Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Horváth László: Madaras László 60 éves
Horváth László Madaras László 60 éves Mi, muzeológusok évtizedek óta mindig tudjuk, hogy mikor van benn Madaras László kollégánk a múzeumban, és mikor van terepen. Körülötte sosincs állóvíz, mindig pezseg az élet, harsány hangja betölti a folyosót. Nemcsak a szakszavak repkednek, ásatási helyszínek, lelőhelyek, de esti programok körvonalazódnak, konferencia-, kötettervek állnak össze, receptek cserélnek gazdát, s komplett torták is, mert a mi köreinkben férfi készíti a legfinomabb tortákat lassan hatvan éve. Merthogy Madaras László régész kollégánk immár 60 éves. A lendülete, munkabírása, a harsánysága ugyan cáfolni látszik ezt a tényt, de az adatok nem tévednek. 1953-ban Győrben látta meg a napvilágot. A kecskeméti gimnazista évek után a szegedi József Attila Tudományegyetemen a történelemrégész szak következett. Az 1977-ben megszerzett diplomával rögtön a szolnoki Damjanich János Múzeumban helyezkedett el, vagyis már annak is 37 éve, hogy a legendás DAMI kötelékébe lépett. Amennyire egy vidéki múzeum sokat foglalkoztatott régészének ez módjában állt, gyorsan szakosodott, s kiemelten az avar kor és a honfoglalás időszakának avatott szakértőjévé képezte magát. Ebben nagy segítségére volt szorgalma és tagadhatatlan régész szerencséje is. A tudományos pályán is eltökélten haladt előre. 1984-ben az egyetemi doktori fokozatot szerezte meg a JATE-n, a Szentes-kajáni avar temetőről írott disszertáció megvédésével, majd 1994-ben a kandidátus/ PhD tudományos fokozatot is kiérdemelte az Avar Birodalomban lejátszódó VII-VIII. századi változások vizsgálatával a Közép-Tisza vidéken. 1994 óta köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, igen aktív tevékenységet folytatott a Debreceni Akadémiai Bizottságnál, majd 2011 -ben alapító tagja lett az MTA DAB Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szakbizottságnak is. Pályája során betöltötte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága megyei múzeumigazgató-helyettesi tisztséget 1982-1991 között, majd a régészeti osztályvezető pozíciót töltötte be 1991-1998 között. Az oktatói tevékenységet a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban, majd óraadóként a Debreceni Egyetemen is gyakorolta. Számtalan egyesület, civil szervezet, szakmai tömörülés aktív tagja. Az utóbbi időben talán a Vámbéry Polgári Társulás elnökségi tagsága áll szívéhez a legközelebb. A sikeres régész sikeres a magánéletében is. Jogosan büszke két lányára és öt unokájára. Családcentrikussága már-már legendás. Jó házigazda és múzeumi körökben elismert szakács. Főztjének titka, hogy sok minden alapanyagot, gyümölcsöt, zöldségeket maga termel meg. Főhősünk hatvan évesen sem ül a joggal megszerzett babérjain. Szinte a saját köszöntésére, a hatvanadik évfordulóra elkészítette pályája eddigi csúcspontját, az „Árpád népe - Gyula népe” nagyszabású régészeti kiállítást, mely a Közép-Tisza vidék honfoglaló magyar népességének páratlan gazdag régészeti emlékanyagát mutatja be, több helyszínen is, öt múzeum anyagából válogatva. Kedves dr. Madaras László, vagy ahogy a muzeológus szakma emlegeti, „Madár”! Isten áldjon és éltessen még nagyon sokáig!
