Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
Demeter Orsolya Egy észak-alföldi mezőváros - Keresztes története a XV-XVI. században 1. Bevezető Keresztes neve a tizenöt éves háború során, 1596 őszén lezajlott csatával került be a történeti köztudatba. Mivel az Eger elestét követő pusztulás igazi korszakhatár a település történetében, jelentős publikációk foglalkoznak a második mohácsi vereségnek is nevezett eseménnyel, ami bizonyára a legtöbb olvasó számára ismert.1 Jelen tanulmány az ezt megelőző időszakkal, a mezőváros XV-XVI. századi múltjának feltárásával foglalkozik, ezzel próbálva árnyaltabbá tenni a településről alkotott általános képet.2 * Keresztes a Bükk és az Alföld találkozásánál, az utóbbi északi peremén, a Borsodi-Mezőség (Dél-Borsodi-síkság) középső területén fekszik. (1. kép) 1. kép: Mezőkeresztes elhelyezkedése a mai Magyarország térképén A szomszédos településekkel együtt inkább az Alföldhöz tartozik.’ Domborzata tagolatlannak mondható, amelyet csak elszórtan szakít meg egy-egy, elsősorban határdombként funkcionáló halom, illetve kiszáradt, egy-két méter mélységű folyómeder. Kisebb halmokkal tarkított síkságán a Bükk déli oldalán eredő és onnan lefutó patakok - a Lator-, a Kácsi-, a Sályi- és a Csincse-patak - törnek utat maguknak, így a déli, vízfolyá- sos területet erős mocsarasodás jellemezte a szabályozások előtt.4 5 Vályi 1 Könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik a mezőkeresztesi csatával, de jelen tanulmányban a két legfontosabb monografikus feldolgozásra hivatkozunk, melyek bibliográfiájában további fontos információhoz juthat a téma iránt érdeklődő olvasó. LÉNÁRT Sándor József 2000.; TÓTH Sándor László 2000. 2 Ezúton szeretném megköszönni dr. Tóth Péternek (Miskolci Egyetem, Történettudományi Intézet) a téma feldolgozásához nyújtott szakmai segítségét, hasznos észrevételeit és a cikk lektorálását. Külön köszönettel tartozom Bodnár Tamásnak (MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára) a szükséges források rendelkezésre bocsátásáért és a feldolgozásban nyújtott segítségéért. 3 TÓZSA István 1994.197. 4 A vizenyős területek lecsapolását, a patakok szabályozását az 1887-ben András 1799-ben készült feljegyzése jól összefoglalja Mező-Keresztes határának fő jellemzőit: közepes termékenységű, legelőben bővelkedő, szőlőhegye kevés, fája nem volt. ' Fényes Elek leírása szerint: „A határ alsó része sűrű fekete nyirok, egyebütt szinte néhol homokos, másutt agyagos fekete föld; rozsot, árpát legbővebben terem. A tágas legelőn szarvasmarha, apró faj ló, és magyarjuh, nagymennyiségben tenyésztetik.”6 A vizsgált településhez kapcsolódóan sajnos igen csekély forrásanyag áll a rendelkezésünkre. A XIV. század végéig csupán két diploma ismeretes, a XV. század elejétől viszont a diósgyőri uradalom részeként az okleveles adatok megszaporodtak. A mezőváros belterületén sajnos kevés hiteles régészeti ásatást, leletmentő munkát végeztek, így nem rendelkezünk kézzelfogható bizonyítékokkal a XV-XVI. századi településmagról. Mezőkeresztes történetét az teszi igazán érdekessé, hogy egy olyan alföldi mezőváros-típust képvisel, amely a környezetében elég ritka: gazdasága ugyanis az állattenyésztésen alapul. A városról 85 évvel ezelőtt jelent meg utoljára történeti feldolgozás.7 Időszerű tehát múltjával foglalkozni, ugyanakkor mezővárosi jellemzői nemcsak árnyalják, hanem teljesebbé is teszik az ország középkori városfejlődéséről nyerhető képet. 2. A település történeti topográfiája Keresztes (Kerestes, Körösztös, Kerezthes, Mezew-Keresztes, Cherstur, Keresztury, Mezőkeresztes) településföldrajzi viszonyairól mára legkorábbi, az 1596-os csatát ábrázoló egykorú török metszet, (2. kép) valamint XVIII. századi kéziratos térképek, későbbi katonai felmérések vonatkozó részei adnak tájékoztatást.8 9 A történeti térképek fontosságát az adja, hogy még a vízszabályozások előtt készültek, tehát az egykori természeti viszonyokat tükrözik, valamint számos olyan helynevet tartalmaznak, amelyek mára feledésbe merültek, vagy megváltoztak. A legkorábbi egy 1759-es kéziratos határkiigazítási térkép.’ (3. kép) Kneidinger András kamarai térképeket készített a helységről.10 (4-5. kép) A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltárban számos kéziratos mappát őriznek, melyek létrehozott Vízitársulat végezte Mezőkeresztesen és Mezőnagymihályon. A szabályozások a Nagy-Csincse és a beleömlő patakok által szabdalt déli területet érintették. Lásd: TÓTH Kálmán 1928.13. Ősi jellegüket ma már csupán a népnyelv őrzi a Kis- és Nagylocsogó, Csúnya-fenék elnevezésekben. 5 VÁLYI András 1799.345. 6 FÉNYES Elek 1851.204. 7 TÓTH Kálmán 1928. 8 HM I. katonai felmérés (Coll. XX-15, XXI-15.) az ún. Josephinische Aufnahme (1763-1787), II. katonai felmérés (1856-60) Coll. XXXIX-46. és XXXIX-47. Keresztesre vonatkozó lapjai, méretarány: 1:28.800 9 MNL OL S 11. 0056. sz. „Mappa regii cameralis boni Kerestes cum annotatione adjacentium bonorum...Méretarány: 130mm = 1100 bécsi öl 10 MNL OL S11.830/68. sz. (1:47.400) „Mappa Territorii Keresztes... ”, MNL OL S11.830/69. sz. (1:47.400) „Mappa praedii Omany Telke... ” 477
