Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY 8. kép: Keresztes címere az 1456. évi oklevél XVIII. századi másolatának leírása alapján (letöltve: 2010.01.15.) http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-mezokeresztes.shtml útján csak a XV. század elején indult el. Alig több mint 130 év alatt emelkedett ki környezetéből, elsősorban népességével és előjogaival, s pusztaterületből mezővárossá fejlődött. 1437-ben Kövesddel együtt Zsigmond király zálogba adó levelében még mindig birtokként szerepelt. Hunyadi János 1455. évi adománylevelében azonban márKerezí/ws mezővárosként titulálták, ekkortól megszakítás nélkül oppidumként jelenik meg a forrásokban.'5 A városnak adott több, egymást követő és kiegészítő jogbiztosító kiváltságlevél alkotta a lakók jogainak és kötelezettségeinek a keretét. Ezeket a király vagy az uralkodó nevében eljárni illetékes személy adta ki. Igazgatási jellegű kiváltságok, városigazgatás Az önkormányzat egyik fontos szimbóluma a pecsét volt.'4 Keresztes 1456- ban kapott pecsét- és címeradományozó privilégiumot, illetve mezővárosi szabadságokat a királytól. V. László Fekete Miklós, János deák és Bery Miklós vajdák útján a Kereztes városban lakó Walahi polgárok és lakosok kifejezett kérésére, másrészt figyelemmel ezeknek már Zsigmond és Albert királyok idejében, majd az ő uralma alatt is kifejtett hűséges szolgálataira, Kerezfesnek pecsétet adományozott (manum videlicet dextram armatam humerotenus velutprecisam). Egy XVIII. századi magyar nyelvű másolatban a következőképpen írták le: „[...] egy Jobb mint egy Váiban el vágott embernek karja egy kardal együtt, és ismét majd mint egy a könyöke felé kevéssé- vissza hajlót kéz, s azon által mint egy repülő vagy ellőtt visszás nyíl tollas úgy teszik és azon könyök és kéz mint egy ujjast öszve markoló formában Karvasas kezén tart egy aranyos kereszted [. J”.'5 A gyakorlatnak megfelelően a címerkép valószínűleg megegyezett ezzel. (8. kép) A pecséthasználat a városvezetés privilégiuma volt, az oklevelek hitelesítésére szolgált, és ábrája segített a település azonosításában.5'’ Ilyen jellegű adományban a közeli Mezőkövesd is részesült 1464-ben, és még ugyanebben az 33 CSÁNKI Dezső 1890.; MNL OL Dl 63135. sz. 34 TÓTH Péter 1998.401. 35 MNL OL Dl 15077. sz.; MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.145. sz. A pecsét színére vonatkozóan nincsenek adataink. 36 TÓTH Péter 1996b. 379. esztendőben városi szabadalomlevelet is kapott. Keresztes mezővárosi szabadalomlevele viszont nem ismert. A koronauradalmi városok, így Keresztes is, maguk léphettek fel a nemesekkel, földesurakkal szemben, valamint panasszal élhettek a király és a királyné előtt. A mezőváros elöljárói alkottak fellebbviteli széket." 1471 -ben Mátyás király privilégiuma szerint a Keresztesen lakók egyedül az általuk választott városi bíró és esküdtek illetékességi körébe tartoztak peres ügyeikkel. Az ítélet ellen a diósgyőri várkapitányhoz lehetett fellebbezni. Ez azt jelentette, hogy a bíróság saját városjog alapján hozott ítéletet, és kifelé a város hivatalos képviselője volt.'® A vezetőség pontos működéséről, összetételéről, feladatairól analógiák alapján tájékozódhatunk. A város vezetőtestületét a 12 fős tanács képezte, de mezőváros esetében az évente megválasztott tisztségviselők száma kevesebb is lehetett. A tanács élén a lakosok által választott főbíró (judex primarius) állt. A tagokat tekintve Miskolc esetében két alkalommal is konzulokat említenek az oklevelek, mellettük szenátorok és esküdt ülnökök is megjelennek. A főbíró feladatköre az igazságszolgáltatáson kívül kiterjedt az egyházról való gondoskodásra és a városi jövedelmekkel való gazdálkodásra is.33 34 35 36 37 38 39 A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy a XVI. században Keresztesen a bírói tisztséget nem nemes személyek látták el.40 Gazdasági jellegű kiváltságok A privilégiumok tetemes része a legeltetésre és réthasználatra vonatkozik. A kiváltságlevelek közül kettő a Felsőrét nevű kaszáló tulajdonjogával kapcsolatos.41 Egy 1473-as oklevél pedig engedélyezi, hogy a keresztesi cívisek, hospesek és lakosok jószágaikat és barmaikat a Tisza mindkét partján, bármely nemes területén szabadon legeltethessék.4' Mindezekkel a diplomákkal a város gazdaságának jelentős részét kitevő állattartást segítették elő az uralkodók. 1475-ben Mátyás király a huszita pusztítás után elnéptelenedett falvak és városok számára, így Keresztesnek is, egy Diósgyőrben kelt oklevelet adott ki, amelyben kimondta, hogy 12 év adómentességet ad annak, aki nyílt helyen vagy mezőn házat emel, míg ötesztendőnyi adómentességet kap az, aki omladozó házba települ.43 1492-ben II. Ulászló saját különleges védelme alá vette Beatrix királyné birtokait, köztük az ugyancsak a diósgyőri várhoz tartozó Keresztes mezővárost is. Utasította „[...] a magyar, cseh vagy egyéb nemzetből való hadvezető kapitányait, csapatvezéreit, lovas és gyalogos rendű katonáit, hogy a nevezett mezővárosokat ne merészeljék háborgatni, hadaikat ne szállásolják beléjük, az ott lakó jobbágyoktól élelmiszereket ne követeljenek és általában semmiféle kárt ne okozzanak nekik Továbbá, felmentette a lakókat a várnagyok számára nyújtandó fuvar alól.44 A gazdasági jellegű kiváltságok fontos csoportját alkották a vámmentességre vonatkozó iratok. II. Lajos király 1518-ban oklevélben erősítette meg Keresztes város lakosainak és 37 MÁLYUSZ Elemér 1953.180. 38 CSÁNKI Dezső 1890.; SÁRKÖZI Zoltán 1973.48-49.; B-A-Z m. Lt. XV. 1.97. sz.; FÜGEDI Erik 1981.280. 39 TÓTH Péter 1996b. 373-375.; uő 1998.384-385. 40 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 32.363-as mikrofilm - Keresthes 1548., 1583., 1594. évi dézsmajegyzéke 41 MNL B-A-Z m.Lt. XV. 1.142., 144. sz. 42 MNL OL Dl 17509. sz.; MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.141. sz. 43 MNL OL Dl 17727. sz.; SÁRKÖZI Zoltán 1973.48. 44 TÓTH Péter 1990.111. sz.; MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.115. sz. 482
