Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
Bagi Gábor A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez I.1 1849 első hónapjaiban a második szolnoki ütközet a tiszai hadszíntér addigi legnagyobb magyar győzelme volt, így eleve számtalan történet, legenda kapcsolódik hozzá. Történetéről sokat írtak, lefolyását régebben Kaposvári Gyula helytörténeti kutatásaiból, újabban Kedves Gyula és főképp Hermann Róbert hadtörténeti munkáiból ismerjük.2 Az alábbiakban az események egy korábbiaknál részletezőbb leírására teszünk kísérletet, bár aligha sikerül minden mozzanatot pontosan tisztázni. 1. Új erők a Tisza mentén 1849 elején a császári haderő megszállta az ország középső részeit, és a frontvonalak a Tisza középső folyásánál szilárdultak meg. Nyilvánvaló volt, hogy az itteni három tiszai átkelőhely meghatározó szerepet fog játszani a felek hadműveleteiben. A tiszafüredi és a cibakházi hídfő a magyar erők ellenőrzése alatt volt, ám a szolnoki január végén újra a császári csapatok megszállása alá került. Eközben a január eleji tervek nyomán a Bácskát és a Bánátot a magyarok kiürítették, és az itteni hadtesteket a Közép-Tisza mellé vezényelték. Útjuk során mindkettőből jelentős erők váltak le. A bácskai hadtest élén gróf Vécsey Károly (Pest, 1807. - Arad, 1849. X. 6.) vezérőrnagy állt, aki január 20-án indult Verbászról Szegedre. A város védelmére Hadik Ágoston ezredes csapatait3 hagyta hátra, majd február 6-tól Szentesen több napi pihenőt tartott. Hadereje ekkor 6 zászlóaljat, 8 és 1/2 lovasszázadot és 4 tüzérüteget, azaz 6.905 embert, 1.033 nyerges, 322 fogatos lovat és 22 ágyút számlált. Vécseynek a Honvédelmi Bizottmány (a továbbiakban OHB) Törökszentmiklós elérését sürgette, hogy 8-án leváltsa Répásy tábornok Középponti Mozgó Seregét (II. hadtest). Bár Vécsey Szegedet féltve a Bácska és Csongrád megtisztítását javasolta, csak a 8. honvédzászlóaljat küldte délre. Maga Damjanich közeledése hírére 10-én indult északnak, és 12-én érte el Törökszentmiklóst. Katonái a városban és a szomszéd falvakban szállásoltak be.4 Vécsey abaúj-ugocsai nemesi katonacsalád sarja volt, amely I. Lipóttól bárói címet nyert. Az apa, a grófi rangot szerző Vécsey Ágoston táborszernagy fiát német szellemben neveltette, aki a Theresianum elvégezése 1 A dolgozat a Tisicum előző számaiban elkezdett Szolnok 1848/49-ben c. témakörhöz tartozik. A német fordítások kapcsán nyújtott segítségért köszönettel tartozom Gulyás Katalin, Csányi Marietta, Tárnoki Judit muzeológus kollégáimnak és Cseh Géza főlevéltáros barátomnak. 2 KEDVES Gyula 2006.56-59., HERMANN Róbert 2009.7-21. 3 Ez eredetileg az 5. honvédzászlóaljból, 600 hódmezővásárhelyi lovas nemzetőrből, a szegedi lovas nemzetőrökből, 90 pesti önkéntesből, a 3. huszárezred egy osztályából és egy lovasütegből állt. Utóbb a régi bácskai hadtest állományából itt említik még a 8. honvédzászlóaljat, a 60. sorezred II. zászlóalját is. BONA Gábor 1987.41.; BÁNLAKY-BREIT Józsefé, n. 21. k. III. 19. fejezet. 4 GELICH Richárd é. n. I. 311-314.; MARCZALI Henrik 1900. 102-103.; SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1998. 38., 81.; AJTAY Endre 160. doboz, 1. Hadműveleti rész, 107/g-m. után két évtizedig a 2. Hannover huszárezredben szolgált, végül mint őrnagy. A reformeszmékkel nagybátyja, Vécsey József ismertette meg. 1848 nyarától a Délvidéken harcolt. Előbb ezredét vezette, majd októbertől ezredes és dandárparancsnok, az év végén tábornok lett. 1849 elején gróf Esterházy Sándor tábornok ellenében meggátolta a bácskai hadtest felbomlását. Jó szervező volt, nagy elméleti tudással. Komoly gondot fordított a fegyelemre, fegyvergyakorlatokra, ruházatra és élelmezésre, e tekintetben csapatai mindig is kitűntek a honvédségen belül.5 Katonái inkább tisztelték, mint szerették. Látványos győzelmet nem aratott, de tudását jól alkalmazta Arad bevételekor az V. hadtestnél (a várostromoknál tábornokaink zöme nem jeleskedett!). Temesvárnál a vert sereg visz- szavonulását fedezte. „Felesége” Duffaud Karolina, egy zsombolyai birtokos elvált (válni akaró?) leánya volt, akivel a táborban is együtt élt. Vécsey gyakran kikérte a tanácsát, ám viszonyukat sokan bírálták. Aradi kivégzésekor tőle búcsúzott el, mivel apja „árulása” miatt megtagadta.6 Vécsey beérkezése lehetővé tette a II. hadtest Tiszafüredre vezénylését. Február 23-án serege három dandárban 6.384 embert, 1.185 nyerges és 310 hámos lovat, valamint 21 ágyút tett ki. Répásy itt hagyott csapatai alkották a negyedik, „Segélységi dandárt” gróf Buttler Sándor őrnagy alatt, ami további 2.390 főt, 128 nyerges és 24 hámos lovat, valamint 3 ágyút számlált. Ez azonban utóbb újra csatlakozott a II. hadtesthez, szerepet a későbbiekben nem játszott. Mesterházy őrnagy cibakházi hidat védő csapatai megsegítésére különítette ki Vécsey Leiningen alezredest néhány alakulattal, akik 24-én sikerrel védték meg a hídfőt.7 A 6. hadosztály elhelyezkedése 23-án az alábbi képet mutatta:8 5 VUKOVICS Sebő 1982. 6. 6 BONA Gábor 1987.330.; PELYACH István 2007/a. 101-105. 7 GELICH Richárd é. n. II. 409.; MARCZALI Henrik 1900.102-103. 8 Gróf Buttler Sándor őrnagy dandárját Gyalai százados 54. és Czúzy őrnagy 61. honvédzászlóaljai alkották 720, illetve 1330 emberrel, Lugossy százados pozsonyi vadászszázada 170 fővel, a 8. huszárezred egy százada Lukáts százados alatt 170 emberrel és ugyanannyi lóval, valamint Zalánfy hadnagy félütege 3 löveggel, 44 emberrel, 2 nyerges és 24 hámos lóval. Hadtörténelmi Levéltár 1848/49-es iratok (a továbbiakban HL 1848/49) 14/447. sz. 495
