Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Fekete István: A szolnoki Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola megalakulása és szervezeti változásának főbb állomásai (1947–1962)

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

A Kilián Tiszti Iskola és repülőalakulatainak vezetése (1951. október)

Parancsnok: Kablay Lajos őrnagy (alezredes)

Politikai osztályvezető: Szekeres István őrnagy, törzsparancsnok: Koloncsák István százados, katonai helyettes: Tuza Antal őrnagy, repülő helyettes: Dankó Pál őrnagy, hadtáp helyettes: Gonda István őrnagy

Iskolaezred (Szabó József „Floki” százados) Szolnok;

1. repülőkiképző század, Jak-18 „Fürj” (Szigeti György főhadnagy) Szolnok/Tápiószentmárton/Mezőtúr 1951/52;

2. repülőkiképző század, Jak-18 „Fürj” (Gál Gyula főhadnagy) Tápiószentmárton 1951 -56;

3. repülőkiképző század, UT-2 „Galamb” (Sárosi Gyula főhadnagy) Tiszapüspöki Vegyeskiképző ezred (Vadas Jenő százados) Szolnok;

1. Jak-9 „Vércse” vadászkiképző század (Deme Mihály főhadnagy) Debrecen;

2.11-10 csatarepülő század (Szászi Béla főhadnagy) Szolnok

A Kilián Iskola repülőegységeinek szervezeti felépítése (1952 októberétől)

x Iskolaezred (pk. Szabó József százados) Mezőtúr;

1. Jak-18 „Fürj” század (Szigeti György főhadnagy) Nyíregyháza;

2. Jak-18 „Fürj” század (Gál Gyula főhadnagy) Tápiószentmárton;

3. UT-2 „Galamb” század (Sárosi Gyula főhadnagy) Tiszapüspöki; x Vadászezred (Vadas Jenő százados) Szolnok;

1. vadászkiképző század, Jak-11 „Ölyv” (Hajdú László főhadnagy);

2. vadászkiképző század, Jak-11 „Ölyv” (Vida Fábián főhadnagy);

3. vadászszázad, Jak-9 „Vércse” (Deme Mihály főhadnagy) Debrecen; x Vegyesezred (Kaszás Imre százados) Szolnok;

1.11-10 csatarepülő század, „Párduc” csataszázad (Markó Gyula főhadnagy);

2. vegyesrepülő század Li-2 „Teve”; PO-2 „Pacsirta”, majdTU-2 „Túzok” (Szeidl József főhadnagy)

A Kilián Iskolának ez az előbbiekben jelzett repülőszervezeti felépítése több éven át alig változott. Továbbra is gondot okoztak a már beindult építkezések, felújítási munkálatok,16 s ennek következtében az elhelyezési és repültetési körülmények nehezedtek. A tábori körülmények és a más-más alakulatoktól „bérelt” repülőterek csak átmeneti megoldások voltak.

1952. januárra Szolnokon elkészült a beruházások zöme (a felszállópálya és a gurulóutak betonozása, s felépült a tiszti klub is). Ettől függetlenül az elhelyezési gondok csak nem enyhültek. A bombázó növendékek kiképzése például Budaörsön és Kiskunlacházán folyt (csak 1953 elején jöttek vissza Szolnokra). Megjelent a repülőcsapatoknál az első sugárhajtóműves repülőgép, a MiG-15-ös, a két repülőiskola elkezdte ezen típus elméleti anyagának oktatását.

16 Ezekben az időkben a katonai építkezéseknél sajátos személyi összetételű alakulatok dolgoztak. Ezeknek az alakulatoknak - amelyek igazából nem is voltak katonaiak - a létrehozását a kirekesztés igénye, a származás szerinti megkülönböztetés szándéka motiválta. Tíz hadtápzászlóalj és négy had- tápszázad került ily módon felállításra, ahová a politikailag megbízhatatlan hadköteleseket hívták be katonai munkaszolgálatra. Létszámuk rövid idő alatt elérte a 7.625 főt. 1952. január 1 -jével a Hadtápfőnökség felállította a korábbi hadtápalakulatok felhasználásával az 1. építődandárt, ami az MN hadrenden kívüli alakulata volt. Ezért állománya nem terhelte a hadsereg rendszeresített létszámát. Ennek létszáma az év végén 12.252 fő volt, ebből 10.707 honvéd, akiknek 90-95%-a volt politikailag megbízhatatlan, „C” kategóriás.

111/1. Kihelyezett bázis repülőterek - Tápiószentmárton

Ez a térség minden bizonnyal azért keltette fel már több évtizeddel ezelőtt a légierő illetékes vezetőinek az érdeklődését, mert meteorológiai, földrajzi, talajszerkezeti adottságai igen kedvezőek voltak a repülőgépek üzemeltetésére. A területet borító „ősgyep” a legnagyobb esőzések alkalmával is viszonylag rövid idő alatt képes volt a víz elvezetésére, a felszálló mezőhöz szükséges szilárd, sármentes talajadottságok biztosítására. Nem véletlen, hogy már 1938-ban a katonai repülőalakulatok felfigyeltek és gyakorta igénybe is vették ezt a területet kiképzési vagy harci feladataik végrehajtására.17

A tápiószentmártoni repülőtér háború utáni története 1950-ben folytatódott tovább. Ősszel Magyarósy István alhadnagyot azzal a feladattal bízták meg, hogy néhány civil szakemberrel, tiszt, tiszthelyettes és legénységi állományú katonával jelöljenek ki itt egy repülőtérnek alkalmas területet. A munkacsoport legénységi, illetve néhány munkaszolgálatos tagját a kiszemelt területen sátrakban, illetve Tápiószentmártonban a művelődési házban, a tiszteket és a civil szakembergárdát pedig a település kijelölt házaiban szállásolták el.

A feladat megkezdése előtt már információkat szereztek be a korábbi repülőtérről, ezért itt kezdték a vizsgálódást, majd általános felmérést

17 A Magyar Királyi Légierő először 1940-ben szemrevételezte a területet. Az alapvető munkálatok elvégzése után a Mátyásföldön, Budaörsön települt alakulatok, majd 1943 nyarától a 2/1-es, az 5/1-es repülőszázadok - ez utóbbi még fedezékeket is épített ki itt gépei számára - voltak itt. Ezt követően a német és a szovjet repülők használták. A háború után a magyar honvédség 1950-ben határozta el, hogy repülőbázist épít ide.

554