Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY egyetlen hidjai Az agyonhajszolt trón, a vágómarhák odaözönlöttek az átkelőhöz. A kialakuló hatalmas torlódás végzetes volt. Zászlóaljunk két százada, amelyet a bátor Schnorbusch és von Standnar századosok vezettek, és a tüzérség különösen kitüntette magát a visszavonulás fedezése során. A visszavonulás Rékasig történt és innen csatlakozást keresve Abony felé, ahová a csapatok csak késő éjszaka érkeztek meg. ”191 A Karger-dandár további üldözését megakadályozta, hogy délben hírek érkeztek Ottinger lovasainak feltűnéséről. A lélegzethez jutó császáriak rendezhették a soraikat, és nyugodtabban folytathatták útjukat Zagyva- rékason át Abony felé. A Károly-gyalogságtól Maximilian Urbanek százados még két elhagyott ágyút is visszaszerzett. A zászlóalj két csoportja a Zagyva mellett érte el Abonyt, míg a harmadik Zagyvarékason és Újszászon át Ceglédnek került, és csak másnap egyesült alakulatával.192 Damjanich csapatainak rendje az üldözés és a visszafordulás után tovább bomlott,193 194 de a szolnokiak vendéglátása is hátráltatta őket. „... elvégezvén dolgunkat, visszafelé fordultunk, hol már az asszonyok és az otthon volt öreg emberek a megtisztított utczákba cseberrel hozták ki a bort és kenyeret, s osztogatták majd minden ház előtt, ami nekünk igen jókor jött, mert már bizony a tegnap déli jól lakásra nagyon is elkelt.... A városban a legnagyobb rendetlenségben, kisebb-nagyobb csapatokba vonultunk be, ami természetes volt, mert azt még képzelni sem lehet, hogy ily tanulatlan nép, valóságos rendet tartson. A jó polgárság már minden háznál egy-egy cseber borral és szép fehér kenyérrel várt ránk. ”m 7. Az ütközet negyedik szakasza: lovascsata a vasút mellett Ottinger vezérőrnagy 5-én reggel 8-tól a móri győzelemért járó kitüntetéseket osztotta ki, amikor hírt kapott Karger megtámadásáról. Azonnal mozgósította dandárját, és gyors menetben Szolnoknak vezette.195 A11 század vértes és 9 löveg Tószeg felől érkezett. Ottinger azt remélte, hogy az elhúzódó harcra kényszerült magyarokat hátba támadja. Szolnok alá érve azonban látta a súlyos vereség utáni gyors és rendetlen visszavonulást, és hogy csak a magyar üldözés erejét csökkentheti. Ezért visszatért a szolnoki útra, és a vasútvonal mentén bontakoztatta szét erőit. A lovasdandár ellen elsőnek a balszárnyon Vécsey csapatai vonultak fel, a Ferdinánd-huszárok két osztálya, mögöttük a 6. honvédzászlóalj. Mindkét vonalat egy-egy tüzérüteg támogatta. Jobb oldalon Damjanich gyalogsága gyülekezett, előttük a hajdú lovasok, egy huszárosztály, valamint a lengyel ulánusok. A harc a jobbszárnyon kezdődhetett, bár nehezebben rekonstruálható. Horváth Pál százados sokszor pontatlan visszaemlékezése szerint a vasútvonalat kezdetben egy vértes század tudta átlépni, amelyet a Bocskay- huszárnak vélt hajdú lovascsapat egyik százada azonnal megtámadott. A vértesek megfutamították a hajdúságiakat, akik azonban a második századukkal megerősödve új rohamot indítottak. A vértesek a második támadást is visszaverték, mire a malomzugi sikertől mámoros lengyel ulánusok támadták meg őket. A meggondolatlan roham azonban sokba került nekik: „Egy csapat önkénytes lengyel légionista pikások - tán 86 fő, két tiszttel - kardjuk nem volt, csak a pika, vagyis hosszú nyelű lándzsájuk. 191 [POCHE, Franz] 1897. 64. Lásd még NOBILI, Johann 1851. 349.; Militär- Schematismus ... (1847) 283. 192 STANKA, Julius 1894.1.557. 193 MARCZALI Henrik 1900.118-119. 194 LENGYEL Sándor 1897.10. 195 VICTORIN, Josef 1879.323. Ők avval kérkedtek, hogy mint igazi lengyel Uhlanusok csak a pikával győzik le az ellenséget. Ezek a császári Cüiraszierokra [vértesekre] intézett támadásukkal borzasztó és következményeiben szomorú kudarcot vallottak. Vesztükre a császáriak a másik Küraziér századot is magukhoz vonták. Az Uhlánusok bátran neki rúgtak, de a német lovasok vértesek - mellük vas pánczéllal védve volt -, ezen a vaspánczélon a pikák nagyobbára elpattantak, mit a lengyelek nem vettek észre, mert a vért, a fehér lovas köpeny alatt, ki nem vehető volt. Kardjuk a lengyeleknek nem volt. Az eltörött pikanyéllel védekeztek az éles kard ellen, mi volt a következménye? Hogy a 86 emberből mind a két tiszt és 60 ember sebesítve, és három, azaz három holtan maradt a csatatéren. A lengyelek megsegítésére indultak meg aztán a magyar huszárok. Zámbory Emil, a 3. Ferdinánd-huszárezred tisztje így foglalta össze az eseményeket: „Pukli alezredes a balszárnyon, Abony felé saját osztályával 3 vasas osztályt rohant meg, s vezérüket megsebesité. Azonban kévésén múlt, hogy hősi bátorságáért életével nem lakolt. Mert a német lovasság egészen körülkerité személyét, de Szilvái kapitány segítségére sietett, vitézül kivágta, s megszabadná őt embereivel. Ez alkalommal mind Pukli, mind Szilvái nehéz sebeket kaptak, de az ellenfélt szétverték, s diadalmasan tértek vissza huszárjaikkal. Melczer főhadnagy szakaszával ágyúfedezeten állván, midőn észrevette, hogy mi a császári tüzérséget megrohanjuk, nem állhatta meg, hogy szakaszát szintén ne vezesse rohamra, s az ellentől elszánt bátorsággal két ágyút foglalt el.”197 A vértesek kezdetben a Ferdinánd-huszároknak sem hoztak szerencsét, mivel parancsnokuknak, Puchly alezredesnek a roham csaknem az életébe került. A vértesek rést nyitottak neki, s azon át oly mélyen tört be az ellenség közé, hogy azok elvágták a huszárjaitól. Súlyos sebeket szenvedett, és végül Mikulai István őrmester mentette meg, aki átemelte a nyergébe harcképtelen parancsnokát. Ezután a komoly sebeket szerző Szilvay kapitánnyal törtek utat. Szerencséjükre ekkor érte a vérteseket egy újabb Ferdinánd huszárszázad - mások szerint a Kászonyi vezette Hannover-huszárok - rohama, akik visszavetették a császáriakat. A Vécsey alatt szolgáló Karsa Ferenc érdekes adalékot szolgáltat a lovascsatáról, illetve Puchlyék megsebesüléséről: „A rohamra száguldó vértesek és a magyar huszárok között egy 30-40 lépésnyi szélességű, ősszel felszántott szántó föld vonult el. A huszár tisztek... azt tanácsolták, had lovagoljon át azon a szántáson az ellenség, - mert... a nagy sárban megfáradt lovával biztosan a rövidebbet fogja húzni. Pukli alezredes... nem hajlott a jó tanácsra, megfúvatja a trombitákat, és a divízió élén elsőnek vág bele az ellenség tömegébe. De a huszárok lovai a szántáson átvág- tatás közben felbomlanak..., de azért elszántan vetik magukat a vértesekre. Pukli azon közben emberére akadt, a ki első csapásra leüti fejéről a csákót, a magyar vezérnek eszébe jut, hogy az éjszakára előre megállapodott tábori jelszó egy papirosra felírva, csákója bélésében van, igyekszik... kardja hegyével felemelni... A huszárok megfáradt lovait a vértesek megnyomják, a magyar lovasok engednek. - Az alezredest az ellenség körülveszi, Győry István hadnagy, Mikulay József őrmester, Horváth Antal káplár és még egy káplár... és néhány elszánt közhuszár oroszlán módon harcolnak az alezredes mellett. Győry hadnagy elesik, Mikulai több sebből vérzik, de elszántsága nem hagyja el. Mikor vagdalkozva az alezredeshez férkőzik, bal kezével átöleli az alezredes derekát, jobb karját a feje fölé 196 HILD Viktor é.n. Vili. 75. 197 ZÁMBORY Emil 1861.75. 516
