Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Egri Mária: Lakatos Aranka művészete
EGRI MÁRIA: LAKATOS ARANKA MŰVÉSZETE kiváló büsztben mintázta meg fejét (2005). Míg az „impresszionista” poéta könnyedén formált, lebegő levelekkel kísért arcmása az Áprilisi capriccio2 3 játékos, hangutánzó rímeit idézi, a néhol alig érintkező részletekből mintegy „impressziókból” összerakott portréval szemben a debreceni Tóth Árpád gimnázium előtt 2006-ban felavatott egészalakos emléke már a gyötrődő, érett költőt mutatja. (4. kép) 5. A költő útja II. 2008. bronz, 41x20x21 cm 4. Tóth Árpád, 2006. Debrecen A saját maga rajzolta önarcképéről ismert kerek karimájú kalap, a kemény ingnyak, a nyakkendő, a szemüveg s a finom vonalú, keskeny arc formai jegyei azonnal azonosíthatóvá teszik a költőt. Vékony alkatát minden cifraság, díszítmény nélküli hosszú, szűk felöltő öleli körül. Köztünk sétál, töpreng valamelyik verssorán - talán az Esti sugárkoszorff-n, a világ legbensőségesebb szerelmi vallomásán. Aztán megáll, felnéz, balja megfeszül zsebében, jobbjának ujjai szinte a megtalált rímre mozdulnak. A művész mintázás közben azt mondta: Tóth Árpád akár szobrász is lehetett volna, olyan erőteljes keze van. A szoborkezet nézve felrémlenek a sorok: Szavak szobrásza, én, ki sokszor álmodoztam Faragva finom igén...4 Lakatost a továbbiakban is foglalkoztatta a költő személyének megjeleníthetősége, a saját igényeinek is legmegfelelőbb kifejezésmód. Tóbb kisplasztikát is szentelt Tóth Árpádnak A költő útja címmel. (5. kép) Ötletes megoldással egymással szembeállítva a költő lépcsősor tetejéről érkező hajadonfőtt és kis pódiumon álló kalapos önmagát (2008). Márai Sándor (2005) portréja is két megoldásban jelenik meg az oeuvre- ben. A szabálytalan négyszögű kő alapba épített bronzfej ismert vonásain tűnődve feltör bennünk a Halotti beszéd iszonyú parabolája. (6. kép) Halljuk a hazájától kényszerből elszakadt férfi keserű sóhaját: „Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...” Átéljük válasz nélkül maradt miértjeit, apadhatatlan vádjait, váteszi jóslatait: 6. Márai Sándor, 2005. bronz, 55x38 cm „...És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk. Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk.”5 Lakatos későbbi Márai-kompozíciója az emigráció, a honvágy gyötrelmeit vizuálisan is jelzi az író-költő arcmása mellett megjelenő dróthálóval, a feledhetetlen kassai múltra utaló fatörzs, kapu, fakerítés elemeivel. 2 1927. 3 1923. 4 1916. 5 1951. 607
