Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Törőcsik István: Városfalból várfal – a szegedi vár kialakulása
TÖRŐCSIK ISTVÁN: VÁROSFALBÓL VÁRFAL - A SZEGEDI VÁR KIALAKULÁSA téglavár milyen védelmi lehetőségeket kínált. A hadászati potenciál vizsgálatára a vár három különböző időpontban lezajlott ostroma kínál lehetőséget. 1552 februárjában, a „szegedi veszedelem” idején több mint négyezer gyalogos, illetve lovas katona, valamint fegyvertelen parasztfelkelő veszi ostrom alá. A váratlan rajtaütés során a Palánk földsáncait elfoglalták, de a vár rohammal történő bevétele nem sikerült, a várba bejutott a szandzsákbég és mintegy háromszáz katona. Az ostrom másfél hetében naponta próbálkoztak rohammal, a megérkezett két ágyúval pedig a falakat is lőni kezdték. A patthelyzetnek a titokban értesített budai pasa felmentő serege vetett véget, legyőzve és nagyrészt lemészárolva a fegyelmezetlen hajdúcsapatokat.15 1686-ban - Buda visszafoglalása után - október 5-én éri el a várost a szövetséges sereg. Rohammal bevették a Palánkot, a déli várkapunál viszont a támadás elakadt. A császári sereg négy ágyúval és 200 golyóval rendelkezett, ezeket az október 13-án indított háromnapos tüzérségi előkészítés során el is lőtték. Az ostrom után készült ábrázolások szerint az ágyútüzet a vár északi oldalára koncentrálták, és az északkeleti sarkot súlyosan meg is rongálták. Az október 21-i török kapitulációt azonban nem ez, hanem a két felmentő sereg legyőzése váltotta ki.16 1704. július 19-én Rákóczi személyesen vette ostrom alá a szegedi várat, melyet Globitz őrnagy vezetésével mintegy négyszáz katona védett. A Palánk bevétele és felégetése után ő sem tehetett sokat, hiszen tüzérsége csak augusztus 6-án érkezett meg. A vár lövetését 50 kisebb-na- gyobb ágyúval kezdték meg, eredményében maga a fejedelem sem hitt, ezért az ostromot augusztus 12-én - a meginduló fegyverszüneti tárgyalásokra hivatkozva - le is állította, és másnap elvonult seregével.17 A három ostrom eseményei azt mutatják, hogy a szegedi várat váratlan roham esetén sem lehetett bevenni. A tüzérségi tűz sem eredményezi a vár automatikus feladását, ha remélhető a felmentés - ez a remény foszlott szét a szegedi törököknél 1686-ban. A védekezés sikere mindenekelőtt a parancsnok vezetési képességeinek (Mihaloglu Khidr 1552-ben és Globitz őrnagy 1704-ben), illetve az ostromzár átvészeléséhez szükséges készletek meglétének a függvénye. Ezekkel a szegedi várat 3-400 fős helyőrség is hetekig sikerrel védelmezhette. Vitatott források, beszédes hallgatások A szegedi vár létezésére az első közvetett adatunk az 1308 és 1318 közötti évtizedből származik, az első, közvetlenül a castrumot említő oklevelet pedig 1338-ban írták. Mivel az első említések már a működő várról szólnak, ennél nyilvánvalóan évtizedekkel korábbra keltezhető az építése, statisztikai vizsgálatok alapján legvalószínűbben az 1260 és 1280 közötti időszakra tehető. A XIV-XV. században tucatnyi alkalommal bukkan fel a forrásokban eladományozása, zálogba adása, illetve valamely ügyben eljáró vagy éppen hatalmaskodó várnagyai révén.18 Egy középkori szegedi vár létezése tehát cáfolhatatlan tény. A probléma az, hogy a castrum a 15 REIZNER János 1899-1900.1.124-128. 16 REIZNER János 1899-1900.1.169-174. 17 REIZNER János 1899-1900.1.215-216. 18 A várra vonatkozó Anjou- és Zsigmond-kori adatokat Petrovics István gyűjtötte össze, ő állapította meg az építés legvalószínűbb időpontját is: PETROVICS István 1982. XV. század végére eltűnik a forrásokból. A Reizner János által hivatkozott Jagelló-kori említések19 nem Szeged várára, hanem városára vonatkoznak.20 A vár csak az 1543 tavaszára tehető török megszállás után bukkan fel újból - történetében először - egy hadi esemény, mégpedig az 1552- es „szegedi veszedelem” kapcsán. Az eseményt részletgazdag leírásban a kortárs Tinódi Sebestyén históriás éneke örökítette meg. A bevezető strófákban leírja, hogy Buda elfoglalása után, annak „oltalma” miatt Szeged városában várat építtetett Szolimán császár.21 A szöveg egy későbbi pontján egy fogoly török a kárt szenvedett szultán - aki „zsebéből, ládájából várat rakattatta” - haragjával rémítgeti a hajdúkat.22 Tinódi vonatkozó sorait megerősíti a hadjáraton személyesen is résztvevő spanyol zsoldosparancsnok, Bernardo Áldana tollba mondott visszaemlékezése is, amely szerint a „szerfelett nyitott és kiterjedt” város miatt „ugyancsak erős várat emelt oda a török”.23 Bő száz évvel később ugyanerről írt Evlia Cselebi is, ki tudni vélte, hogy a szegedi vár alkotója Szulejmán udvari építésze, Szinán mester volt.24 E három, egymástól teljességgel független szerző (közülük kettő kortárs) egybehangzóan arról vall, hogy a vár végleges formája kialakításában döntő szerepe volt az 1552 előtti évtized török építkezéseinek. A vár középkori építését valló kutatók azonban relativizálták ezeket a forrásokat: Cs. Sebestyén Károly minden tévedés „kútfejének” a krónikáját fél évszázaddal később alkotó Istvánffy Miklóst tette meg,25 Horváth Ferenc pedig időben és térben távoli történetírókról, valamint Tinódi sorainak félreértelmezéséről írt.26 Ha azonban a kortárs Tinódi és a szemtanú Áldana is egyértelműen egy új vár építéséről tudósít, vajon milyen tévedésért felelősek a későbbi történetírók? Az a tény, hogy Szeged várának említését a XVI. század első feléből nem ismerjük, nem magyarázható egyszerűen forráshiánnyal. Egyes ekkor lezajlott hadi eseményeket két-három forrásból is ismerünk, nem találunk azonban semmilyen hivatkozást sem a vár őrségére, sem parancsnokára, sem megszállási, felhasználási kísérleteire. Stratégiai szempontból is érthetetlen, hogy miért nem kísérlik meg a keresztes hadak elfoglalni 1514-ben, mikor a Temesközt határoló Tisza és Maros-szakaszok várait Dózsa György szisztematikusan ellenőrzése alá vonta.27 Miért a túlpartra húzódik a lakosság 1526-ban a ruméliai seregtest elől28 és miért egy 19 REIZNER János 1899-1900.1.50-51. 20 A Kinizsi Pál birtoklását tanúsító uralkodói jövedelemjegyzékben csak Szeged neve szerepel (FEJÉRPATAKY László 1880. 168.), 1502-ben Corvin János is a várost (civitatem nostram Zegediensem) kapja zálogba, melyet Ulászló csak 1506-ban szerez vissza. Annak ellenére, hogy a vonatkozó oklevelek publikáltak (ÉRSZEGI Géza 1982. 33. 35.), több szerző is Reizner téves adatait idézi. Lásd: VERESS D. Csaba 1986.21.23.; HORVÁTH Ferenc 2006.7.; HORVÁTH Ferenc-FOGAS Ottó 2011.241. 21 TINÓDI Sebestyén 1984.161. 22 TINÓDI Sebestyén 1984.166. 23 ALDANA, Bernardo 1986.192. 24 KARÁCSON Imre 1863.220-221. 25 CS. SEBESTYÉN Károly 1928.5. 26 HORVÁTH Ferenc 2006.11-12.; HORVÁTH Ferenc-FOGAS Ottó 2011.241. 27 BARTA Gábor 1977.115-120. 28 Az 1526-os hadjárat leghitelesebb török forrása a szultáni hadinapló, melynek bejegyzése szerint „a város lakosai előre hírét vevőn, hogy jön a török, családjaikkal és javaikkal valamennyien átköltöztek a Tisza túlsó oldalára" (THÚRY József 1893. II. 72.). Ez egybevág Dzselalzade Musztafa leírásával: „lakosai a győzelmes hadseregtől való félelmükben kiköltöztek belőle s az említett Tisza vizén átkelve a túlsó oldalra, a várossal szemközt telepedtek le szekereikkel”. Lásd: THÚRY József 1893. II. 171-172. 455
