Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I. részt a harcban. Csupán csak egy veszélyeztetett pozícziót kellett újabb rendelésig megszállva tartania. A' mint a csata elkezdődött, sa3. zászlóalj megrohanta az ágyukat: a 9-ik zászlóaljban roppant nyugtalanság volt észlelhető. Szörnyen röstellték a fiúk, hogy neki a nap dicsőségéből úgyszólván semmi sem jut. Ekkor a kertek alján, jó messzire megpillantanak egy svadrony vasasnémetet [dragonyost?]. ’Gyerünk nekik!' - járt a biztatás szájról- szájra. Tisztjeik türtőztették őket, hogy várjanak egy kissé, majd sor kerül rájok is. A nyugtalanság nőttön-nőtt. Mindenáron küzdeni-vérzeni akartak a hazáért. Az őrnagy végre is kénytelen volt szabadjára engedni őket. S ’Előre’ kiáltással, mint a szélvihar, úgy rohantak a meglepett vasasokra. Kemény, véres harcz fejlődött. A vasasok lovon ülvén, persze nagy előnyben voltak gyalogos honvédjeink felett. Sokat agyongázoltak közülök. De dicsőségszomjúhozó honvédjeink immár semmivel sem törődtek. Szuro- nyos puskáikkal oly ügyesen védekeztek s oly hősileg támadtak, hogy a vasasnémet-svadrony elvégre is sarkantyúba kapta lovát és megfutott. De valami hatvan ottmaradt vérbefagyva, átszúrt mellel a csatasíkon. A zászlóaljból talán húsz ember esett el. ”152 5. Az ütközet második szakasza: harcok Szolnok belterületén A császári lovasok és az utakat őrző határőrök kivonultak Szolnokról,153 ám a Damjanich erőivel harcoló gyalogos és tüzér alakulatok zöme csak a belterületen át menekülhetett. A magyar jobbszárnyon a Schwarzenberg zászlóalj a városba könnyen bejutott, de ott Leiningen a harcok felerősödéséről írt: „Ezalatt én is eljutottam az első házakig komoly ellenállás nélkül, mert Karger azokat meg sem szállotta, bizton számítva arra, hogy az első lövések után elfutunk. Most azonban gyorsan két zászlóaljat vetett elénk, mert ha nem akarta elveszteni a tiszántúli hídfőn álló csapatait és ágyúit, fel kellett minket tartóztatnia, míg azok visszavonulhattak. A két zászlóalj bátran ellenállott, de azért mégis csak részben érte el czé/jáf..."154 A császári határőröket a magyar közép és a balszárny csapatai is támadták. A harc előbb a kertekben, majd a város belterületén, a szűk utcákban folyt, és a honvédek a Tisza hídja felé nyomultak. Ekkorra már Vécsey támadása is kibontakozott, Somogyi Ignác helytörténész az alábbiakat írta: „Vécsey tábornok... nyolcadfél óra tájban Szolnoknál a bal parti hídfőt támadja meg. A hídtól Szt. Miklós felé széles mocsárok terjednek, melyeken keresztül csak 5 ölnyi széles töltésen lehet közeledni a híd felé. A megtámadást tehát csak ágyútűzzel lehet intézni. Ily támadások a hídfőre mieink részéről már többször megkisértetvén, nem lepték ugyan meg az ellenséget, Vécsey azonban most, hogy az ellenség egész figyelmét e pontra vonja, igen heves tüzelést folytatott...”155 A Károly-gyalogság története szerint a Tiszántúlról támadó két zászlóaljat és egy üteget (vagy csak előőrseiket) a vadászok és a Károly-gyalogság százada elsőre sortűzzel megállította, ám a magyarok a szuronyrohamukat visszaverték.156 Ghilain von Hembyze százados már az ütközet kezdetén visszaparancsolta a túlparti ágyúkat. Dallndörfer főhadnagyot a híd lebontására 152 GRACZA György 1896. 153 KEDVES Gyula 2006.59. 154 MARCZALI Henrik 1900.116-117. 155 SOMOGYI Ignác 1887. III. 90. 156 STANKA, Julius 1894.1.555. utasította, míg embereit csatárláncban Vécsey ekkor feltűnő csapatai ellen vezette. A híd lebontására azonban már nem maradt idő. A 6. hadosztály tüzérsége - Bulharyn szerint Vécsey vezetésével - heves tüzet zúdított a hídfőre és az ottani csapatokra. Ez eredményes lehetett, mivel a magyarok annak elfoglalása után akadálytalanul jutottak a hídig, és tüzet nyitottak az utászokra. Erre Ghilain von Heymbze kiküldte Munschke hadnagyot néhány áccsal, ám csak 11 korlátrészt tudtak a Tiszába dobni. A körülzárás miatt meg kellett kezdeni a visszavonulást. A hídon 6 utász esett el, míg Karner őrmester és Stegel főutász kitüntette magát. Utóbbi - fogságba esés helyett - a Tiszába ugrott, és a puskatűzben kiúszva csatlakozott alakulatához.157 158 A Vécsey alatt szolgáló Komlóssy szerint 8 órára betörtek a városba, ám ezt mások nem erősítik meg: „Mire megvilágosodott, előre tolta gróf Vécsey dandárjának csapatait csaknem egészen a Tiszáig és ... ágyúkból lövette a hídfőt, az osztrákok kitartóan feleltek. ... Benyomulni kezdett aztán a Varsányi különítmény Szolnok városába, ahol 8 órakor reggel számos házban több osztrák tiszt találtatott ágyban fekve, kávézás közben, mikor a mieinknek a város negyed része már a kezében volt. ”156 A „fekvő-kávézó tisztek” története felettébb kétséges. Ha egyáltalán megtörtént, ezeket inkább Damjanich katonái fogták el, mivel az ő sikerük tette lehetővé Vécsey csapatainak, hogy a hídon a városba nyomuljanak.159 A Szanda felől támadó erőket Vécsey és Przyiemski őrnagy vezette. A visszavonuló császáriaknak csak a hídpallók egy részét sikerült felszedni. A gyalogság, majd a padlók újrarakásával a lovasság rendben átvonult, és beavatkozott a harcba.160 A sikert elősegítette, hogy Damjanich zászlóaljai már a hídfőhöz közeledtek. „Ezalatt mi - írta utóbb Leiningen - folyton harcolva, utcáról utcára előrehatoltunk a sóraktárig, ahol az ellenség ismét makacsul ellenállott, mert már a híd közelében voltunk. Sajnos a mi csapataink között már nagy volt a rendetlenség, ami ily ifjú katonáknál és tiszteknél roham alkalmával természetes, úgy hogy nem voltunk képesek zárt sorokban támadni. Végre azonban sikerült nekem több zászlóaljat összeszednem, s egy mellékutcában előrenyomulnom. Itt is közel jutottam a fogsághoz vagy a halálhoz. Ugyanis embereim előtt lovagoltam egy utca mellett, a melly tele volt ellenséges katonával. Alighogy megláttak, legalább ötven lövést irányoztak rám, de én ugyanabban a pillanatban megsarkantyúztam lovamat, és túl voltam az utca nyílásán. A visszatérés nagy veszedelemmel járt volna, embereim pedig a tüzelésre megállották, valami nyolczvan lépésnyire tőlem. De mihelyt fölismerték válságos helyzetemet, előrerontottak, és még idejében jöttek, mert már az ellenségek is eljöttek az utca sarkáig, hogy elfogjanak. ”161 Leiningennel talán a Károly-gyalogság próbált szembeszállni, amely a Tisza mellett visszavonulva próbálta a hídnál lévő alakulatokat összegyűjteni. Őket érhette a gyengén felszerelt 65. honvédzászlóalj támadása a sóraktáraknál. „... a Tisza parton a város közelébe értünk, hol egy csapat német jágerrel [vadász] találkoztunk, a dobos megkezdi a roham jelzését és mi a lármát, ... mely oly hatást gyakorolt még mi reánk is, hogy nem hiszem, hogy lett volna egy is köztünk, kinek haja szálai az ég felé ne álltak volna, és háta ne borsódzott volna, hát még az ellenségé, ki 157 BRINNER, Wilhelm 1881.11.1.120-121. 158 KAPOSVÁRI Gyula 1960.76. 159 KAPOSVÁRI Gyula 1950.9-10. 160 DIVÉKY Adorján 1959. 121.; KOVÁTS István 1998. 43-46.; BONA Gábor 1987.272. 161 MARCZALI Henrik 1900.117-118. 511
