Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)
Cseh János Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV-XVI. századig) Cseh János Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV-XVI. századig) Bevezetés (a földmunkákról, a lelőhelyekről, az objektumokról stb.) Az 1993-as esztendő nyarán archeológiái szempontból kecsegtető földmunkák zajlottak Kengyel község és Baghymajor között (Jász- Nagykun-Szolnok megye, szolnoki járás/kerület). Gázvezeték lefektetése számára árkot ástak, mely mindenütt szorosan követte a délnyugatészakkeleti irányú autóutat. A nyomvonal Baghymajor felől kiindulva éppen a gyeppel fedett, akácsoros, szakadó magaspart mentén futott, legfeljebb attól néhány méterre. Eme rész - pontosabban a régészetileg megfigyelt - kb. 550 méter hosszú volt. Ezután egy mély fekvésű terepalakulatot keresztezett, mely tulajdonképpen a Büge határrészről a Tisza-mederbe futó, délkelet felől érkező ősi vízfolyás medrének torkolata. Az itteni vízügyi létesítményt elhagyva promontóriumszerű, magas partsávra ment föl, s annak peremétől 10-20 méter és 50-60 méter közötti távolságra húzódott. Mintegy 300 méter kiterjedésű szakasz volt ez, amely északon horhossal zárult. A „beöblösödés” után az árok nyomvonala és a partvonal fokozatosan eltávolodott egymástól, max. 80-100 méterre, és többé-kevésbé párhuzamosan haladt, egészen Kengyel első házaiig. A most jelzett szakasz durván 750-800 méter hosszúságúra nyúlt. A zsiliptől, illetve vízátemelőtől (szivattyútelep) kezdve a gázvezeték az aszfalt utat kísérő széles árok és fák mellett már szántóföld peremén lett megásva. A gyepmester teleptől nem messzire keresztezte azt az utat, amelyen Rákóczifalva felé lehet jutni. Az imént leírt, hozzávetőleg 1800 méteres nyomvonalrészleteket júliusban, hat-hét alkalommal kimenvén (10-én, 12-én vagy 13-án, 15-16- án, 18-án és 24-én) néztem át tüzetesebben. Ennek során hat szakaszt vettem föl a következő jelöléssel és hosszal (délről észak felé haladva): E-130-150 méter (3. képi); G - 400-420 méter (4. kép 2); A - 310-330 méter (3. kép 2); F-100-120 méter; B - 210-230 méter (a két utóbbira Id. az 5. képet). A 40 cm, max. 50 cm körüli szélességű és 110-140 cm mély árokban hol az egyik, hol a másik fal volt a tisztább, jobban megfigyelhető. Összesen 87 telepjelenség (közötte egy sír is) kapott számot, ezt még féltucatnyi-tucatnyi olyannal egészíthetjük ki, amiket bizonytalan voltuk miatt hagytam ki. Ezeket az objektumokat néhány méteres pontossággal tudtam rögzíteni, így bármikor azonosíthatók a terepen. (1. kép) A régészeti korszakokat tekintve hét periódus emlékei láttak napvilágot. Az őskorból több mint féltucatnyi (korai-középső) neolit és hozzávetőleg ugyanennyi (késő) bronzkori, illetve kora vaskori, valamint egy-két La Téne - Kr. e. Ill-ll. századi kelta - telepjelenséget jegyeztem föl. A római császárkorra, ezen belül kimondottan a hun korra (Kr. u. IV. század utolsó negyede - V. század első fele) huszonnégy - de ennél kétségkívül nagyobb számú - pont tehető. A korai Meroving-kort, a gepidák megtelepedését épp féltucatnyi objektum reprezentálja (ám értelemszerűen gazdagabb az emlékanyag, ha a Kr. u. IV-V. századiakat is ebbe az etnikai körbe merjük venni). Az Árpád-kort ennél kevesebb, s a késő középkort is ugyanannyi. A településnyomok 35-40%-át egyáltalán nem volt lehetséges datálni. Településtörténetileg természetesen a földbeásott gödörházak a legfontosabbak. A késő vaskorból csupán egy-két (?) ilyet bolygatott meg az árokásás, míg a római császárkorból (szarmaták, a későieknél gepidák?) legalább hatot-hetet. A Kr. u. V. század harmadik negyedétől a VI. század harmadik negyedéig terjedő periódust öt-hat kunyhóalap képviselte, de a Kr. u. XI-XIII. századot ismét csak egy-kettő. (2. kép) Az adatgyűjtés eredményeit a következőképpen mutatom be. Előbb egy listát adok a rögzített pontokról, délről észak felé, jelzésszerű információsort, majd részletesen hozom a jelenségként, illetve leletanyagban kiemelkedőbb helyeket. Ezek számban ötvenet tesznek ki. (Van egy eredeti, a helyszínen kapott és egy utólag nyert „azonosítási” számuk.) Mielőtt az objektum-jegyzéket adnám, legyen itt helye különböző további helyszíni kutatási adatoknak és egyéb információknak. [I. 2006 november-decemberében a vasúti pálya átellenes, azaz keleti oldalán, közvetlen a töltés mellett egy másik hasonló, keskeny árkot ástak (rendeltetését nem tudom). Pár alkalommal megnéztem egyes szakaszait, de semmiféle komolyabb régészeti jelenséget nem konstatáltam - nagyon-nagyon halvány (betöltődés) nyomoktól eltekintve. 2008 júniusában a műút túloldalán, a vasúti pálya mellett újabb árkot húztak a FEMOL beruházásaként, mellyel természetesen újabb, további településnyomokat, objektumokat vágtak át. A megfigyelés körülményei nem voltak olyan kedvezőek, előnyösek, mint 1993-ban, ennek dacára az említett hónap második felében, több alkalommal azért némi adatokat fölvehettem. Elsősorban a C, G, E szakaszokkal paralel helyekről van szó. A C magasságában mintegy 15-20 m hosszan meglehetősen egy bolyban több kultúrréteg kupac, hányó mutatott Kr. u. IV-V. századi (kemence vagy valami hasonló, besimított kerámia stb.) és Árpád-kori telepjelenségeket. Baghymajor felé a G és E átellenében ugyanilyen korú nyomokon kívül igen szerencsés és izgalmas mód kelta leleteket tudtam gyűjteni. Az árokásás 200-250 m távolságban két vagy három ponton szelt keresztül gödörszerű objektumokat, melyek közül egy vitán felül La Téne cserepekkel volt keltezhető, és élénk hamus betöltődéssel tűnt szembe (azonfelül állatcsont, patics). A valószínűleg földbeásott ház szélességét szemre 3-3,5 m-re becsültem. Ezek az adalékok késő vaskori településtörténeti szempontból rendkívül figyelemre méltóak. Az E szakasztól a baghymajori szélmalom felé dús kagylós őskori, neolitikus és Árpád-kori telepjelenségek mutatkoztak. A kelta objektumok megtalálásánál Csányi Marietta és Tárnoki Judit is jelen voltak, illetve valójában ők szálltak ki a lelőhelyre. Itt csak rövid utalást teszek arra, hogy kelta háznyomok 2013-ban is előkerültek, de ezekről most valóban nem írok bővebben - erről Id. dolgozatomat a Falufigyelőben.] 115
