Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Bagi Gábor: Néhány megjegyzés a szolnoki vár 1550/1552-es építéséhez

BAGI GÁBOR: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZOLNOKI VÁR 1550/1552-ES ÉPÍTÉSÉHEZ

cölöplyuk) sem ismeretes, amelyet egyértelműen és megcáfolhatatlanul az 1550-1552 közötti időszak szolnoki építkezéseihez lehetne kapcsolni. A vár területén talált régészeti objektumok ennél vagy későbbiek vagy egyértelműen korábbiak.

Kertész említett tanulmánya átfogó régészeti összefoglalásában 2010 előtt a szolnoki vár területén egyetlen nagyobb területet érintő ásatásról tesz említést. Ezt Kaposvári Gyula és Csányi Marietta 1973-ban folytatta, a Vártemplom melletti török dzsámi helyén. Némileg meglepő, hogy egyáltalán nem szól az 1934/35-ös feltárásokról, amelyek adatainak ellenőrzése - véleményem szerint legalábbis - Szolnok város történetének középkori régészeti kutatása szempontjából igen fontos lehet. Ezt az elhanyagolt ásatást kétségkívül nem régészek, hanem a Szolnoki Művésztelep művészei kezdeményezték és végezték, az állítólagos várbeli alagutak feltárására, de sajnos konkrét részletek pillanatnyilag csak az MTI korabeli tudósításai és egyes hírlapok cikkei nyomán ismeretesek.52 Az azonban kimondható, hogy az 1550/1552-es vár maradványaiból ekkoriban semmi értékelhető nem került elő.

Ezek után a figyelem Kertész 2010-es Bástya utcai ásatása felé fordult, hogy az számos kérdésben alapvetően újat hozhat. Sajnos azonban ennek eredményeivel, pontosságával, illetve a vázolt kérdéskör kapcsán történő használhatóságával kapcsolatban igen sok régészeti és történeti probléma merült fel. Magam alapvetően - hangsúlyozottan történészként (!) - az alábbiakat tartom fontosnak megemlíteni:

1. Egy két és fél méteres régészeti szelvény (még ha jóval hosszabb is), túlságosan kis területét (egyértelműen jóval kevesebb, mint 0,1%-át!) foglalja el a feltételezett várnak ahhoz, hogy az abból nyert információkat annak egészére általánosítani lehessen. Ezzel nem a régészet lét- jogosultságát vonom kétségbe, de sajnos az amúgy is speciális problémákkal szembesülő városi régészetben rendkívül nehéz megállapítani, hogy milyen méretű feltárások jogosítanak fel a „bizonyos” kategória használatára.53

52 „Szolnok, Szeptember 29. Pólya Tibor, Pólya Iván és Chiovini Ferenc, a szolnoki művésztelep festőművészei és Jancsó Lajos, a telep igazgatója, egy beomlott kút nyomán nagyszabású ásatásokat kezdtek a régi szolnoki vár földalatti folyosóinak felkutatására. Régi feljegyzések szerint a szolnoki vár egész területe alatt öt-hat méter mélyen valóságos folyosó útvesztő vezetett, amely terméskővel volt boltozva, s olyan széles volt, hogy két kocsi elfért benne egymás mellett. ” (MT11934. szept. 29.13 óra 15.) http://mol.arcanum.hu/mti/opt/a100929htm?v=pdf&q=WRD%3D%28Szoln oki%20v%E1r%29&s=SORT&m=0&a=rec)

„Szolnok, június 4. A szolnoki művészeti egyesület már hosszabb ideje ásatásokat folytat a régi szolnoki vár területén, hogy megtalálják a hagyomány szerinti vár alatt elhúzódó titkos alagutat. Az alagút lejárata a szemtanuk állítása szerint a várplébánia kertjében volt. Ásatás közben a várplébánia kertjében egy 6-700 éves régi templom alapjaira bukkantak, amelynek oldalfalai és a torony alapzata egészen napvilágra került. A művészeti egyesület megállapítása szerint a szolnoki vártemplomot valószínűleg ennek a templomnak a köveiből építették fel annakidején. Ezzel egyidejűleg világosság vetődött az alagút lejáratának kérdésére is, mert valószínűnek látszik, hogy a szemtanuk által az alagút lejáratának vélt üreg a templom kriptája volt. ” (MT11935. jún. 4.20 óra 45.)

Az ásatás történetét és eredményeit magam foglaltam össze. BAGI Gábor é.n. 5-6.

53 Sugár István jelzett tanulmányában az utolsó szolnoki vár kerületét mintegy 1200 méterben adta meg. Ez négyzetalak esetén 90.000 négyzetméter alapterületet jelentett, ám az ismert trapéz alak esetén kétségkívül kevesebbet. SUGÁR István 1985.255-256.

2. A Bástya utcai ásatás tudományos igényű feldolgozása mindmáig nem jelent meg. Ami ismeretes, az csak néhány, hallgatósághoz és időhöz igazított ismeretterjesztő előadás, pár média-megnyilatkozás, újsághír, és nem mindig a legpontosabb megfogalmazással íródott internetes blogger megszólalás, olykor kimondottan váratlan állításokkal.54 Ezeket pedig eleve más mércével szokták mérni, mint egy átfogó, tudományos igényű összegzést.

3. A feltárást meglátogató több, évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező régész kolléga véleménye szerint a 2010-es Bástya utcai feltárás már a kuruc kornál megállt, és a török korig el sem jutott! Ennek alapján pedig a magyar és török kori várra semmiféle - sem pozitív, sem negatív előjelű - bizonyító ereje nem lehet!

Kétségtelenül a felsoroltak közül ez utóbbi a legsúlyosabb érv. Magam - ismét hangsúlyozom (!) - ezt a kérdést történészként nem tudom és nem is akarom megítélni. Ugyanakkor véleményem szerint egy ponton igen könnyen mérhető lenne a Bástya utcai szelvényből levont következtetések használhatósága a XVI-XVII. századi vár kutatásában. A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) alig nyolc éve alatt ugyanis Szolnokon nem kevesebb, mint négy (!) vár létezett, egymást követően. Ezek a következők:

1. az 1685 után némileg átépített és megerősített török vár 1704 tavaszáig,

2. az első kuruc vár 1704-től 1706. szeptember 1-ig,

3. a Rabutin tábornagy császári hadmérnökei által építtetett császári erőd 1706. szeptember 4. és 1707. január közepe között, amely feltehetően az előző kuruc erősségen alapult,

4. a második kuruc vár 1710. április 20-tól, amely bizonyos, átépítésekkel, renoválásokkal a XIX. század utolsó negyedéig állt fenn.

E négy szolnoki vár a részletes korabeli leírások szerint nagyságrendileg is jelentősen eltért egymástól. Az első kuruc vár báró Károlyi Sándor tábornagy 1705. október eleji igen részletes szemléje szerint túlságosan is nagyra sikeredett, legalább 2000 ember kellett volna a védelméhez. Ennek tudható be, hogy két és fél év alatt sem tudták felépíteni, és végül Rákóczi parancsára a kurucok maguk pusztították el. (Talán ez volt a kuruc erődítési törekvések legnagyobb fiaskója a szabadságharc egész története alatt!) Ezért Rákóczi 1710. márciusi parancsai - a tanulságokat levonva - már egyértelműen egy amannál jóval kisebb, eredetileg mindössze 200 emberrel megszállható erőd építésére vonatkoztak, amely az ellenséges ostromtüzérség beérkezéséig védhető. Bár az utolsó vár valamivel talán mégis nagyobbra sikeredhetett a tervezettnél (állítólag utolsó ostromakor 450 fős őrsége volt!), jellemző a kuruc állam és hadsereg ekkor már katasztrofális állapotára, hogy a Rákóczi által alig két hónapra becsült munkát pénz, munkaerő és építőanyag hiányában végül csak fél esztendő alatt sikerült úgy-ahogy bevégezni.55 Magam úgy vélem, hogy Szolnok esetében elsőnek könnyebb és

54 így 2010. október 7. és 2011. január 26. között a helyi blogszolnok.hu internetes portálon több részletben jelent meg a „Vendégposzt: Régészeti utazások" c. írás Szolnok belterületének régészeti emlékeiről. Ennek harmadik részében az alábbi sorok szerepelnek: ,A legutolsó, 1704-1706-ban épített és közel 100 évig fennálló vár tervszerű elbontása a 18. század legvégén kezdődött."

http://www.blogszolnok.hu/1xvolLvendegposzt_regeszetLutazasok_3 Ez a szerencsétlen megfogalmazás ebben a formában 1706 őszén, a lerombolt kuruc vár helyén a Rabutin császári tábornagy által épített erősség, és az 1710 tavasza és ősze között felépített második kuruc vár létét is megkérdőjelezi.

55 BAGI Gábor 2007.279-294.

383