Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY Az a kérdés viszont nem igazán foglalkoztatta a kutatókat, hogy az ispánsági vár játszott/játszhatott-e valamilyen szerepet a kora újkori erődítések létesítésekor. Az üdítő kivételt egyrészt az olasz Leone Andrea Maggiorotti képviselte, aki konstatálta, hogy „Szolnok középkori várát, még az 7552-/ ostrom előtt, Gabelll alakította át a bástyarendszerre, Speciecasa tervei szerint. A vár trapezoid alakú volt, négy sarokbástyával s a Tiszára néző homlokzat közepére tett ötödik, de a többinél kisebb, bástyával. ”w Másrészt Bóna István - Áldana naplójára hivatkozva - ugyancsak alapvető jelentőséget tulajdonított a XI. századi erősség „földvárszerű” maradványainak, amelynek 1550 őszén lényegében az „újjáépítése” kezdődött meg.'40 Ezzel szemben a kutatók többségére főként Gorové László eredményei hatottak, aki szerint az ispáni várnak ekkor már nem látszottak a nyomai.139 140 141 Ezt a megállapítást - amellyel Palugyay,142 Karkecz,143 Somogyi144 és Szendrei145 146 is azonosult - sokáig megerősíteni látszott Salm főhadparancsnok egyik, 1550. szeptember 17-én kelt levele, amelyet a közelmúltig csak llléssy János sajnos nem egészen világos szövegközléséből ismertünk: „Az erődítésnél azonban nagy nehézséget okoz, hogy nincsenek nyomok vagy jelek, melyek mutathatnák, hogy ott azelőtt valamely erősség állott volna”.146 A későbbiek során - részben erre való hivatkozással - számosán hasonlóképpen foglaltak állást.147 A teljes pusztulással kapcsolatos vélekedés azonban, úgy tűnik, hogy néhány XVI. század közepére keltezhető történeti forrás tanúbizonysága szerint nem állja meg a helyét. Bernardo Villela de Áldana tábormester leírása,148 Dobó István egri főkapitány levele,149 Niklas Graf zu Salm und Neuburg főhadparancsnoknak Szolnok megszállásának dátuma kapcsán korábban már hivatkozott tudósítása150 és az oszmánok 1552. évi szolnoki ostromát túlélő nemes Ozla Miklós tanúvallomása151 alapján ugyanis éppen az ellenkezőjére következtethetünk. Az ispáni vár sáncai nemhogy nem enyésztek el, de létük egybefonódott az 1550-1552-ben emelt palánkváréval. így, amikor don Bernardo a királyi hadvezetés megbízásából Szolnokot 1550-ben megszemlélte, majd az 139 GYALOKAI Jenő 1936.322. 140 BÓNA István 1998.59. 141 GOROVÉ László 1820.18. 142 PALUGYAY Imre 1854.303. 143 KARKECZ Alajos 1885.206. 144 SOMOGYI Ignáczl 886a. 1. 145 SZENDREI János 1889.125. 146 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.641. A levél teljes fordítását Benedek Gyula (2007.146-147.) publikálta - a szóban forgó mondat a következő: „Mindazáltal a végrehajtásnak hiányossága az, hogy egyetlen fennmaradt rommaradványt, vagy nyomot nem találtak, amelyek tanúsítanák, hogy azon a helyen korábban bármiféle erősség lett volna [tarnen commissioni ea difficultas quod solum Restant Vestigia seu signa que prebeunt Judicium antea fuisse in eo loco aliquod fortalicium]”. 147 BALOGH Béla 1927.166.; KOMÁROMY József 1943. 79. 82.; KAPOSVÁRI Gyula 1956.37.; KAPOSVÁRI Gyula 1971.83.; SELMECZI László 1974.34.; SELMECZI László 1975.30.; KAPOSVÁRI Gyula 1983.161.; SUGÁR István 1985. 254.; NÉMETH Péter 1995.111.; SZABÓ László 1996. 80.; SZABÓ László 1998. 32.; SZIKSZAI Mihály 1998. 156.; BENEDEK Gyula 2007. 7. 151. 148 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.111. 149 GYÁRFÁS István 1885.14.; KÁRFFY Ödön 1912.306. 150 MNL GyMSM SL SVL, Collectio Oerteliana, Lad. VI. et F. História et alia. Fase. II. Nr. 65. 151 RÁTH Károly 1865.368. újabb várépítés egyik irányítójaként a helyszínen hosszabb időt eltöltött, emlékiratában erről az erődítményről egyebek mellett az alábbi beszédes megjegyzést teszi: „ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömlik a Zagyva a Tiszába. ”152 Korábban egyikünk elfogadta Bóna István azon véleményét,153 hogy egy spanyol számára a „tatár korabeli” minden bizonnyal a helyi felvilágosítás, a „tatároktól elpusztított, a tatárjárás idején elpusztult” félreértéséből adódhatott.154 Áldana szolnoki látogatása előtt másfél évvel, 1549 márciusában viszont az egri várkapitány, Dobó István egyik levelében a vár építőiként ugyancsak a tatárokat nevesíti meg: „Szolnokban, ott, a hol a Tisza a Zagyva folyóval egybefolyik, [...] még pedig azon a helyen, a hol azelőtt a tatárok építettek, mely sánczczal és földhányással van megerősítve, és majdnem szigetet képez.”'51 Ez utóbbi, magyar szerzőjű forrás egyértelműen bizonyítja, hogy Áldana esetében nem nyelvi nehézségekről és ebből fakadó félreértésről lehetett szó, hanem valójában a helyi hagyomány őrizte meg tévesen az ispáni vár korát és építőit.156 Salm főhadparancsnok a salzburgi érsekhez írt jelentésének lényege az alábbiak szerint foglalható össze: Szolnok földrajzi helyzetét mutatja be, és kiemeli, hogy Budától 12 mérföldre, egy stratégiai, de védelem nélküli helyen található, a Tisza mentén. Az oszmánok tervezték, hogy megszállják és ezért a várépítéshez 30.000 karót gyűjtöttek. Korábban volt itt egy vár, amelyet a törökök újra akartak építeni, de most puszta. Salm, hogy a törökök szándékát megelőzze, 1550. szeptember 14-én hadinépével megszállta. „A régi falakat elkezdte megmagasítani, az árkokat újból kiásni, illetve új bástyákat kezdett építeni.” Küld neki egy vázlatot, amelyen látható maga az erődítmény, a bástyák és a védművek. Időközben a budai pasa 10.000 fős katonasággal közeledett, de még várja a támadási parancsot. A vár jól meg van már erősítve, élelemmel és hadianyaggal ellátva. Az ispáni vár maradványainak fennmaradásáról perdöntő adatokkal szolgáló levélnek a dátuma is sokatmondó: Eger, 1550. október 29.157 A XI. századi erősségnek a XVI. század közepéig tartó fennállását bizonyító, általunk ismert utolsó adat pedig már a Szolnok török kézre kerülését követő időszakra keltezhető. Pontosabban ahhoz a vizsgálathoz kapcsolódik, amelyet részben Nádasdy Tamás nádor (1554-1562) indított a végvár 1552. évi elvesztése kapcsán a felelősség megállapítása végett. Nyáry Lőrinc hajdani kapitány a maga védelmére tanúkat nevezett meg az ostromot túlélt szolnoki polgárok és a helyőrség egykori tagjai közül. A nádor az 1555. július 21-én, Pozsonyban kelt levelében utasította a győri káptalant, hogy a királyi megbízottakkal együtt működjön közre a tanúkihallgatásokban.158 A Nyáry által javasolt egyik személyt, az akkor már Győrben élő nemes Ozla Miklóst 1555. november 30-án kérdezték ki. A szemtanú a jegyzőkönyvben rögzített 152 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.111. 153 BÓNA István 1998.59. 154 KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.69. 155 KÁRFFY Ödön 1912.306. 156 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012b. 157 A forrás feltehetően egy Neue Zeitung fennmaradt példánya, miként ezt egykorú külzete is megerősíti: „Neuzeythung”. Egy óvatos stílusú nyílt levél, amely kerüli a kritikusnak tekinthető adatok közlését. Elsősorban a szolnoki vár építéséről, illetve az erdélyi viszonyokról szól. Jelen cikkben a Szolnok várával foglalkozó részlet regesztáját közöljük. A fordítás elkészítéséért Kenyeres István főigazgatónak (Budapest Főváros Levéltára) tartozunk köszönettel. 158 RÁTH Károly 1865.366-367. 396
