Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Örsi Julianna: Egy kunsági tudós, Gyárfás István kutatói életpályája
Orsi Julianna Egy kunsági tudós, Gyárfás István kutatói életpályája A kunok kutatásának előzményei: Horváth Péter, Fejér György, Jerney János Ismereteink szerint a tudományos érdeklődés a kunok eredete, nyelve, története iránt a XVIII. században kezdődött, majd tovább erősödött a XIX. században. A XVIII. században bekövetkezett közjogi változások ráirányították a figyelmet a történeti dokumentumok (írásos emlékek) megőrzése, bemutatása, értelmezése fontosságára. Ennek szerepe volt a jászkun önállóságért folytatott harcban, a jászkun törvények megfogalmazásában, majd az országgyűlési képviselet megszerzéséért való küzdelemben. Nem volt elég az eredeti oklevelek őrzése, bemutatása, de értelmezni, magyarázni is kellett azokat. Az eredeti dokumentumok másolása mellett tehát szükség volt a lefordítására (latinból magyarra), szóbeli, írásbeli magyarázatára. Mindez segítette a helytörténetírás kialakulását. A felvilágosodás szelleme (mely az iskolai oktatással, a külföldi egyetemjárással és egyéb módon terjedt) magával hozta a nemzeti nyelv megerősödését, felkeltette az érdeklődést a nyelvek, az őstörténet iránt. A hallei egyetemen államismeretet tanult felvidéki (Zólyom megyében Ocsován született 1684-ben) származású Bél Mátyás 1730-ban bejárva a Jászkunság területét, leírásában foglalkozik a kun nép történetével, nyelvével, és közli IV. (Kun) László törvényeinek szövegét.1 Megjegyezzük, hogy a nagykunsági körúton Orczy István volt a kísérője, amely később még jelentőséggel bírhat. Felkészültségére mutat, hogy hivatkozik a középkori forrásokra ugyanúgy, mint a XVII-XVIII. századi leírásokra (Rogerius, Istvánffy). A kunok eredetéről és a Kárpát-medencébe való betelepülésükről azt írja, hogy nagy vita van a tudósok között, hogy tatárok-e. .A kun nyelv kapcsán azt írja, hogy egyesek tatárnak hiszik. Meglátása szerint „azoknak a székeknek és falvaknak a neve, melyeket a kunok birtokoltak Magyarországon, a magyar és még valami ismeretlen nyelv bélyegét hordja magán.”2 Hangsúlyozza a nagyfokú asszimilálódást. 1730-ban a kerület lakosaiként magyaroknak tartja őket. A kunok jogainak tartalmát és annak változását bemutatja a középkorban és a kora újkorban, majd a dolgozat második részében leírja az egyes településeket. A leírás elsősorban a tájat mutatja be, de helyenként kitér az ott lakók életmódjára, a közigazgatási, jogi gyakorlatra is. Mindhárom kerületet hasonló szempontok szerint mutatja be. Bél Mátyás tehát abban a korban járta be a Jászkunságot, amikor nagyban folyt a jászkun kiváltságokért, önállósodásért a harc, amely az ott lakók sajátos történelmük iránti érdeklődését is felkeltette. Bél Mátyás széles körű levelezést folytatott, amit bizonyít az 1993- ban közétett 919 levél, amelyen túl több is lappanghat még.3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Szelestei N. László a kötethez írt előszavában részletesen bemutatja azt a kapcsolatrendszert, amelyet Bél kiépített és működtetett többek között a 1 BÉL Mátyás 1975.7-51. 2 BÉL Mátyás 1975.17. 3 TÁRNÁI Andor (szerk.) 1993. Magyarország leírása (Notitia Hungáriáé) anyagának összegyűjtéséhez és kiadási feltételeinek biztosításához.4 Levelezett neves professzorokkal, hivatalban lévő tisztségviselőkkel, egykori tanítványaival, külföldön tanuló diákokkal egyaránt. Ezek után felmerül a kérdés, hogy vajon ki írta a Jászkunságról szóló részt, vagy ki szolgáltatta az adatokat. Az 1975- ben közétett írás arra enged következtetni, hogy az összekötő kapocs az Orczy család lehetett.5 A Jászkunság levéltára idevonatkozó adatainak feltárása, elemzése azonban még további kutatást igényel. Bél Mátyás nem egyedüli volt az országban, aki ismerte az európai tudósok kutatási eredményeit. Gondoljunk csak a XVIII. század első felében élt Ráday Pálra, majd fiára, Ráday Gedeonra, akik valóságos hálózatot hoztak létre a könyvbeszerzésre, amelynek segítségével megalapozták saját könyvtárukat.6 Ebből a könyvtárból időnként kölcsönöztek is. Ráday Pál, majd utódai szerteágazó levelezést folytattak határon innen és túl egyaránt. Ismerték egymást Bél Mátyással, Cornidessel, sőt az Orczyakkal is. A kor igényeinek megfelelően mindannyian több nyelvet beszélő polihisztorok voltak. A XVIII. század első felében megjelentetett írások még latin nyelvűek, majd a francia forradalom tájékán már egyre gyakoribbá válnak az irodalmi művek fordításai, illetve a levelezések is átváltanak latinról magyarra (a hivatalos állami és egyházi ügyintézést kivéve). A Nagykunság ismert jogtudora, Laczka János7 szerepét is meg kell említenünk, aki franciából lefordította Voltaire Zaire-jét,8 majd az 1799-ben életbelépett jászkun statútumokat.9 Szerepe volt abban, hogy a Jászkun Kerületek támogatták Horváth Péternek a jászkunok történetéről szóló munkája megjelentetését.10 Horváth Péter (1756-1829) Jászjákóhalmán született. Iskoláit Jászapátiban, majd Egerben végezte. 1785-től állt a Jász-Kun Kerületek szolgálatában mint másodjegyző. Bizonyára szerepe volt a jászkun statútumok megszövegezésében, de ami biztos: 1790-ben olyan politikai röpiratot készít, amelyben történeti tényekkel támasztja alá a jászkun privilégiumok jogosságát. A Supplex Libellus Jaszigum et Cumanorum című beadványt 1790-ben a karok és a király elé terjesztik. Szabó László szerint innen datálható Horváth Péter jászkun történeti kutatói tevékenysége.11 Tény, hogy 1801-ben latin nyelven már meg is jelent az első önálló jászkun történelmi könyv,12 amelyet 1820-ban magyarra is átírt a szerző, 4 SZELESTEI N. László 1993.7-10. 5 BÉL Mátyás 1975.7-51. 6 Lásd: SEGESVÁRY Viktor 1992. Ráday könyvbeszerzői között ott volt Szilágyi Sámuel, Bőd Péter és mások. 7 Laczka Jánosról Örsi Julianna 1988 és 2011 között több helyen is publikált, legutóbb: ÖRSI Julianna 2011.203-256. 8 A fordítást legutóbb Karcagon tették közé. RIDEG István 1998. 9 A Jászkun Statútumok nyomtatásban csak később, 1844-ben jelent meg Pesten. 10 Ö volt a mű egyik hivatalos bírálója. 11 SZABÓ László 1994.5. 12 HORVÁTH, Petra 1801. 523
