Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY

hinni lehet a forrásoknak, rendkívül magas volt a mortalitása. Az Alföldön ebben az évben kizárólag pestisről állnak rendelkezésre adatok, ez Kara Ahmed pasa Temesvárt elfoglaló seregét tizedelte.771 A pestis azonban régóta ismert Európában és egyértelműek a tünetei. Emiatt sokkal valószínűbbnek tarjuk, hogy az újabb keletű kiütéses tífusz (typhus exanthematicus) kórokozóját hurcolhatták be valamikor augusztus elején Szolnokra, és az söpört végig a helyőrség jó részén.772 Ez a hirtelen kialakuló, járványszerű betegség rossz higiénés körülmények között élő, túlzsúfolt közösségekben fordult elő a ruhatetű, ritkábban a fejtetű közvetítésével. Európában a XVI-XIX. században állandóan kísérte a háborúkat, míg Magyarországon a török hódoltság idejére kifejezetten jellemző, morbus Hungaricusnak is nevezték.773 Hazánkban először 1542-ben tűnt fel.774 775 A megbetegedés 6-20 nap, leggyakrabban 12 nap lappangási idő után következik be. A heveny szakasz kb. 2 hétig tart, és magas lázzal, borzalmas hidegrázással jár. A megfertőzöttnek mindene fáj, különösen a feje, kábult, ködös állapotban van, szédül, a nyelvét barnás lepedék borítja el. A kiütések a 4-7. napon jelennek meg, amelyek néhány nap múlva megnagyobbodnak, sötét színűvé válnak, bevérzenek, és hallucinációk is lehetségesek. A beteg nyugtalan, erőtlen, mozdulni sem tud, és lázas időszakában fertőzőforrássá válik. A halál a 8-18. nap táján kopogtat.776

Véleményünk szerint Szolnokon a fent említett, zömében halálos kimenetellel járó kiütéses tífuszjárvány verhetett gyökeret, majd terjedt el, ami végzetes következménnyel járt, és alapvető szerepet játszott a vár idő előtti elestében. A kutatók által mindeddig figyelmen kívül hagyott kór miatt ugyanis az őrség létszáma - éppen az oszmán támadás előestéjén - kritikus szintre zuhant, mintegy a felére. Ráadásul elsősorban az idegen terepre került külhoni zsoldosokat fenyegette, akik ekkor a szolnoki helyőrség többségét alkották. Az sem mellékes körülmény, hogy a segédcsapatok számára sem lehetett ekkor túl vonzó az a cél, hogy mielőbb eljussanak a Tisza partjára. így talán az sem véletlen, hogy Eger előretolt védőpajzsa sehonnan nem kapott erősítést,776 pedig a kontingensek mind Erdélyből,777 mind pedig Felső-Magyarországról778 elindultak, bár az

771 SZÁNTÓ Imre 1975.48.; SZÁNTÓ Imre 1985.126.182.

772 KERTÉSZ Róbert 2010.

773 Az elnevezés eredete 1544-re vezethető vissza, amikor a Buda visszavételére indult keresztény sereg soraiban Győr környékén elharapózott a tífusz, és a puskalövés nélkül állítólag 30.000 katonát vesztő sereg ostrom nélkül vonult vissza. A betegség 1566-ban pedig II. Miksa Győr alatt állomásozó hadából terjedt el Európa-szerte. Lásd: MOLNÁR F. Tamás 2010.55.

774 A ragályos kór Itáliában már 1524-től ismert volt, és Győry Tibor szerint az innen érkező pápai zsoldosok hozták be hazánkba. Ezzel szemben Molnár F. Tamás amellett foglalt állást, hogy az 1542-ben a Balkánról Budáig előrenyomuló török hadsereg cipelte be. Lásd: GYŐRY Tibor 1900.547.; MOLNÁR F. Tamás 2010.55.

775 GYŐRY Tibor 1900.; GYŐRY, Tiberius 1901.; KALOCSAY Kálmán 1952. 65-71.; VEDRES István 1972.; MAGYAR Imre 1981. 644-645.; KERTAI Pál 1982.193-197.; ERDŐS Gyula 1998.; MOLNÁR F. Tamás 2010.54-56.

776 KERTÉSZ Róbert 2010.

777 Szászsebesi tábor, 1552. augusztus 24. Castaldo főhadprancsnok utasította Tóth Mihály volt szegedi bírót, hogy 300 gyalogjával siessen Szolnokra. Lásd: BARABÁS Samu 1892.286.; ILLÉSSY János 1893.665.

778 Bécs, 1552. augusztus 31. Ferdinánd meghagyta Serédy Györgynek és

Werner Györgynek, „hogy Szolnokba és Egerbe küldendő katonaságról

gondoskodjanak.’’ Nem sokkal később Kassáról 236 gyalogos vette az

irányt Szolnokra (BARABÁS Samu 1892. 291.; ILLÉSSY János 1893. 666.;

SZÁNTÓ Imre 1972. 205-206.; SZÁNTÓ Imre 1975. 47-48.; SZÁNTÓ Imre

utóbbi régióból jókora késéssel, mivel a toborzás elhúzódott.779 A helyőrség drámai megfogyatkozásához még az is hozzájárulhatott, hogy az oszmánok várható támadása miatt már 1552 tavaszától nagy volt a bizonytalanság Szolnokon, és ez csak tovább fokozódott, amikor július 27-én a Temesköz fővára, a törökellenes délvidéki végvárrendszer utolsó kulcsa, Temesvár elesett. A védelem így ebben a régióban igen gyorsan, dominóelvszerűen omlott össze: Lippa, Sólymos, Csanád, Lugos és Karánsebes védői elmenekültek, illetőleg behódoltak.780 Kitört a pánik, és a seregével Erdélyben táborozó Gianbattista Castaldo főhadparancsnok 1552. augusztus 3-án kelt, Miksa főhercegnek írt levelében így nem kevés malíciával adott hangot annak, hogy az akkoriban Lippa parancsnoki feladatait ellátó „Áldana gyalázatos futása utánzókra talált a Csanádiakban és más végvárak őrségeiben is, a kik hasonlóképen még mielőtt az ellenséget látták vagy csak gyanították is volna, - elfutottak”.78'

A részben még építés alatt álló Szolnok megerősítésére csak ezután tettek újabb lépéseket: az Udvari Kamara 1552. augusztus 4-én parancsba adta a bécsi hadszertárosnak, Bemard Hamerlének, „hogy milyen fegyvereket, szerszámokat és nyersanyagokat kell Szolnokra adnia.’’782 A magyarországi hadügyi kérdésekben egyre jártasabb Miksa főherceg tisztában volt azzal is, hogy a Szolnokon állomásozó katonaság létszáma nem elegendő, és még legalább 500 emberre lett volna szükség. A megfelelő utasításokat ugyan megtette, de a Sforza Pallavicini magyarországi főhadbiztos és Erasm Teufel könnyűlovas-főkapitány vezette királyi haderő nem sokkal később, augusztus 9-10-én a palásti mezőn elszenvedett veresége következtében mozgástere teljesen beszűkült.783 A főherceg ezt követően, augusztus 13-án ugyancsak a bécsi hadszertárost utasította, hogy „mindenféle »fuerwerk«-et [részletezve] a legsürgősebben Szolnok részére kell kiállítani, és Hans Resch pozsonyi hadszertárosnak át kell adni.”78* Ezen a napon kelt Gyulán Was László levele Castaldónak, hogy

1985.180.). 1552. szeptember 5-én Kassán kelt levelükben azonban Serédy György és Rakovszky György királyi biztosok, valamint Werner György kamarai tanácsos arról értesítették az uralkodót, hogy a „szebeni Plaskó Antal vezetése alatt segítő csapatokat küldtek Szolnokba, akik Ősegénél keltek át a Tiszán, bár az egri vezérek szerint máshol könnyebben ment volna az átkelés, mert a Temesvárról jövő törökök a Tiszát ott még nem szállották meg. Amhat [Ahmed] pasa, amint mondják, augusztus 27-én Szegednél volt útban Szolnok felé. Ha ez igaz, a küldött katonák aligha tudnak bejutni a várba. Ugyanők jelentik szeptember 7-én: biztos forrásból hozták hírül, hogy Szolnokot a török elfoglalta s készül Eger ellen. Kérik a királyt, gondoskodjék Kassa felszereléséről’’ (BÁRTFAI SZABÓ László 1938.391.). Erről Tinódi Sebestyén az Eger vár viadaljáról való éneké ben az alábbiakat örökítette meg: „Jutának erős Kassából drabantok, / Kit királ hagyó:»Szolnokban bocsássátok.« / Késén jártak, mert már elcsúszott Szolnok, / Egör várban ménének az jámborok.” Lásd: TINÓDI Sebestyén 1984.234.

779 Szabó László (1996. 85.; 1998. 34.; 2010.28.) szerint a szolnoki várvédőknek még Szegedről is ígértek segítséget, ami azonban teljességgel kizárható, mert ez a fontos város már 1543 tavasza óta török megszállás alatt állt. Lásd: SZÁNTÓ Imre 1968.11.; SZAKÁLY Ferenc 1983.510.; SZAKÁLY Ferenc 1995.469.; HEGYI Klára 2007.883.

780 MAROSI Endre 1985. 185.; SZÁNTÓ Imre 1985. 133-135.; PÁLFFY Géza 1998.21.

781 XIX. század végi regeszta: BARABÁS Samu 1892.279.

782 SARUSI KISS Béla 2009. 89.

783 SZÁNTÓ Imre 1972. 202-203.; SZÁNTÓ Imre 1975. 45^46.; SZÁNTÓ Imre 1985.174.

784 SARUSI KISS Béla 2009.90.

436