Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY (Gartner) Szaniszló (Kökényes, 1817. XI. 13. - Margittá, 1889. II. 17.) őrnagy, a jászkun nemzetőrök egykori vezetője volt, aki utóbb ezredes­ként hadosztályt vezényelt.68 A zászlóaljban szolgáló Lengyel Sándor (Mezőtúr, 1830. - ?) hadnagy (?) utóbb megírta az alakulat történetét, mely a szolnoki ütközet kapcsán is számos részlettel szolgál. A veszprémi 6. honvédzászlóalj február 23-án 776 embert számlált. Ve­zetője Dipold Antal (Pápa, 1814. X. 14. - Geszt, 1868. II. 15.) alezredes volt, aki Szolnoknál Vécsey maradék gyalogságát vezényelte. Vagyon­talan polgár sarjaként tüzér- és lovastiszti múlttal lett zászlóalj-, 1849. januártól dandárparancsnok. Utóbb Klapka I. hadtestében ezredes, és hadosztályt vezényelt. E zászlóaljban szolgált főhadnagyként Petőfi Ist­ván (Szabadszállás, 1825. Vili. 18. - Csákópuszta, 1880. III. 30.) is, a költő öccse, akinek egy, a szolnoki ütközet kapcsán írott levele 2009- ben vált ismertté.69 A cs. kir. 52. Ferenc Károly sorgyalogezred III. zászlóalja legénységét Pécs központtal három délkelet-dunántúli megye adta. A jól képzett alakulat február 23-án 854 főt számlált. Parancsnokuk Bárány Sándor (Miskolc, 1810. - Bonyhád, 1896. V. 31.) őrnagy volt.70 A könnyűgyalogos vadászok közül február 23-án a selmeciek félszáza­dát említették 76 fővel, Baudisz József (Bártfa, 1820 táján - Nagykároly, 1887.) százados (később alezredes) vezetésével, míg Buttler dandárjá­ban a pozsonyiak 170 fős századát az osztrák Lugossy (Búmért) Rudolf (Bécs, 1824. - ?) százados vezette. Szolnoknál két század szerepelt, és a III. hadtest március 12-i hadrendje is e két alakulatot említi 139, illetve 115 fővel.71 A lovasság javát a cs. kir. 3. Habsburg-Estei Ferdinánd főherceg (rö­viden Ferdinánd) huszárezred alkotta, melynek magyar és szlovák le­génységét hét nyugat-felvidéki megye adta. Február 23-án 6 százada 852 emberrel és 852 lóval rendelkezett, parancsnoka Puchly János (Burszentgyörgy, 1808. - Csanád, 1872. Vili. 3.) alezredes volt.72 A tisz­tikarból ismertté vált Szolnoknál Krain János (Pátka, 1812. - Ungvár, 1857.) őrnagy, Szilvay Károly (Nemes-Lieszko, 1825.1.27. - Uo. 1883. VIII. 25.) alszázados és Meitzer János (Nagyrőce, 1819.-?) főhadnagy.73 A hajdú lovas nemzetőrséget korábban két századra tették, míg február 23-án egy században 259 embert és 250 lovat számlált. Parancsnoka Komlóssy Lajos (Debrecen, 1811. III. 11.-uo. 1883.1.15.), a 9. huszár­ezred főszázadosa volt, aki nemzetőr őrnagyként szolgált Vécsey, majd Damjanich alatt.74 Visszaemlékezése az ütközet fontos dokumentuma. A 6. hadosztály tüzérségét a kispolgári családból származó Wanner Jó­zsef (Székesfehérvár, 1801. - Sopron, 1867.) őrnagy vezette, aki az 5. tüzérezred főhadnagyaként állt a magyar ügy mellé. Február 23-án az alábbi tüzéralakulatokat vezette:75 68 LENGYEL Sándor 1897.; BONA Gábor 1983. 211.; KEDVES Gyula 2006. 58.; HERMANN Róbert 2009.18. 69 KEDVES Gyula 2006.58.; BONA Gábor 1987.135-136.; uő 1988.467-468.; HERMANN Róbert 2009.18. 70 BERKÓ István 1957. 207.; BONA Gábor 1983. 101-102.; KEDVES Gyula 2006.58.; HERMANN Róbert 2009.18. 71 BARCZY Zoltán-SOMOGYI Győző 1986.115.; BONA Gábor 1987. 99.; uő 1988.380., 484.; HERMANN Róbert 2009.18.; HL 1848/49.14/447. és 17/1. 72 BERKÓ István 1957. 208.; BONA Gábor 1983. 273.; KEDVES Gyula 2006. 58.; HERMANN Róbert 2009.18. 73 BONA Gábor 1987.406., 585.; uő 1998. II. 468. 74 HERMANN Róbert 2009.18.; BONA Gábor 1987.206. 75 BONA Gábor 1987.334.; HL 1848/49.14/447. lovasüteg a cseh Schiedebaum Vince (Prerau, 1824. - ?) hadnagy76 ve­zetésével: 152 fő, 12 nyerges és 104 hámos ló, 6 löveg; III. lovasüteg Kropf András hadnagy alatt: 147 fő, 11 nyerges és 110 hámos ló, 6 löveg; V. hatfontos gyalogüteg Lechner János77 (Pest, 1809. - ?) főhadnaggyal az élén: 6 löveg (március 12-én 113 fő, 4 nyerges és 48 hámos ló); hatfontos félüteg Hajdú János hadnagy vezetésével: 3 löveg (március 12-én 60 fő, 3 nyerges és 34 hámos ló); hatfontos félüteg Zalánfy József hadnagy alatt: 3 ágyú (március 12-én 70 fő, 6 nyerges és 56 hámos ló).78 A felsorolt erő négy teljes ütegnek felelt még, ám valószínűnek tűnik, hogy a Zalánfy-féle félüteg Buttler dandárjával együtt később a II. had­testhez csatlakozott. Nagy kérdés, hogy a 8. hadosztály tüzérségéből Damjanich kapott-e erősítést. A 65. honvédzászlóalj történetírója sze­rint Knézich csapataival ágyúk is érkeztek, ez azonban még megerősí­tésre vár.79 A 6. hadosztályhoz tartozott még egy utászcsapat, február 23-án 111 emberrel, Pották Ferenc százados alatt. Utóbb két század szegedi utász szerepelt a III. hadtestben Pották vezetésével.80 Vécsey hadosztályának dandárjait a galíciai szökése után híressé vált huszártiszt, Lenkey János ezredes, Kászonyi ezredes és Knézich alez­redes vezették. Lenkey azonban február közepétől Szegeden tartózko­dott, majd más beosztást kapott, így Szolnoknál nem volt jelen. A horvát határőr családból származó Knézich Károly (Veliki Groljavac, 1808. - Arad, 1849. X. 6.) alezredes, a 34. sorezred egykori főszázadosa volt, aki annak 3. zászlóaljával csatlakozott a honvédséghez. Ő 1848. december 1-jétől alezredes és dandárparancsnok a bácskai, majd 1849. március 13-tól ezredes és hadosztályparancsnok Damjanich III. hadtestében. Komáromnál kitüntette magát, május 7-től vezérőrnagy, és június 20-ig a III. hadtest parancsnoka. Utóbb egy csoportosítást vezetett Tokajnál, mely a Feldunai Fladsereghez csatlakozott. Aradon végezték ki.81 A középbirtokos családból származó Kászonyi József (Óbecse, 1810. XI. 27. - Budapest, 1888. III. 29.) több évtizedes szolgálat után lett a 3. huszárezred, majd Vécsey egyik dandárjának parancsnoka. Ezredes­ként utóbb a III. hadtest lovashadosztályát, majd a II. hadtestet vezette. Vécsey segédtisztje a határőrtiszt Kosztka József (Nagyszeben, 1818. - Budapest, 1903. XII. 24.) őrnagy, utóbb a III. hadtest alezredese volt. Főadjutánsként a lengyel Julian Przyiemski (1821 - ?) őrnagy szerepelt, utóbb alezredes és dandárparancsnok az V. hadtestben.82 A 6. hadosztályból még február végén kerülhetett át Damjanichhoz a 19. sorezred III. zászlóalja és a vadász- és utászcsapat, míg a támadás előtt, a Tiszán átkelve kellett csatlakoznia Knézich alezredes alatt a 34. sorezred III. zászlóaljának, a 65. honvédzászlóaljnak és talán némi tü­zérségnek. Eredetileg a 3. huszárezred is Damjanichhoz került volna, ám az (vagy a három osztályból kettő?) utóbb mégis Vécseynél maradt. 76 BONA Gábor 1998. II. 10. 77 BONA Gábor 1998. III. 155. 78 CSIKÁNY Tamás 2000. 60.; KEDVES Gyula 2006. 58.; HERMANN Róbert 2009.18.; HL 1848/4914/447., 17/1. 79 [POCHE, Franz] 1897.63.; LENGYEL Sándor 1897.8. 80 HERMANN Róbert 2009.18.; BARCZY Zoltán-SOMOGYI Győző 1986.161.; HL 1848/49.14/447. 81 BONA Gábor 1987.204.; BÓBIK Gusztáv é. n. 73-80. 82 KOVÁTS István 1998.43-46.; BONA Gábor 1987.208.,272. 502

Next

/
Oldalképek
Tartalom