Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.

BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I.

A 3. zászlóalj 15 halottat és 37 sebesültet veszített,144 ám a siker felszította a zászlóaljak közötti versengést. A magyar közép balszárnyán Fiala János (Temesvár, 1822.1. 26. - San Francisco, 1911. XII. 8.) százados, az amerikai polgárháború ezredese a 9. honvédzászlóalj egy századát vezette. Leírása szerint a Lengyel Légió zászlóalja is rohamra indult, ám a dragonyosok elsőre visszaverték őket. A helyzetet a huszárok közbelépése mentette meg.145 A vörössipkások közül a 16 éves Büttner Emil az alábbiakat írta: „... mi, a 9-ik zászlóalj, kissé dombosabb helyen álltunk, és így egészen szemünk előtt feküdt mind az ellenség serege, mind a mienk. Ezen persze mi, kiknek mindig rendetlen, de vitéz rác csordákkal volt dolgunk, igen elbámultunk. Akkor egyszerre mindenfelől hangzik: ’Indulj’ - s mi lassú léptekkel közeledtünk az ellen felállított sorai felé.... Egyszerre eldördült az ellenség ágyúja, - mi mindnyájan lebuktunk. Szomszédom előemberét homlokon találta a golyó, s agyvelejét szomszédom borjújára s köppenyére loccsantja, a második szintén karját, harmadik jobb vállát hordá el századunkbúl egynek, a 4-ik, 5-ik és 6-ik golyó mind talált zászlóaljunkban, míg a többi, hat vagy hét lövés szuronyainkat horzsolta. Most zavarba jöttünk, különben is igen sokat hallottunk már beszélni, hogy az ellenségnek milyen kitűnő, jól kitanult tüzérei vannak, kiknek minden lövése biztos. Felkeltünk hát, és balra vonultunk, hol kissé lapályosabb lévén, némileg fedezve voltunk a golyóktól.

Tömegünk előtt ült lován új őrnagyunk, Elek Ferenc, s amint legjavában suhogtak fejünk felett a golyók, ő énekelni kezdte azt a víg dalt, mellyel minket Miskoczon verbuváltak. De alig végezte az első strófát: ’Gyere pajtás katonának!’ - mikor egyik közülünk elkiáltja magát: 'Gyerünk hát! Mit állunk itt!’ - Nem kellett ennél több, a dalból mindjárt ’Rajta! Rajta!’ lett, és az egész zászlóalj ordítva, amúgy ráczosan, nekirohantunk az előttük füstölgő ágyúknak! Példánkra a szomszéd lengyelek, ezekután az egész csatárvonal rohanni kezdett, - pár perez múlva mindenfelé rohamra doboltak. De mennyire megcsalódtunk! Nekünk telebeszélték a fejünket, milyen jó katonák a császáriak, hogy azok közül egyetlen egy sem hagyja el a helyét parancs nélkül, - hát íme, alig közelítettük meg őket 500 lépésnyire, - már megfordultak, s ugyancsak loholtak, mintegy 600 lépésnyit, ahová vasúttól födötten, újra fölálltak. De a megriadt nyúl ritkán várja be a vadászt! - Őkegyelmeik is, amint ágyúik komolyabban kezdtek dolgozni, s a tömegből kilencz svalizsérló bontakozott ki, újra elhagyták helyüket, s hátrálni kezdtek. Mi pedig most már utánuk, mindenütt a sarkukban, alig engedtük őket itt-ott megpihenni. ”146

A vörössipkások rohamának elindítását utóbb Fiala János százados „vállalta magára”, aki ezért a parancsszegésért állítólag két óra áristomot kapott. „A mi zászlóaljunk állásai szemközt a vasút vonalával voltak, ahonnan farkaszemet néztünk a császárvadászok lövészárkaival. Parancs nem jött a rohamra, bár állandóan tűz alatt tartottak bennünket, s ennek következtében halottjaink és sebesültjeink voltak. Ez a veszteglés csak kárunkra lehetett, s ezért kész voltam kiadni a jelt a rohamra, saját felelősségemre. Baranyai őrmestert őrnagyunkhoz menesztettem, utasítását kérve a rohamra. Üzenete ez volt: Várjam be az utasítást. A helyzetünk azonban egyre kritikusabban alakult. Jünheyi és Sándor le- és feljárkáltak, kiváncsi arccal kérdezgetve: Hát mire várunk még? Aki az ilyen döntő pillanatban meg nem ragadja a kezdeményezést, az vagy ostoba vagy gyáva. Elhatároztam

144 KOVÁCS József-BALÁZS József 1958. 266.; HEGYESI Márton 1898.109. Somlyai István (Kemencze, 1823. -Zsitvagyarmat, 1883. VI. 10.) főhadnagy 1880 táján ezt a veszteséget közli, majd elsőre Hegyesi is.

145 ÁCS Tivadar 1943.76-77.; BONA Gábor 1987.145.

146 KAPOSVÁRI Gyula 1950.9.; PETŐ Vilmos 1989.75-76.

magam, s karddal a kezemben vezényeltem a rohamot. Megértették, s utasításomat kardforgatással tudomásul vették. Századom szuronyt szegezve tört ki a vonalból, a többiek, ahogy az iskolában tanítják, utánuk. Hosszú kardszerű bajonettükkel jól védekező császárvadászokat kipiszkáltuk árkaikból, s hátrálásra kényszerítettük. Futásukban egy részük egy pajtába menekült be, de innen is kikergettük őket és foglyul ejtettük. ”w A magyar jobbszárnyon a Schwarzenberg-gyalogság támadásáról Horváth Pál százados az alábbiakat írta: „Mindenfelől holtak és sebesültek hevertek a földön. Nem volt sok időm nézegetni. Midőn a Tisza partján álló császári battéria [üteg] támadási irányunkkal tisztában volt, az ágyúkat felém akarták fordítani, ami csak a két 12 fontosnál sikerült.... Ezen 12 fontosok egyikéből egyetlen egy golyót lőttek, mely a szegény Maywald kadétunkat megölte. De hallottuk, hogy a battéria kommendáns kiabál: ’Kartätschen aufsetzen!’, azaz hogy a teljes golyóra még kartácsdobot alkalmazzanak. Bizony azt be nem vártuk: ’Szuronyt szegezz! Roham!’ - A dobosok verték, mi meg nekiszaladtunk. Embereink lövöldözni kezdtek, ami a tüzéreket még jobban zavarta. ’Auf, aufprotzen!’ hallatszott a császáriaktól. Mire a Szent János-i házak közül két 6-6 fogatú mozdony előhajtott és már-már a két 12 fontos csaknem elszökött az orrunk elől.... Futva siettünk, sikerült is nekem az előbbi fogat első lovát a kantárszárnál megkapni. Azonban nem bírtam erősebben fogni, a furvéser [szekerész], ki ezen lovon ült, akkor kurta kardjával fejem felé vágott. Soha kard ily közel nem érintett. No, de... Schwartz János tizedes a furvésert a lóml leszúrta. Evvel meg is állította a fogatokat. Mind a négy [sic!] ágyú, úgy a 12 ló is zsákmányul eseff.”147 148

Mivel tizenkét fontos ágyú elfoglalásáról mások nem emlékeznek meg, a magyarok itt valóban zsákmányolhattak ilyet, de legfeljebb csak egyet. Leiningen utóbb azt írta, hogy Karger a városszéli házakat meg sem szállta, mert annyira bízott a tüzérségében.149 Horváth szerint a sikert elősegítette a határőrök gyenge fegyelme, harci szelleme. „A Szent Jánosban elszállásolt granicsárok megérdemelték volna, hogy megtizedeljék tisztjeikkel együtt. A századok nem sorakoztak, a házakból minket igen hatásos oldaltüzelés alá vehettek volna... Előrenyomulásunk... nagy áldozatokba került volna, de ezt nem tették. Egy része a Tisza partja védelme alatt átszaladt Szolnokra, a nagyobb rész EH Franz Kari zászlóaljbelieket elfogták minden ellenállás nélkül. A császári tüzérek szinte fogságba estek... Ekko- ron a 3-ik honvédzászlóalj a Molnár utca150 151 végén benyomult, ott a tüzelés megszűnt... Az indóházban a tüzelés még egyre folyt, bár a császári vadászokat a vörössipkások már rég elűzték, és mint hallottam, a honvédek az elrejtőzött császári vadászokat is kifürkészték rejtekeikből...”'5'

Ekkorra a balszárnyon a magyar lovasság átkelt a vasúton és az abonyi országúton, majd megtámadta és megfutamította Karger lovasságát. A 9. zászlóalj a lengyelekkel a városba betörve a Ferenc József-dragonyosok egyik századára akadhatott, amit megrohantak. A váratlan támadásra az utcai harcot kerülő lovasok visszavonultak. Varga István a vörössapkások közül az alábbiakat írta: „A 9-ik zászlóalj... a szolnoki csata elején nem vett

147 ÁCS Tivadar 1943.77.

148 KAPOSVÁRI Gyula 1975.102.

149 MARCZALI Henrik 1900.117.

150 A Molnár utca a Szapáry és a Mártírok útja elődje volt a Baross utca kezdetétől egészen az indóházig. Nevét a szolnoki vízimolnárokról kapta. Nem egyértelmű viszont, hogy a 3. zászlóalj hol érte el az utcát. Talán a Baross út felől, mivel a rendháznál és a sóraktáraknál a császári csapatokat említik.

151 KAPOSVÁRI Gyula 1975.102-103.

509