Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

Kertész Róbert-Korpás Zoltán

A szolnoki végvár felépítése 1550-1552-ben és Bernardo Villela de Áldana ide kapcsolódó levelei1

1. Bevezetés: az eddigi kutatásokról és elképzelésekről

Bernardo Villela de Áldana spanyol tábormester (maestre de campof a Mohács utáni Magyarországon járt külföldi zsoldosvezérek közül talán az egyik legismertebb és egyben az egyik legvitatottabb személyiség. Köszönhetően részben az itteni tevékenységéhez kapcsolódó, megítélését meglehetősen negatívan befolyásoló korabeli eseményeknek, későbbi történetírói előítéleteknek, részben az elmúlt évtizedek során feltárt és publikált magyarországi emlékiratnak és személyes levelezésének.3 Áldana 1550-ben hosszabb időt töltött Szolnokon is, és jelentős szerepet vállalt az itteni végvár létesítésében, amelynek kiemelkedő stratégiai jelentőségét az év szeptember 30-án I. Ferdinánd királynak írt levelében a következőképpen summázta: „A hely az olyan, hogyha Őfelsége kegyes lenne 15-20.000 forintot rákölteni, akkor olyan állapotba lenne hozható, hogy 400 fő bármilyen nagy sereggel szemben megvédhetné és szükség esetén további ezer lovas és háromezer gyalogos férne el a környéken. Őfelsége jobban tudja, mint én, de mivel láttam ezért mondom, hogy Őfelsége összes ellensége szívének közepén található, mert Pest és Szeged között fekszik és uralja mindazokat a megyéket, amelyek a Tisza és a Duna között helyezkednek. Másrészt a Tisza túloldalán hasonló módon uralja azokat a megyéket, amelyek Erdélyig elnyúlnak. Ezzel a várral Eger vára erős védőpajzsot kap”.* A nagy hadászati fontossággal bíró erősség 1552 nyarára jórészt elkészült, ennek ellenére 1552. szeptember elején az oszmánok könnyedén elfoglalták, és megszakítás nélkül, 133 évig birtokukban tartották.

Szolnok múltjának mélyreható kutatását Gorové László már a XIX. század 20-as éveiben megkezdte.5 Az ismereteket a század utolsó harmadában

1 Jelen dolgozat a Hadtörténelmi Közlemények 127. évfolyamában (2014) megjelenés alatt álló, „Ezzel a várral Eger vára erős védőpajzsot kap". A szolnoki palánkerősség felépítése és oszmán kézre jutása (1550-1552) című tanulmányunk rövidített változata. Értekezésünket Domokos György (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest) és Pálffy Géza (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest) lektorálta. Értékes észrevételeiket, javaslataikat és baráti segítségüket ezúton is köszönjük.

2 Ezt később tábori marsallnak vagy németesen tábornagynak fordítják. Domokos György a lektori véleményében felhívta a figyelmet arra, hogy mivel I. Ferdinánd leveleiben Aldanát következetesen a „spanyol hadinép ezredese” (Obrister des spanischen Kriegsvolk) címmel illeti, valószínűleg ez a helyes rendfokozat.

3 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.; KORPÁS Zoltán 1999.; KORPÁS Zoltán 2005.

4 KORPÁS Zoltán 1999.95-96.

5 GOROVÉ László 1820.16-23.; GOROVÉ László 1821.46-51.

Gyárfás István,6 Thallóczy Lajos,7 Somogyi Ignácz,8 Szendrei János,9 llléssy János10 bővítette tovább, kiváltképp forrásfeltárás és feldolgozás, illetőleg eseménytörténeti vonatkozásban. A XX. század 40-es éveinek elején Komáromy József,11 majd kisvártatva Kaposvári Gyula12 és Nemes Gerzson13 a történeti városmag helyrajzának folyton-folyvást precízebb feltérképezésére helyezte a hangsúlyt. Végül Szántó Imre tollából született meg - több részletben - az utolsó szintézis,14 amely a korszakkal foglalkozók számára napjainkban is kiindulási pontot jelent.

Az elmúlt évtized régészeti projektjeinek köszönhetően elsősorban Szolnok Árpád-kori és török kori településtopográfiájának vizsgálata került előtérbe. A teljesség igénye nélkül megemlíthető a csaknem ezer esztendős ispáni erősség, valamint a középkori templomok valószínűsíthető helyének lokalizálása.15 A kora újkor kapcsán pedig egyre plasztikusabb kép rajzolható meg immár nemcsak a Tisza legelső cölöphídjairól, a szabálytalan négyszög alaprajzú vár erődítéseinek nyomvonaláról és szerkezetéről, hanem az árokkal, palánkfallal övezett város kiterjedéséről egyaránt.16 Mind határozottabban tűnnek elő a Tisza-parti török szandzsákszékhely kisebb-nagyobb strukturális egységei, a mahallék és azok funkciói, valamint a főút/országút, a vásártér stb.17 Górcső alá kerültek a korszak emb- lematikus épületei, a muszlim imahelyek is.18 A legtöbbet a várkúttól nem messze, az erősség déli fala melletti uralkodói dzsámiról tudunk. Nem

6 GYÁRFÁS István 1879.; GYÁRFÁS István 1885.

7 THALLÓCZY Lajos 1885.

8 SOMOGYI Ignácz 1885.; SOMOGYI Ignácz 1886.; SOMOGYI Ignácz 1886a.; SOMOGYI Ignácz 1886b.; SOMOGYI Ignácz 1886c.; SOMOGYI Ignácz 1886d.; SOMOGYI Ignácz 1886e.; SOMOGYI Ignácz 1886L; SOMOGYI Ignácz 1886g.

9 SZENDREI János 1889.

10 ILLÉSSY János 1893.; ILLÉSSY János 1897.

11 KOMÁROMY József 1943.72., 77.2. kép, 90-95.

12 KAPOSVÁRI Gyula 1956.38-39.1. ábra; KAPOSVÁRI Gyula 1971.; KAPOSVÁRI Gyula 1974.; KAPOSVÁRI Gyula 1983. 161-167.190-192.196-199.; KAPOSVÁRI Gyula 1988.; KAPOSVÁRI Gyula 1990.

13 NEMES Gerzson 1975.

14 SZÁNTÓ Imre 1972.; SZÁNTÓ Imre 1975.; SZÁNTÓ Imre 1985. 42-45. 181-184.

15 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 36-37. 35. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.68-70.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.52-53. 10/1.10/5.10/18. ábra; KERTÉSZ Róbert 2012b. Az egyes objektumok régészeti ásatással történő hitelesítésére eleddig - a beépítettség és a szükséges anyagiak hiányában - nem volt lehetőségünk.

16 KERTÉSZ Róbert et al. 2004.; KERTÉSZ Róbert et al. 2007.; SZÁNTÓ Zsuzsanna et al. 2007.; KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 40-41.37. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.73-80.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.50-53.9.10/3^1.10/22-24. ábra.

17 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2012.52.10/5.10/7. ábra; KERTÉSZ Róbert 2012a. 390.

18 KERTÉSZ Róbert-KÓMÁR Mihály 2010.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 76-80.; KERTÉSZ Róbert 2012. 52.10/6.10/9. ábra; KERTÉSZ Ró- bert-SZAKONYI Balázs 2013.5-7.

387