Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI részére törjön; [...] Ezért pedig, ha netalán a pasának a nyílt mezőben kellene ellent állnunk, meggondolandó, hogy a velünk lévő sereggel könnyen megbírnánk-e vele; Szolnokot pedig az okból, hogy nincs elegendő készenléti állapotban és a tél is közeledik, nem lehet oly mértékben megerősíteni, hogy az ostromot kibírná,mr A generális az oszmán csapatösszevonásokra reagálva rövidesen, 1550. szeptember 21 -én egy másik levelet is küldött Nádasdynak: „Mi ő felsége hadaival itt Egerben időzünk, várjuk a főurak, nemesek és vármegyék gyülekezését. Báthory Andrással az alsó vármegyék hadai vannak, ma hozzá megyünk fíofra,646 a tiszai átjárónál, értekezni a jelen expeditio felől, hogy ha a pasa a fennálló béke ellenére ő felsége hadait megtámadná, készen legyünk őt fegyveres erővel fogadni. Minél fogva kérem és figyelmeztetem ngodat, hogy a dunántúli és felvidéki vármegyék városaival minél nagyobb számmal és készülettel, minél gyorsabban jöjjön segítségünkre.”647 648 649 A fokozódó török veszély kapcsán a Szolnokon tartózkodó Áldana 1550. szeptember 30-ai leveléből megtudjuk, hogy „parancsba adták valamelyik pasának, hogy birtokba vegye a helyet,650 és ezt öt-hat nappal azután, hogy megérkeztünk meg is kellett volna tennie. E célra a pasának valamivel jobban felkészített serege volt, mint amit mi hoztunk magunkkal, mert voltak fegyverei és várépítő eszközei, nagy mennyiségű muníciót halmozott fel, és biztos vagyok abban is, hogy ellátmányban és utánpótlásban szintén jól el volt látva. Ml bevonultunk ide mindezen dolgok nélkül, csak a Szentlélek kegyében bízunk, és hiszem, hogy ez jobban segít minket, mint pasát a felszereltsége, bár már rendelkezünk három csatakígyóval, két negyedágyúval, 120 muskétával és valamennyi puskaporral és ólommal.”65' Harcra azonban végül nem került sor, így Szolnok megerődítése folytatódhatott. A később összeállított Expedíción egy kibővített és színesebb részletben ad további betekintést az ekkor lezajlott eseménybe. Szulejmán szultán elrendelte Kászim „budaipasának, hogy foglalja el Szolnokot, s védelmezze meg Erdélyt, és az késedelem nélkül össze is gyűjtött hatezer lovast meg kétezer gyalogot a végekről, s janicsárjaival, martalócaival, továbbá egynéhány tábori ágyúval Szolnok alá vonult, azt gondolván, hogy az erődítési munkáknak még csak az elején járhatnak, s hogy a vár még nem nyújt teljes védelmet, amiért is a védők majd nyomban megfutamodnak, vagy ha nem, ő könnyűszerrel elfoglalja a várukat. így midőn két mérföld- nyíre megközelítette Szolnokot, beszédet intézett a sereg szandzsákjaihoz és parancsnokaihoz, elmondván, hogy mily nagy szolgálatot tennének a vár bevételével a nagyúrnak, mire azok azt felelték, hogy ha annak idején, midőn tetszése szerint elfoglalhatta volna a várat, nem tette, most, amikor már megkaparintották a keresztények, és spanyolokat ültettek bele, minden erőfeszítés hiábavaló volna, ott csak lemészároltatná valamennyiüket. (Akkor éjjel, midőn a pasa serege Szolnok alá ért, néhány magyar lovas és darabont szélnek eredt Áldana csapatából, ám az ott maradottak a spanyolokkal egyetemben bátran vártak az ellenre, s készen álltak, hogy megtegyék a kötelességüket.) Látván ezt a pasa, nem akarta ott tovább vesztegetni az idejét, amint fő céljáról sem kívánt lemondani, felkerekedett hát, és onnan tizenkét mérföldnyire délre, Szeged alatt átkelt a Tiszán, majd elindult Lippa vidékére’’.652 647 BENEDEK Gyula 2007.147. 648 Tiszaroff. 649 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.642-643. 650 Szolnok vára. 651 KORPÁS Zoltán 1999.96. 652 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.120. Verancsics Antal 1550. október 4-én az alábbiakról számol be Nádasdy Tamásnak Egerből. „A kémektől tudjuk, hogy a törökök segítséget kaptak, s jól felszaporodva számuk, s az a szándékuk, hogy határaink ellen rövidesen minden kegyetlenséget elkövessenek. Építenek majd egy másik, a miénknek átellenébe épített Szolnok várat, s harcolni fognak, míg vagy életüket veszítik el határaikkal, vagy a miénket is elfoglalják, lerombolva Szolnokot, s elfoglalva Egert. Panaszkodnak, hogy mi megszegtük a fegyverszünetet, s azt mondják, hogy Kászim budai pasa csaknem úgy gyötrődik, mert Szolnokot elragadtuk tőle, mint Octavius Augustus a Quinctilius Varus gondatlansága miatt elveszett légiók miatt. A Gróf három hírvivőt küldött hozzá, azzal a paranccsal, hogy az ő királya semmit sem tesz a fegyverszünet ellen, saző császárjával való barátság fennáll, csak saját határai védelméről gondoskodik, s Szolnokot, mint birtoka ezen részének csaknem végső határát akarta megerősíteni; senki ellen nem készül támadásra, hanem csak saját jóllétéről és biztonságárról gondoskodott. - Visz- szafelelt a török vadul, hogy neki ezentúl se levelet, se hin/ivőt ne küldjön, hiszen eléggé világos, hogy mit akar, fondorlatokkal és hízelgésekkel őt ne keresse ezután, legyen az övé a hitszegéssel elfoglalt Szolnok, ő az ellensége és itt lesz nemsokára a bosszúállás. Végre a király ellen is gyalázó szavakat szórva, még a követet is fogságba vetette.”653 Verancsics egy újabb, október 12-én kelt levelében pedig a következőket tudatta Nádasdyval: „Küldöm neked a valódi formára megrajzolt Szolnokot. Bárcsak ezért Erdélyt el ne veszítsük. [...] Aggódott a Gróf, nehogy Kászim Szolnokot megtámadja, mert Rákos mezejéről elvonulva lejött egyenesen Nagykőrös városáig, honnan Szolnok nem több mint három mérföld. De bölcsen visszatért... [A Gróf] a legnagyobb szorgalommal jár el tisztében, s mi is másokkal egyetemben folyton fegyverben vagyunk, s csaknem minden éjjel a legkevésbé sem vidáman Szolnokkal álmodunk, bizonytalanok lévén a nagy dolgokban, még inkább a mostani állapotban, amely utolsó és nagyon nyomorúságos.”65* Az oszmánok azonban nem tudták megakadályozni, sőt még csak késleltetni sem a várépítést ebben a legsebezhetőbb periódusban sem. így lehetővé vált, hogy az erősséget még az ősz folyamán védhető állapotba hozzák, és a következő bő másfél évben pedig jórészt befejezzék az erődítési munkálatokat. A veszélyeztetettség azonban csak átmenetileg mérséklődött: egy év sem telt el, és az újabb oszmán támadás lehetősége csupán karnyújtásnyi közelségbe került. Fráter György 1551. szeptember 15-ei, Ferdi- nándnak írt leveléből ugyanis kiderül, hogy Szokollu Mehmed „beglerbég Péterváradnál átkelt a Dunán s már csak fél mértföldnyire van Becsétől. Ő ráparancsolt a várnagyokra, hogy fejenként intézzék a felkelést s egyben támogatást kér a királytól is, mivel a bég Ulimant 600 lovassal Szegeden akarja hagyni, s Becse és Becskerek várakat óévévé átkelni a Tiszán és a budai basával együtt Szolnok ostromlására igyekszik (Ulimano cum 600 equitibus Zegedini relicto eo animo ut arcibus Beche et Bechkereke expugnatis statim Chanadinum obsideant, quam si expugnaverint, ut depopulationibus versus Varadinum omnia loca vastent, traiectoque tandem Tibisco se cum bassa Budensi ad expugnationem arcis Zolnok coniungat). Az értesülést megerősíti Horvát [Horvátinovics] Bertalan és Zay Ferenc szolnoki kapitányoknak szeptember 19-én Bebek Ferenchez küldött jelentése arról, hogy a török Becse várát a megelőző szerdán négy nagy ágyúval lövetni kezdte.”655 Ugyan Becse, Becskerek, sőt Csanád és Lippa, továbbá számos kisebb palánk is elesett, de azt követően a 653 VERANCSICS Antal 1865.122-123. No. LIV; SOMOGYI Ignácz 1886c. 1. 654 VERANCSICS Antal 1865.135-136. No. LIX.; SOMOGYI Ignácz 1886d. 655 BÁRTFAI SZABÓ László 1938.390. 423
