Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
DEMETER ORSOLYA: EGY ÉSZAK ALFÖLDI MEZŐVÁROS - KERESZTES TÖRTÉNETE A 15-16. SZÁZADBAN gazdáinak szabadságát az adó- és vámfizetés alól. Mezőkeresztes esetében csupán ez az egy, vámmentességre vonatkozó kiváltságlevél, annak is XVIII. századi magyar nyelvű másolata maradt meg. Ez általános, az egész országra kiterjedő vámmentességet biztosított a kereskedők számára. A diploma szövegezéséből kitűnik, hogy tulajdonképpen egy régi - számunkra ismeretlen - privilégium megújítása volt.45 46 5. Társadalom A XIV. századi népességről nincsenek adataink, az oklevelek még mindig a keresztesek földjeként említik (juxta terram Cruciferorum).* Bizonyos, hogy a XIV. század elején még nem rendelkezett egyházzal, mert a borsodi 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben nem találjuk nyomát a településnek. A szomszédos Püspöki viszont az egri püspök birtokaként 1334-ben 20 garas pápai tizedet fizetett, tehát népes egyház lehetett. Templomának középkori, gótikus stílusban épült, támpillérekkel tagolt, keletelt szentélye és apszisa ma is jól látható.47 (lásd: 7. kép) Püspöki jelentős alesperesi központ volt, elképzelhető, hogy a keresztesi lakosok is ide fizettek tizedet. A királyi birtoklás fordulópontot jelentett a mezővárosi társadalom alakulásában. Zsigmond új, állattartással foglalkozó népességet telepített a területre, akik mint jobbágyok már többfelé feltűntek, például Torna és Jászó vidékén, nemes urak birtokain. Az 1409. évi diploma alapján gyakran cseréltek urat még a XV. század elején is. Az oklevél bizonysága szerint a király vlah (valahait) híveinek panaszából arról értesült, hogy a diósgyőri várhoz tartozó Keresztes faluba (Universi Valahi in possessio valahaii Kereztes nuncupata) nem engedik a jobbágyokat letelepedni, sőt erőszakkal tartják vissza őket. A király ezért parancsot adott a főuraknak, főispánoknak, várnagyoknak, valamint a városi és falusi bíráknak, hogy ezt a jövőben ne tegyék, és a visszatartott jobbágyokat vezessék vissza Keresztesre.48 Az oklevelekben megkülönböztették az újonnan betelepülteket és egyéb vendégeket. Egy 1418-ban kelt egri káptalani panaszlevél Keresztesen (possessio) a népesség mellett vlachokat is (populi et wolachi) említ.49 Később is megkülönböztették a városon belül 45 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.143. sz. 46 SUGÁR István 1980.1. sz. 47 GYÖRFFY György 1963.750.; A püspöki templom ma műemlék. Lásd: SZABADFALVI József-CSERI Miklós 1992.21-22. 48 MNL OL Dl 9504. sz.; WENZEL Gusztáv 1872. 44.; BOROVSZKY Samu 1909.83.; CSÁNKI Dezső 1890. 49 SUGÁR István 1980.11. sz. a polgárokat és a jövevényeket: 1466-ban Walachi, cives et hospites in oppido Kereztes, 1471-ben Circumspecti cives et inhabitatores oppidi Kereztes formában.50 Problematikus annak eldöntése a középkori oklevelek alapján, hogy ez a vlach név etnikumot vagy foglalkozást jelöl-e. A Keresztessel foglalkozó irodalom szerint etnikumra vonatkozik a megnevezés, olyan oláh telepesekre, akik állattenyésztéssel foglalkoztak, és oláh pásztorfalut hoztak létre. Tóth Kálmán szerint a környéken máig él a nyelvben hatásuk, a Csincse-patak elnevezését a román Csincs (öt) számnévből származtatta úgy, hogy az a Zöldhalompuszta öt tanyáját jelölhette. Ennek azonban ellentmond az Etimológiai Szótár szócikke, mely Kniezsa István alapján a népi jellegű dszindzsa-csincsa szóból eredezteti a helynevet, aminek így a jelentése mocsaras, vizenyős hely. Ez megegyezik a Csincse-patak környezetével is, ami a feljegyzések szerint nagyon mocsaras, vizes terület volt a lecsapolások előtt.51 Sem a városban, sem pedig annak környékén nem találkozunk tehát olyan oláh eredetű helynevekkel, amelyek az oláh népesség nyomai lehetnének. A XVI. századi dézsmajegyzékekben egyetlen családnév utal oláh eredetre: Bartholomeus Óla (1548), Valentinus Oláh (1583), Paulus Oláh (1594), továbbá előfordulnak olyan vezetéknevek, mint a Gadj, Doczy, CykICzik, melyek erdélyi településneveket hordoznak (Gagy - Hargita megye, Dócz - Temes vármegye).52 A földrajzi adottságok azonban nem feleltek meg a kétlegelős, transzhumáló állattartásnak, ami a vlach népcsoportnak a specialitása volt. Ennélfogva arra a következtetésre juthatunk, hogy egy olyan, etnikai hovatartozástól független népességet telepítettek a térségbe - itt nem zárható ki az erdélyi származás -, melyek speciálisan pásztorfoglalkozást űztek, és ez alapján vlahoknak nevezték őket. Ennek legfőbb bizonysága, hogy a település gazdaságában az állattenyésztés kapta a legnagyobb hangsúlyt.53 A XVI. század közepétől megjelennek azon forrástípusok, amelyek lehetővé teszik a társadalom sok szempontú vizsgálatát. Rendelkezésünkre állnak portális összeírások és dézsmajegyzékek, amelyek segítségével, ha nem is teljes, de valamennyire összefüggőbb képet alkothatunk a korabeli társadalomról. A porták és a lakosság száma a következőképpen alakult. 50 WENZEL Gusztáv 1872.57., 61.; CSÁNKI Dezső 1890.; BOROVSZKY Samu 1909.83. 51 BOROVSZKY Samu 1909.119.; TÓTH Kálmán 1928. 37-39.; KISS Lajos 1997.1/333.; CSÁNKI Dezső 1890. 52 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 32.363-as mikrofilm - Keresthes 1548., 1583., 1594. évi dézsmajegyzéke 53 MNL. V. kötet vlachok/vlahok címszó 483
