán akadnak országcímerrel ékesített darabok. Ritka szép példánya ennek egy tiszafüredi nyereg, melynek keményfa nyeregkápáján látható nemzeti szimbólumunk domború faragással.17 (4. kép) A kereszt nincs rajta a címeren, csak a korona, s a tulajdonos és készítő neveit is ismerjük. Érdekessége, hogy a nyergesmester a motívumot a tiszafüredi díszítő hagyományokba tökéletesen be tudta illeszteni, de alkalmazkodott a kápafej formájából adódó lehetőségekhez: nem címerpajzsban, hanem körmezőben helyezte el. Lényegében itt egy korábban már kedvelt 16 SELMECZI KOVÁCS Attila 2014.14-15.; a fényképfelvétel: uo. 34. 17 FÜVESSY Anikó 1999.16. 146
