Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Törőcsik István: Városfalból várfal – a szegedi vár kialakulása
TÖRŐCSIK ISTVÁN: VÁROSFALBÓL VÁRFAL - A SZEGEDI VÁR KIALAKULÁSA JF\: 3. kép: A vár ábrázolása északi irányból de Beaulaincourt hadmérnök 1686-os felmérésén (HORVATH Ferenc-FOGAS Ottó 2011.243.4. kép) ábrázolások elemzése alapján a vár védműveinek leírását Cs. Sebestyén Károly végezte el, munkája ezen része máig jól használható.10 Az erősség problematikáját mi sem jelzi jobban, hogy már az alaprajz tekintetében megoszlanak a különböző térképek és hadmérnöki rajzok; négy-, öt-, illetve hatszögletűnek egyaránt ábrázolják. A bizonytalanság oka, hogy az északnyugati és a déli falszakaszon is lehetett egy enyhe törés, melyet nem minden térképész ábrázolt. A leginkább szabálytalan négyszög alakú vár sarkain kerek védművek álltak, a köztük húzódó falszakaszokon pedig egy-egy kaputorony helyezkedett el (lásd: 1. kép). Keleti irányból a folyóra támaszkodott, ez az oka, hogy a XVII. század végére ez a fala el is pusztult, és a pótlására rögtönzött palánkfal sem bizonyult tartósnak. A XVIII. század elején a Tiszától távolabb építették meg a földsáncot, melyet később egy kazamatasor váltott fel, ennek maradványa a már említett Mária Terézia-kapu. A vár északkeleti sarka ezért már az első ábrázolásokon sem szerepel, a folyó pusztító hatása a kanyarulat miatt itt zúdult rá az építményre. Feltételezhető itt is a többihez hasonló saroktorony, melynek feltételezett romjai - alacsony vízállás idején - még a XIX. században is látszottak. A bizonytalan védműtől egy egyenes - a folyó felől csonka - falszakasz húzódott a vár északi kapujáig. Az északi kaputorony négyzetes alaprajzú volt, oldalhossza 15,5 méter. A kapunyílás a torony nyugati felében helyezkedett el, mivel a keleti oldalon egy földszinti helyiséget alakítottak ki, nyilvánvalóan a kapuőrség számára. (2. kép) A kapuőrség szobájából de Beaulaincourt 1686-os rajzán egy gyalogkapu nyílt kifelé, a torony felső részén két ágyúlőrés látható. (3. kép) A kaputorony nyugati oldalától egy enyhén megtört falszakasz vezet az északnyugati saroktoronyhoz. A 2007-es feltárás alapján a torony átmérője 13 méter volt, a várudvar irányába egyenes vonallal záródott. (4. kép) Ábrázolásai alapján boltozott volt, mindkét szintjén 3-3 lőréssel. A nyugati falszakasz közepén egy hármas tagolású kaputorony állott, ennek tetejére a XVII. század végén egy óratornyot emeltek, mely a XIX. században már nem volt látható. A délnyugati saroktorony - Cs. Sebestyén szerint - párja volt az északnyugatinak, alaprajzuk és méretük megegyezett. A délnyugati saroktornyon azonban egy keskenyebb falgyűrűvel kialakított felső szint is látható (lásd: 3. kép 5.). A fal itt keleti irányba fordult. Hozzávetőlegesen 50 méter után egy 22 méter hosszúságú, a fal síkjából 6 méterrel kiugró „bástya” volt. A várbontás során derült 10 CS. SEBESTYÉN Károly 1928.18-32. ki, hogy itt egy középkori épületet foglaltak be a várfalba," Cs. Sebestyén szerint ez volt a vár palotája, reprezentatív lakóépülete.11 12 Reiznernek a ré- giségtári naplóba bejegyzett véleménye szerint ez a középkori várkastély, régiségét középkori, illetve római padlótéglák bizonyítják.13 A „palota” épületétől keletre volt a vár déli kaputornya. A kb. kétharmad részével a csatlakozó falsíkok elé ugró, 13-14 m oldalhosszúságú védmű kétszintes volt, tetején a hadmérnöki rajzok és a máriacelli kegykép vedutája alapján még egy huszártorony is volt (lásd: 3. és 5. kép). Az északi kapuhoz képest szimmetrikus, kapunyílása középen helyezkedik el, a kapuőrség számára kialakított helyiség itt nem található. Keresztmetszete alapján boltozva sem volt. (6. kép). A kaputorony a XVIII. század második felében részben leomlott, a várbontás idején készült fotókon már csupán a várudvarra eső harmada látható. A vár legmarkánsabb védműve a délkeleti saroktorony, melyet XVIII. századi vízemelő szerkezete miatt vízitoronynak, vízibástyának is neveztek. 20-21 méteres átmérővel és közel 4 méteres falvastagsággal rendelkezett. A déli kaputoronyhoz hasonlóan belül ez is boltozat nélküli, nyitott, aljában 4 ágyúlőréssel. (7. kép). A falak magassága a XVIII-XIX. században 8-9 méter, a falvastagság azonban változó. Az északi oldalon 1,8 m körül volt, a déli oldalon azonban elérte a 2,4 métert. A leírtakon túl Cs. Sebestyén további - az idők során elpusztult - védműveket feltételezett,14 ez irányú feltételezése azonban csupán munkahipotéziséből (ti. hogy a vár a tűzfegyverek előtti korban épült) következő spekuláció. Hadászati jelentősége A források alapján tett megállapítások további bizonyítására vizsgáljuk meg azt, hogy a négy saroktornyos, bő öt hektár alapterületű 11 Cs. Sebestyén Károly tanulmányában a várbontásnál önkéntes leletmentést végző Kováts István építőmester jelentéséből idéz (CS. SEBESTYÉN Károly 1928.24.), az idézett részletet azonban a Szegedi régiségek című kéziratos munkája nem tartalmazza (HORVÁTH Ferenc-ZOMBORI István 1986.176- 178.), és nem találhatjuk meg kiadott önéletírásában sem (KOVÁTS István 1981.435-438). 12 CS. SEBESTYÉN Károly 1928.23-25. 13 LAKATOS Pál 1965.94-95. 14 CS. SEBESTYÉN Károly 1928.18-19. 453
