Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Berta Ferenc: Adalékok a szolnoki Tisza Filmszínház történetéhez
Berta Ferenc Adalékok a szolnoki Tisza Filmszínház történetéhez 1930. július 21-én írásbeli kéréssel fordult dr. Tóth Tamáshoz, Szolnok város polgármesteréhez az Izraelita Hitközség elöljárósága: „Tisztelettel kérjük Szent Ferenc ucca 4. szám alatt lévő lakóépület átalakítását templommá, valamint mellékelt terv szerinti kultúrház létesítését.”' Az írott dokumentumok szerint így kezdődött annak az épületnek a története, melyben ma a Tisza Filmszínház várja a filmet kedvelő nézőket. A hitközség kultúrházának terveit Böhm és Hegedűs építészek készítették 1930 júliusában Budapesten.1 2 A kultúrház és a templom az épületen belül funkcionálisan egy egységet alkotott, ám mégis más és más igényeket szolgált ki. Az építkezés ekkor már előrehaladott állapotban lehetett, hiszen a következő, 1930. augusztus 18-án kelt dokumentum már a hiányosságok felméréséről tanúskodik: Az épület udvarán és a nagyteremben tűzcsapokat kell felszerelni. A nagyteremben a tűzcsap mellett üvegszekrényben 10 m hosszú tömlő sugárcsővel. A szomszéd szabályellenesen ültetett akácfáját ki kell vágni. Szabályos vízelvezetőt kell építeni. Az imaházon és előadóteremben a kijáratokat külön áramszolgáltatással bíró vészlámpákkal kell ellátni. A tervezett vetítőkamra a nézőtérről tűzbiztosán választandó el és kívül a járdaszinttől 1,90 m magasban végződő vészkijárattal látandó el. Vízöb- lítésű árnyékszék.”3 Az első használatbavételi kérvény a templomra 1935. június 13-án íródott, amire az engedély megadatik 1935. június 19-én.4 Az újabb használatbavételi engedélyt 1936. február 6-án keltezték, mellyel a Szent Ferenc u. 4. sz. alatt épített templomot használatba kívánják venni. Az átalakításokat és javításokat követően5 a kultúrházra 1937. március 7-én kérik a használatbavételi engedélyt. Itt rendeznek: gyűléseket, kulturális előadásokat, teadélutánokat és táncmulatságokat. Ehhez csak annyi hibázik, hogy a kultúrház bejárata fölé vörös fényű lámpa szerelendő fel, ami lehet akár egy elemlámpa is. Amikor aztán kész volt, 1937. március 17-én az engedélyt megkapták. A színházterem földszintje 240 ülőhelyes volt, a karzaton 98 ülőhely fért el. (1. kép) „Felavatták az Izraelita Kultúrházat” címmel a helyi lap adott tudósítást az eseményről. „Előkelő közönség jelenlétében avatták fel az Izraelita Kultúrházat, 1 SZML Szolnok város Közigazgatási és polgármesteri iratai 1903-1949. 5508/1937. 2 SZML Szolnok város Közigazgatási és polgármesteri iratai 1903-1949. 5508/1937. 3 SZML Szolnok város Közigazgatási és polgármesteri iratai 1903-1949. 5508/1937. 4 Ua. mint 4. 5 SZML Szolnok város Közigazgatási és polgármesteri iratai 1903-1949. 50/1934. 1. Az izraelita hitközség kultúrházának eredeti alaprajza, 1936 (SZML) amelyre leérkezett Hevesi Simon dr. budapesti főrabbi, Stern Samu budapesti hitközségi elnök és a környéki városok főrabbijai is. [...] Majd Heves Kornél dr. szolnoki főrabbi mondott magas számyalású, költői lendületű beszédet, amelyben megható szavakkal emlékezett meg a Kultúrház megteremtőjéről, néhai dr. Hasznos Józsefről. [...] Soós László református lelkész, dr. Sárközy György, Rosenczweig Ede, dr. Klein Andor és dr. Fisch Dezső mondtak még üdvözlőbeszédet, majd Mandel Sándor dr. záróbeszéde után a fűtőházi „ Összetartás” dalkar énekével ért véget az impozáns ünnepély...”6 Az 1944 júniusában deportált mintegy 2000 főnyi szolnoki zsidóságból csaknem 800 fő tért vissza a következő év késő tavaszától kezdve, akik az egykori kultúrházban felállított népkonyhán szerény, de rendszeres élelmiszer-ellátást kaptak. Itt osztottak számukra ruha- és pénzsegélyeket is. Korábban virágzó kulturális életük azonban már nem éledt újjá. A Mozgókép Nemzeti Vállalat már 1949-ben tervbe vette, hogy Szolnokon egy új moziépületet építtet. Mindezt azt követően, amikor a Színház Mozgó már nem fogadhatott mozirajongó nézőt, mivel Thália papjai kiűzték az épületből a cukros zacskók zörgését, a friss sósperec illatát. „Kora reggeltől késő estig az ácsok kopácsolása, a fűrészek sivítása teszi hangossá Szolnok város főutcáit. A Kossuth téren, a Ságvári és Kossuth úton készülnek a hosszú pavilonok, amelyek áruval gazdagon megrakodva várják majd augusztus 20. és 21-én az ünnepi vásár látogatóit. Megyénk földműves-szövetkezetei versenyben készülnek erre az alkalomra. [...] 6 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1935. június 23.2. 567
