Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
TISICUM XXII. - RÉGÉSZET Szihalom (Kemenczei 1984, Tat. LXIX. 15.), Szajla (Kemenczei 1984, Taf. LXXXIII. 17.) -, illetve az urnamezős és a Babadag- kultúrában találkozunk ezzel a díszítésmóddal. Ez utóbbi területeken a peremkiképzés technikája (mérete és alakja) némileg eltér a Gáva-kultúrában alkalmazottól. 2. Turbántekercses peremű, koncentrikusan árkott aljú tál (VII. 6) a. Keskeny, szabályos turbántekercseléssel díszített peremű, kó- nikus testű, omphalos-os alján belülről koncentrikus árkolással díszített tál egyik fele. b. Kevés tört kerámiával kevert, jól előkészített agyagból készült, kézzel formált, felülete kívül-belül (kaviccsal) elsimított. c. Kívül oxidált, sárga-fekete foltosra, belül feketére égetett. d. P: 25 cm; T: 10,5-11 cm; M: 8,7 cm; Fv: 0,62-0,98 cm e. Ltsz.:DJM 2011.3.2.2. f. Peremkiképzése tekintetében az előző tálhoz hasonló elterjedési kör jellemzi, enyhén omphalos-os, belülről koncentrikusan árkolt díszítésű talpának párhuzamai Körömön (Kemenczei 1984, Taf. CXXXVII. 21; Taf. CXXXVIII. 17; Taf. CXLIV. 9; Taf. CXLVII. 18.); Mediádon (omphalos nélkül: Pankau 2004, Taf. 34.22.); Teleacon (Vasiliev/Aldea/Ciugudean 1991, Fig. 30. 8.) kerültek elő. 3. Turbántekercses, belső oldalán vízszintesen árkolt peremű edény (tál?) peremtöredéke (VII.7) a. Peremén keskeny turbántekercseléssel, belső oldalán vízszintes árkolással díszített edény (tál?) peremtöredéke. b. Kevés tört kerámiával kevert, jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Redukált, kívül sötétszürkére, belül feketére égetett. d. P: 15 cm; Fv: 0,3-0,46 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.2.3. f. A tálak peremének belső oldalán lévő vízszintes árkolás a Gá- va-kultúra egyik általános kerámiadíszítési hagyománya. Hasonló töredék ismert Mediádról (Pankau 2004, Taf. 9.14.); a peremen lévő turbántekercselés nélkül Somotorról (Demeterová 1986, Tab. IV. 7.); Mediádról (Pankau 2004, Taf. 9.11.; Taf. 29. 14.); a Coräteni-Chi§inäu-csoport területén Chi§ináu környékéről (Levitki 1994a, Fig. 12.2, 4,5.) is. 4. sír - 76.obj./162.str. (V.4) 20-25 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban már megbolygatott urnasír. Az urnafészek a humuszban, foltja nem látható. Az 1-14 éves gyermek hamvait tartalmazó, oldalára dőlt urna (VII.8) felső része a gépi humuszolás során megsemmisült, körülötte bekarcolt vonalköte- gekkel díszített edények töredékeit lehetett összegyűjteni, melyeknek a sírhoz kapcsolása bizonytalan (VII.9-10). 1. Bikónikus edény aljtöredéke (VII. 8) a. Lekerekített, kissé kiöblösödő hasvonalú, ívelten kettős csonkakúpos testű, egyenes aljú edény alsó részének töredéke. b. Kerámiazúzalékkal soványított, közepesen/jól előkészített agyagból készült, kézzel formált, felülete kívül-belül (kaviccsal) elsimított. c. Belül oxidált, vörös, kívül redukált, fekete színű. d. P nem mérhető; H: 28 cm; T: 9 cm; m: 8,7 cm; Fv: 0,6-0,98 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.3.1. f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, és ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható. 2. Edény (tál) aljtöredéke (VII.9) a. Erősen lapított csonkakúpos testű, egyenes aljú, külső oldalán négyszeres vonalkötegekből álló, bekarcolt cikkcakk-motí- vummal díszített edény (tál?) aljtöredéke. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Másodlagosan mindkét oldalán élénkvörös-fekete foltosra égett. d. P, V, H, T, M nem mérhető, Fv: 0,66-1,1 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.3.2. f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, és ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható. 3. Edény válltöredéke (VII. 10) a. A meredeken futó nyakhoz igen enyhe töréssel csatlakozó, lekerekített vállán két-három vonalból álló, bekarcolt cikkcakk- motívummal díszített edény válltöredéke. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Oxidált, kívül vörös-szürke foltosra, belül sárga színűre égett. d. P, V, H, T, M nem mérhető, Fv: 0,65-0,76 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.3.3. f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, és ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható. 5. sír - 97.obj./201,269,270.str. (V. 5) A temető legproblémásabb együttese, amelyet 28-18 cm mélységben, láthatóan a szántás által É-D-i irányban elhúzott, három kisebb egység alkot.132 Az urnasír fészkeként az északi, legnagyobb relatív mélységben (kb. 28 cm) fekvő S 270-es egység határozható meg, ahová eredetileg egy vagy két kisebb, tállal leborított edénybe helyezték a hamvakat és a további edénymellékleteket. Az ekevas innen ránthatta déli irányba a sírhoz tartozó, három különböző kupacban feltárt edényeket. Az S 270-es egység területén az S 269-es egységbe húzott bögre (Vili.2) nagyobb töredékei és viszonylag nagy mennyiségű szétszóródott hamu maradt. Ettől kb. 35 cm-re, délre (relatív mélység tekintetében is „középen”) fekvő, S 269-es egységben a hamvak egy síkozott peremű tálkával (VIII.1) letakart, félbenyesett füles bögrében (Vili.2) kerültek elő. Ezektől délre, kb. 25 cm-re, a három csoport közül a legmagasabban (kb. 18 cm mélységben) fekvő S 201-es egységben egy bekarcolt cikkcakk-mo- tívumokkal díszített, hullámos peremű tálat (Vili.3) és egy másik, belső oldalán bekarcolt, kihajló peremű tálat (VIII.4) sikerült feltárni. Mivel az S 201 egység területén lévő edények környezetéből néhány csonttöredék is előkerült, elképzelhető, hogy eredetileg a hullámos peremű edényben is voltak hamvak, és azt - az előző szituációhoz hasonlóan - a lefelé fordított, kihajló peremű tállal takarták le. Az sem kizárt, hogy 132 A kerámiacsoport eredetileg egyetlen stratigráfiai számot kapott (S 201), de miután mindegyikben kerültek elő égett csonttöredékek, később ezt a számot a legdélebbi - relatív mélység tekintetében legmagasabban fekvő - részhez rendeltük, a középső egység az S 269, az északi - legmélyebben fekvő - rész pedig az S 270 számot kapta. 40
