Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: Néhány megjegyzés a szolnoki vár 1550/1552-es építéséhez
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY alighanem kevés is volt, mivel az ekkor már szolnoki építészként említett Gabellio jelenléte az 1552-es ostromnál mással aligha magyarázható!26 Ez pedig még akkor is figyelembe veendő, ha pillanatnyilag nem tudjuk pontosan, hogy mit is építettek: sarokbástyákat vagy csak egyes kisebb erődelemeket.26 2. Az 1550-1552-es építkezés szakaszairól A szolnoki várépítés periódusaira Szántó Imrén kívül mások is felfigyeltek már, főképp a kapcsolatos történeti adatok és az azokat használó szerzők ellentmondásai kapcsán. Hosszú lenne ezeket idézni, és untató is. Korpás Zoltán közel másfél évtizede megjelent gondolataival csak azért teszek kivételt, mivel az építkezés első szakaszában meghatározó szerepet játszott Bernardo Áldana 1550-es leveleinek publikálásakor maga is szembesült a kérdéssel, és néhány apróbb részprobléma mellett is teljességgel egyetértek a végkövetkeztetéseivel. Munkáját - épp a vitát kiváltó előadás nyomán - ajánlatomra Kertész is kézbe vette (az irodalomjegyzékében is szerepel), bár szerintem utóbb fontos megállapítások felett siklott el a figyelme. Ebben ugyanis egyebek mellett a következők olvashatók: „Áldana szolnoki tevékenységének jelentőségét akkor tudjuk igazán megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy 1550 őszén a királyi hadvezetés feladata az volt, hogy a tél beállta előtt a várat sürgősen ideiglenes, de védhető állapotba hozzák. Ezt a mezei seregek fedezete alatt a várban lévők sikeresen teljesítették. Az alaposabb, kevésbé hevenyészett munkálatok az elismert szakember, Specia Casa megérkezésével kezdődtek, és 1551 folyamán fejeződtek be. A szolnoki vár felépítésének időtartalmával kapcsolatos eltérő vélemények hátterét pont az ábrázolt kettőség adja: az őszi építési periódus november közepéig tartott Áldana irányítása alatt, amely hevenyészett, de védhető állapotot eredményezett, és ezt követte egy hosszabb időszak, 1550 novemberétől majdnem egy éven keresztül, amit már alapos és tartós munkálatok jellemeztek. Az utóbbi munkálatok élén már hivatalos szakember, Specia Casa állt. A fent ismertetett tények okozhatják, hogy történetírásunkban egyesek a szolnoki vár rövid és gyors elkészülése mellett állnak ki, míg mások pedig a gondos és hosszú ideig tartó konstmkció mellett kardoskodnak. ”27 Mindezek után számomra váratlan, amit Kertész mond. „Bagi úgy vélte, hogy a „második szakasz átépítésének terveit” a nápolyi születésű Giovanni Maria di Specie Casa hadmérnök készítette, aki magában a kivitelezésben is meghatározó szerepet játszott. Bagi Gábor: Egy vár újjáépítése és eleste 1550-1552 című előadása a Szolnok TV-ben (2011. április 18.) ww.szolnoktv.hu/musoroklmuzeumi_szabadegyetem/?article_hid=13965. erődítést bővítettek tovább, amelyen a Perényiek Alessandro de Vedano (Vedani) mester vezetésével már korábban is dolgoztak! 25 Lásd pl. SZENDREI János 1889.136. 26 Kertész a lábjegyzet elején utal a sarokbástyák kapcsán kialakult véleményekre. „Elsőként Szántó Imre (1975, 43.; 1985, 44.), majd őt követve Nagy József (1978, 39.), Bagi Gábor (2000, 15.) és M. ROMÁN Béla 2011. 34.) munkáiban olvashatunk arról, hogy a sarokbástyákat (terméskőből építették.” Valójában az utóbbi három szerző inspirálója Szántó Imre (SZÁNTÓ Imre 1985.) volt, aki sok évet kutatott itthon és Bécsben az 1551/1552-es várháborúkkal kapcsolatos monográfiája megírása előtt. Lásd erre még a 11. jegyzetpontot is! 27 KORPÁS Zoltán 1999.11-12. Enel a Bagi-féle „második szakasz”-szal azonban az a bökkenő, hogy a kora újkori vár területén, a Bástya utcában 2010-ben elvégzett régészeti feltáráson nem bukkantunk rá a nyomára. ”28 Korpás Zoltán szavai szerintem a kérdés kapcsán megfogalmazzák a lényeget. Ezt nem kívánom még egyszer megismételni, de néhány további hozzáfűznivalóm a kérdéskörhöz mégis van. Az első az, hogy az 1550. november végére elkészült erődítés hevenyészett voltára 1550 őszén és 1551 elején többen is utaltak. így Bernardo Áldana a királyhoz írott szeptember 30-i levelében kénytelen volt megjegyezni, hogy a bástyákat jobb híján szuvas deszkákkal, rőzsékkel és gallyakkal építették,29 de Bejczy András is fahiányról tudósította Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányt.30 Márpedig ez így az akkori világ egyik legerősebb katonai gépezete, az oszmán hadsereg és annak különösen félelmetes erejű tüzérsége ellen nem sok jót ígért volna. Ez a furcsa helyzet magyarázza, hogy miután I. Ferdinánd 1550. december 8-án Augsburgból utasította a Pozsonyi Kamarát az erőd felszerelésének biztosítására, Reinprecht zu Dürnstein (Tyrstein) von Ebersdorf gróf, főhadparancsnok-helyettes 1551. január 21 -én szükségesnek látta értesíteni ez ügyben Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányt is. Jelezte, hogy 24 ágyút indított Egeren át Szolnokba, bár a tervekből és a rajzokból a várat nem látja biztonságosnak! Noha féltette az értékes hadiszereket, végül a felvidéki királyi erőket vezénylő Teuffel Erasmus belátására bízza a további teendőket.31 A két építési periódus kapcsán mindenképp figyelembe kell venni, hogy az első szakaszban a munkálatokat fedező Báthory András tiszántúli főkapitány vezette mintegy tízezres, igen vitatott harcértékű haderőnek még az egyben tartása is csak nagy nehézségekkel volt megoldható. A fegyverbe hívott nemesek és jobbágyok ugyanis már október elején - az építkezések kezdete után alig két héttel (!) - kérték a hazabocsátásukat, mégpedig az őszi vetésre, az adóbehajtásra, valamint az elhalasztott igazságszolgáltatási terminusra hivatkozva.32 Ebben a helyzetben nyilvánvalóan az építkezés ilyetén megosztása volt a legjobb és legolcsóbb megoldás. Jellemző erre a „vitatott” második szakaszra, hogy csak a hevenyészett szolnoki vár szakemberek nélkül történő 1550. november végi befejezése után jelennek meg itt a külföldi szakemberek (a már említett kőművesek mellett ácsok, szénégetők), értesülünk az építőmesterek neveiről, ekkortól válik jól megfoghatóvá a várszervezet kiépülése, a bor- és élelmiszerkészletek gyűjtése, raktározása, a fegyverzet, a tüzérség, a naszádos flottilla fejlesztése stb. Kertész elutasító álláspontja ezek után azért is meglepő számomra, mivel irodalomjegyzéke szerint az ezeket igazoló munkák zömét (llléssy, Szendrey) maga is használta. Az ominózus 2011 -es előadásban valóban megemlítettem az olasz Giovanni Maria di Specie Casa, valamint Bernardo Gabellio nevét Szolnok kapcsán, bár az előbbinél utaltam egy közelmúltban felmerült problémára is. A neves olasz hadmérnök szolnoki szereplésével kapcsolatos szerzőség nekem tulajdonított tiszte33 ugyanakkor azért is váratlan, mivel 28 KERTÉSZ Róbert 2012.47. 29 KORPÁS Zoltán 1999.93.; ILLÉSSY János 1893.645. 30 ILLÉSSY János 1893.645-646. 31 ILLÉSSY János 1893.656. 32 R. KISS István 1908.292-293. 33 Némileg sajátos viszont, hogy Kertész egy másik 2012-es cikke Specie Casa akkor még elfogadott szolnoki tevékenységének eme forrását „elfelejtette” feltüntetni. KERTÉSZ Róbert-SUDÁR Balázs-BANA Zsolt-KÓMÁR Mihály 2012.110. 380
