Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Vadász István: A Tiszafüredi Torna Club első évei

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETUDOMÁNY

is megtudjuk, hogy bár az összjáték terén még sok javítani valójuk van a fiataloknak, „de van érzékük és hajlamuk ehhez a sporthoz.”5 Július 3-án újra játszott egymás ellen az A. és a B. csapat, és 0:0 lett a végeredmény. Majd a mérkőzést követően a TTC-t a diákok csapata hívta ki egy összecsapásra, melyet a TTC nyert 3:1-re. Erről a diákcsapatról bővebbet nem tudunk, de ennek a csapatnak a tagjai is a TTC formálódó kötelékébe tartozhattak. Annál is inkább, hisz a mérkőzést egy héttel később, július 13-án vasárnap délután 4 órakor a nagyvásártéri pályán meg kívánták ismételni. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ezek a mérkőzések és tervek igen fontosak voltak a továbbiakra nézve. Egyrészt a tudósításból kiderül, hogy a sok gyakorlás immár látható fejlődést eredményezett: javult az összjáték, a játékosok egyre inkább megismerték a labdajáték szabályait. Az is nagy előrelépésnek számított, hogy immár belépődíjas mérkőzéseket rendeztek.6 „Folyó hó 3-án a szokott helyen ismét összegyűltek a Tiszafüredi Torna Club lelkes tagjai, hogy a megkezdett munkában tovább képezzék magokat. S ez alkalommal örömmel tapasztaltuk a haladást, melyet a mindvégig fair játék, a helyes labdaadogatás, a szabályok helyes értelmezése és betartása bizonyított. Kifogásolni való mindössze a játékosoknak a goal előtti bizonytalansága s a több ízben előfordult összefutás, csoportosulás volt. Az eredmény 0:0 eldöntetlen arányban végződött. A fentebb említett két kifogás azonban eltűnt aT.T.C- nek a diák csapattal való mérkőzésében, melyet az utóbbiak kihívására az előbbi mérkőzés után játszottak le. Az eredmény 3:1 arányban végződött aT.T.C. javára. Azok, kik e két csapat mérkőzését látták, először részesültek abban az élvezetben, melyet egy lelkesedéstől áthatott, kis diákokból álló és egy teljes tudását kifejtő régibb csapat mérkőzése nyújtott. Ezt, az igazi élvezetet nyújtó mérkőzést akarja bemutatni aT.T.C. és a diákcsapat folyó hó 13-án, vasárnap délután 4 órakor a nagyvásártéri pályán. Merész vállalkozásra szánta el magát a két csapat: amennyiben belépődíj mellett tartja mérkőzését. Azoknak, kiknek e minden tekintetben nemes, az ifjúságot minden ízében edző játék élvezetet nyújt, s akik tisztában vannak azzal, hogy az ifjúságnak mennyire szüksége van a szellemi mellett a testi nevelésre is, s akik tudják azt, hogy egy alakuló egyesületnek mennyi nehézséggel és bajjal, köztük anyagiakkal is, kell megküzdenie, és végre akik nem sajnálnak néhány fillért áldozni e nemes czél oltárára, azoknak szíves pártfogására esd: a Tiszafüredi Torna Club.”

Július 20-án is újra mérkőzés volt a TTC és a diákok csapata között. Ekkor is a TTC nyert 4:3-ra (a félidőben viszont a diákok vezettek 3:1 -re), és Lipcsey Józsefet a diákok közül kiállították.7 „Ismét nem kedvezett az idő a footballnak... E mérkőzésen mutatta meg igazán a T. T. C., hogy mit tanult eddig, hiszen ez volt az első alkalom, amidőn idegen csapattal állott szemben. Daczára annak, hogy a diákok jobb taktikával játszottak s a második félidő közepéig mindig frontban voltak: a játék vereséggel végződött rájuk nézve. Ismét figyelmeztetnünk kell a játékosokat egy nagy hibára, hogy t.í. a játékosok, különösen aT.T.C. játékosai nem maradtak meg kijelölt helyükön s ez okozta az ismételten előforduló összefutást, csoportosulást. Hozzájárult a diákok vereségéhez az is, hogy a bíró Lipcsey Józsefet erőszakosság miatt kiállította. Játékosokat kiemelni alig lehet, mind elég jó volt, úgy a diákok, mind aT.T.C. csapatában. ATT.

C. javára írandó, hogy erősebb fizikumát nem mutatta ki, kivéve az utolsó percekben előforduló egy esetet. Bíró Szlammer Béla volt, kit a játékosok a játék végeztével a kitűnő bíráskodásért megéljeneztek.

5 Tiszafüredi Újság, 1913. június 26.3.

6 Tiszafüredi Újság, 1913. július 10.3.

7 Tiszafüredi Újság 1913. július 24.3.

E nap azért lett volna fontos reánk nézve, mert ekkor tudtuk volna meg, hogy a közönség mekkora rokonszenvvel viseltetik irántunk s mit várhatunk tőle a jövőre nézve? Sajnáljuk, hogy rokonszenvét s támogatását nem mutathatta ki s hisszük, hogy lesz még rá alkalma. így pl. a legközelebbi vasárnapon, f. hó 27-én, amikor is aT.T.C. az Egri Football Club csapatát látja vendégül. Hogy mily erős e csapat, s hogy a mi csapatunk méltó ellenfele lesz-e nem tudjuk, de bizonyára szórakozást és élvezetet nyújtunk a közönségnek, legalább ez a czélunk s alkalmat adunk arra is, hogy rokonszenvét és áldozatkészségét kimutathassa, midőn egy idegen városbeli csapatot lehozatunk nagy áldozatok árán. Ha ez áldozathoz a n. é. közönség is hozzájárul azzal, hogy minél nagyobb számban megjelenik e mérkőzésen: ígérjük, hogy ez élvezetet nyújtó mérkőzést a legközelebbi vasárnapon, azaz aug. 3-án megismételjük, amennyiben akkorra aT.T.C. vagy a karczagi vagy valamelyik debreceni football csapatot hozatja le, sőt aznap este nyári mulatságot is rendez a Bika kerthelyiségében, amelyre a meghívókat a napokban már szét is küldi. Sokat várunk Tiszafüred sport- szerető közönségétől a kezdet-kezdetén, az első lépéseknél, s ha várakozásunkat megjelenésével, támogatásával és áldozatkészségével kielégíti, ígérjük, hogy mi is mindig több és több élvezetet fogunk nyújtani, ha túl leszünk a kezdet nehézségein s kevésbé kell küzdenünk az anyagiakkal." Mindezek arra utalnak, hogy 1913 júliusának végére a sportklub szervezése, a futball meghonosításának ügye olyan stádiumba jutott, hogy küszöbön állt a hivatalos megalakulás. Lipcsey Elemér egykori földbirtokos, kiváló játékos és későbbi edző 1984-es visszaemlékezéseiből néhány részletkérdésre is fény derül.8 Elmondása szerint a játékosok dresszét, a nadrágot és a futball labdát a sportág patrónusai adták. Mindenekelőtt dr. Végh József ügyvéd, Lipcsey Ákos9 földbirtokos és Mlinkó Jenő földbirtokos. A legelső futball labdát pedig Schwarz Oszkár10 * * 13 budapesti lakos,

8 Lipcsey Elemér adatközlése. Kiss Pál Múzeum, Történeti-dokumentációs gyűjtőfüzet 1. (Kéziratban), 1984/4 feljegyzés. Készítette: Vadász István muzeológus. Lipcsey Elemér (1905-1986) tiszafüredi nemesi család tagjaként, Texasban, Galvestonban született, Lipcsey Gábor és Skoff Rozália gyermekeként. Szülei az I. világháború után visszaköltöztek Magyarországra, Rákosligetre. Lipcsey minden bizonnyal már Amerikában megismerkedett a labdarúgással, ahol egy lexikon szerint a Germania FC labdarúgója volt, de vélhetően Rákosligeten lett felnőtt sportoló. A labdarúgás mellett úszott is. 1925-ben a karcagi földművesiskolába került, majd a karcagi MOVE labdarúgója lett. Már 1922-től Tiszafüreden gyakornokoskodott, nagybátyja, Lipcsey Ákos gazdaságában. 1925-től került végleg Tiszafüredre, ahol az apjának 200 katasztrális holdnyi birtoka volt. A TTC labdarúgója lett, majd 1930-tól Tiszafüreden kertészetet nyitott, melyet egészen idős koráig fenntartott. A TTC után a Tiszafüredi Levente SE, majd 1945-től a Tiszafüredi Barátság SE, illetve a Tiszafüredi Dolgozók SK játékosa volt. Később a jogutód egyesületek ifjúsági csapatait edzette, egészen az 1970-es évekig. Az 1930-as évek közepétől feleségével, Szűcs Zsuzsannával együtt tánc- és illemtanárként is működtek Tiszafüreden. Mindketten a tiszafüredi új temetőben nyugszanak.

9 Lipcsey Ákos földbirtokos 1880 körül született, Lipcsey József és Lipcsey Mária kilencedik gyermekeként. Egyik testvére Lipcsey Gábor, aki Lipcsey Elemér apja volt.

10 Schwarcz (Szendrő) Oszkár (1889-1947) korának egyik legjobb balhátvédje

volt. Gyors, higgadtan, megbízhatóan teljesítő labdarúgónak tartották. 1907

és 1914 között a Budapesti Torna Club labdarúgója volt, ahol kétszer lett bronzérmes a csapattal, 1908/09-ben és 1912/13-ban. 1908 és 1913 között

13 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Nagyszülei éltek Tiszafüreden, a családot „bútoros Schwarcz”-ként tartották számon a fürediek. Ebből a családból származott Schwarcz Sándor, a TTC 1913-14-beli „csodakapusa” is.

536