Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I. A szolnoki sikert követően a híres Ili. hadtest élén a tavaszi hadjáratban különösen kitűnt, minden ütközetét megnyerte. Április végén azonban Komáromban kocsibaleset miatt lábát törte, és frontszolgálatra alkalmatlanná válva az aradi vár parancsnoka lett. Végül az oroszok előtt kapitulált, bár a vár felrobbantására is gondolt. Október 6-án kötél által végezték ki.13 Vécsey és Damjanich csapatainak elnevezése alig egy hónap alatt többször változott. Február 12-től Vécsey bácskai alakulatai a III. hadtest nevet kapták, amelyhez Hadik szegedi 5. és Vécsey 6. hadosztálya tartozott, ám ezek már nem egyesültek. Damjanich bánáti csapatainak maradéka lett a IV. hadtest, amely viszont csak a 8. hadosztályból állt. Végül március 8-án a 6. és 8. hadosztályok egyesítésével jött létre az új III. hadtest.14 Damjanich a Vécseyvel való együttműködés végett február elején Wysockit küldte Debrecenbe,15 azonban nem sejtette, hogy a fővezérré kinevezett gróf Dembinski altábornagy titkolt februári támadási terve a Délvidékről felrendelt erők megtévesztő csapásával is számol. A főparancsnok azt remélte, Szolnokon át Windisch-Grátz tábornagy hadereje oldalába, hátába kerülhet. Ugyanakkor tartott is a császáriak egy Szolnokon át Debrecennek indítandó offenzívájától, a hídfő mellett a Tisza csapatokat is elbíró jege is veszélyesnek tűnt. Damjanich február 25-én Cibakházáról jelentette Dembirískinek megérkezését: „Hadosztályomnak azon részével, mellyet ... felhozhattam, Czlbakháza és Tisza Földvárra húzódtam, előőrseim Alsón és Martfeőn állanak és pedig: Czibakházán egy dandár dzsidás és 250 ember a lengyel légióból 4 ágyúval, miáltal Czibakháza, melly különben is Mesterházy őrnagy által 1500 emberrel és 6 ágyúval megszállva van, eléggé biztosítottnak látszik. Tisza-Földváron 2 osztály huszár, 2 zászlóalj gyalogság, 6 ágyú. Előőrsön, Alsón és Martfeőn 1 osztály huszár, 2 ágyú. Ennél fogva a hadosztály-parancsnokság minden pillanatban képes a csatlakozást a 6. hadosztálylyal Török-Sz.-Miklóson eszközleni... Szentes, Mindszent és Sass környéke szemmel tartatik, mint egy elébbi jelentésben is említve volt, 2 zászlóalj gyalogság, 1 osztály lovasság és 8 ágyú által." Damjanich szólt arról is, hogy a hadügyminisztérium elrendelte hadosztálya egy részének Szegedre küldését. Jelezte, újabb parancsig mégis maradni fog a fenyegetett cibakházi hídfő biztosítása végett. Dembinski 26-án délelőtt 10-kor levélben utasította Damjanichot Szolnok megtámadására, és Vécseynek is meghagyta az együttműködést. Pár óra múlva azonban a Kápolnánál kibontakozó csata a terveit halomba döntötte, a vereség pedig a fősereg visszavonulásához vezetett. A bizalmatlanság utóbb Dembinski leváltását eredményezte, ám Damjanich és Vécsey támadási parancsa érvényben maradt. A kápolnai csatavesztés csak látszólag tette okafogyottá a szolnoki hadműveletet, a magyar főerők hadmozdulatai és a császáriak átcsoportosításai új lehetőségekkel kecsegtettek. Windisch-Grátz herceg a kápolnai utóvédharcok után Jellacic altábornagy I. hadtestét a cibakházi hídfő ellen kívánta vezényelni, és a helyébe - Szolnok-Abony-Cegléd vidékére - Wrbna altábornagy II. hadtestét akarta felvonultatni. Számos csapattest mozgásba lendült, menetre készült. Kérdéses, hogy a magyarok erről mit tudtak, ám a hadi és politikai vezetést a visszavágás vágya mozgatta. Kossuth március 2-án Dembirískinek megdöbbenését jelezte a 28-án sikerként jelentett kápolnai csata miatt, és nem értette a Törökszentmiklós és Cibakháza környéki csapatok 13 BONA Gábor 1987.131.; PELYACH István 2007.95-100. 14 CSIKÁNY Tamás 2003.60. 15 WYSOCKI, Józef 1993.43-44. tétlenségét. „Ha én most főtábornok volnék Török-Sz.-Miklósról egész csendesen Cibakházára vetnék és Damjanichnak meghagynám, hogy az Így megerősített hadtesttel (tehát mintegy 10.000 emberrel) Czibakházán át előtörjön, míg Vécsey a többi 3000 emberrel hadtüntetést visz végbe Szolnok ellen, ön pedig... támadólag előre nyomul.”'6 Kossuth nem számolt a fősereg Tiszafüredig történő visszavonulásával és a Dembinski elleni lázadással, ám a Szolnok elleni támadás lehetőségére jól ráérzett. Március 2-án Csánynak Damjanich közelgő támadásáról, Szemerének a Szolnoknál összevont erők azonnali alkalmazásáról írt. „Damianich - Vécsey 12.000 legharcziasabb sereggel hetek óta hiába vesztegel. Ezt nem tűrhetem, vagy alkalmazzátok felfelé, vagy leküldöm az elsőt a ráczok ellen. Szolnoktól Pestig nincs több 5000 embernél, Pest- Budán alig 3000, mint ellenükben áll. ”17 A szolnoki támadás tervét Damjanich fiatal vezérkari tisztjei dolgozták ki, a Buda ostrománál elesett Kleinheinz Oszkár (1819. - 1849. V. 17.) őrnagy vezetésével. A pesti polgárcsaládból származó fiatalember a tullni utásziskola után a 34. gyalogezredben szolgált, 1839-től hadnagyként. 1848-ban az 5. honvédzászlóaljban harcolt, 1849 januárjában őrnagyként a felső-tiszai (később I.) hadtest, majd Dembinski vezérkari főnöke lett. Ám hamar más beosztásba kérte magát, és így került Damjanich mellé.18 Vécsey a 24-i cibakházi harcok után támadást várt Szolnok felől, de az elmaradt. így 27-én Tórökszentmiklóson felszentelhették a 34. és 52. közös gyalogezredi zászlóaljak, valamint a 65. honvédzászlóalj zászlóit.19 Kleinheinz e napon felkereste Tórökszentmiklóson Vécseyt, aki késznek mutatkozott az együttműködésre. Másnap Vécsey táborkari főnökével, Albrich Károly (Brassó, 1812. - ?) őrnaggyal, a III. hadtest későbbi dandárparancsnokával Cibakházán tárgyalt Kleinheinzzel, aki levélben értesítette a megállapodásról a Szentesen lévő Damjanichot. Az is nehéz helyzetben volt, mert nem tudta Dembinski támadási és a hadügyminisztérium szegedi levonulási parancsát egyszerre teljesíteni. A Debrecenből érkező futár azonban Dembinski rendelkezései megtartására utasította a 8. hadosztályt, mire véglegesíthették a teendőket. A haditerv a Szolnokot megszálló Karger-dandár megsemmisítését tűzte ki célul. A fő feladat a 8. hadosztálynak jutott, amelyet Vécsey hadosztálya közel felével erősítettek meg. Ezek egy részét Damjanich azonnal megkapta, mások az ütközet előtt csatlakoztak.20 Damjanichnak március 2-án este Cibakházánál kellett átkelni a Tiszán, és két oszlopban Tiszavárkonyig vonulni. Itt egyesülnek a 6. hadosztályból küldött, Knézich alezredes vezette gyalogsággal, és rövid pihenő után indulnak Szolnoknak. A jobb oldali oszlop feladata a város dél felőli meg- rohanása volt, míg a zömmel lovasságból álló balnak el kellett vágni a császári visszavonulási utakat Abony felé, és nyugatról betörni a városba. A fő csapás azután indult, hogy Vécsey támadást kezd a bal parti hídfő ellen. A terv nagyvonalú volt, de veszélyes is. A jó együttműködés lehetővé tette a császári dandár körülzárását és megsemmisítését, ám a meglepetés elmaradása elhúzódó összecsapással és Abonyból az Ottinger-féle császári lovasdandár, sőt talán a Cegléden álló erők egyes részeinek beavatkozásával is fenyegetett. Ez pedig Damjanich Tisza jobb partján rekedő 16 GELICH Richard é.n. II. 461 „473. 17 BARTA István 1953. II. 570-572. 18 GELICH Richárd é. n. II. 306.; BONA Gábor 1987.203.; KEDVES Gyula 2006.57. 19 OLÁH György 1892.211., 213. 20 DIVÉKY Adorján 1959.119.; CSIKÁNY Tamás 2003. 60-61.; BONA Gábor 1987.89. 497
