Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: Néhány megjegyzés a szolnoki vár 1550/1552-es építéséhez
BAGI GÁBOR: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZOLNOKI VÁR 1550/1552-ES ÉPÍTÉSÉHEZ Elöljáróban a magam részéről mindenképp hangsúlyozni kívánom, hogy 1550 és 1876 között legalább négy, nagyjából hasonló kialakítású, de egymástól több tekintetben mégis eltérő szolnoki várral számolhatunk. Ezeket pillanatnyilag - a részletek nem ismeretében - az eltérő korszakok, feladatkörök (funkció), nagyság és építéstechnika szempontjából is eléggé veszélyes egy kalap alá venni, és egyetlen erődítésként kezelni. Az első és az utolsó felépítése között ugyanis 160 esztendő telt el, amely alatt igen komoly változások játszódtak le a hadművészet történetében (erődítéstan), de országosan is. De térjünk át a szolnoki konkrétumokra, elsőnek Is a téglaépítkezésre! Ennek kapcsán Kertész szinte ellentmondást nem tűrő határozottsággal és bizonyossággal állapította meg, hogy az... 7550 november közepe és 1552 augusztusa közötti forrásokban Szolnokon nincs nyoma téglaégetésnek és téglafalak kivitelezésének,”13 A helyzet azonban véleményem szerint ennél némileg bonyolultabb. Bernardo Áldana 1550. szeptember 20-án I. Ferdinándnak küldött levelében megjegyezte, hogy az itteni föld kiváló téglaégetés céljára, és bár tűzifából hiány van, a Tisza nádját használják tüzelésre. Mivel utána a mész beszerzéséről van szó, ez az adat esetleg az építők körében már ekkor némi téglagyártásra is utalhat.14 Még érdekesebb Áldana október 23-i levele. Ebben egyebek mellett arról tudósított, hogy már majdnem készen vannak a legénység szálláshelyei, igaz nem kőből, csak agyagból és nádból. A lőport raktározó épülethez pedig 5000 téglát használtak fel egy kápolnából és a helyi temető falából.15 Ez pedig azt mutatja, hogy egyrészt bizonyos téglakészítő tevékenység Szolnokon 1550 előtt is volt, másrészt viszont az építők már az első hetekben szükségét látták ennek az építőanyagnak. Hogy mennyire, az a következő év tavaszán derült ki. 1551. március 30- án I. Ferdinánd levelet küldött a magyarországi királyi hadbiztosoknak, amelyben - nyilvánvalóan a munka elvégzésében meghatározó nyári hónapokra - több rendelkezés is a szolnoki építkezés felgyorsítását célozta. Ezek közül egy mindenképpen kapcsolódik témánkhoz. Nyilvánvalóan a helyi jelentések nyomán a problémák orvoslására az uralkodó azonnali hatállyal elrendelte külön téglaégető mester („zum Ziegprennen”) és három szolga (segéd?) kiküldését azzal, hogy az építkezésnél tevékenykedjenek.16 Úgy hiszem, ezek után a téglaépítkezések kapcsán a szolnoki levéltári adatok teljes hiányáról beszélni, már az első fél esztendő munkálatai kapcsán is eléggé vitatható. Ugyancsak komolyabb problémáim vannak Kertész szolnoki kőépítkezésekkel kapcsolatos megfogalmazásával is: „Kőből csak a Ny-ra néző Belgrádi-kapu készült, minden bizonnyal 1550-1551-ben (llléssy 1893, 650-651; Kaposvári 1988, 13), amire az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa egy tornyot húzatott fel (Kertész et al. 2007a, 37; Ker- tész-Bana 2010, 72; Kertész 2010; Kertész et al. 2012,110-111; Kertész etal. 2012a).” Az első pillanatra az olvasó számára rejtélyesnek tűnhet, hogy az egykor délnyugatra nyíló Nándorfehérvári (utóbb Belgrádi) kapu Kertésznél miért élvez kivételt. Sajnos csak a témával részletesebben foglalkozók számára ismert, hogy ennek a kő alapanyagára az utalás egy Bálinth Gábor által a Századok 1870-es hasábjain leközölt, XVII. század elejére vonatkozó bécsi török kéziratból („Legbiztosabb út a városok és országok 13 KERTÉSZ Róbert 2012.47. 14 KORPÁS Zoltán 1999.94-95. 15 KORPÁS Zoltán 1999.96. és 98. 16 SARUSI KISS Béla 2008.496. megismerésére") való,17 míg az 1620-as évek építkezésével kapcsolatos adat napjaink kiváló oszmanistája, Fodor Pál egy közel három évtizedes tanulmányából származik.18 (Azt viszont én sem igazán értem, hogy miért épp az ő nevük nem fért be a jegyzetpont igen tekintélyes szakirodalmi listájába.) Magam némileg másképp látom ezt a problémát is. Az Országos Levéltár Kamarai Levéltárából származó, llléssy János által 1893-ban megjelentetett 1550/51-es szolnoki fizetési jegyzéktöredékből ugyanis ismert, hogy az itt dolgozó királyi kőműveseknek már 1550. november vége és 1551. március vége között 64 magyar forint 15 dénárt fizettek ki különböző munkákért.19 Ez kétségkívül nem túl sok, ám úgy vélem, a téli hónapok bizonnyal amúgy is visszafogottabb iramú építkezései igen nagy valószínűséggel nem foglalták magukban a Belgrádi kaput. 1551. április 21-én ugyanis Zay Ferenc szolnoki kapitány az Erdélybe távozott Bernardo de Aldanához és Teuffel Erasmushoz intézett levelet. Ebben egyebek mellett arról is írt, hogy a közeli Várkonyban lévő nagyobb templom köveit célszerűnek tartotta Szolnokra behozni, míg a rég elhagyatott másik egyház faragott köveiből a szolnoki vár kapui megépíthetek, illetve megerősíthetek.20 Hogy két vagy három kapu (a délnyugati Belgrádi, az északkeleti Egri és a tiszai Vízikapu) építésével számolt-e Zay, azt lehet vitatni, de gyaníthatóan nem csak egyről volt szó. Ez pedig igen könnyen azt jelentheti, hogy a kapu(k) kőből történő teljes kiépítésére csak ezt követően került sor. A szolnoki kőművesmunkák kezdetei a jelek szerint már 1550 őszén kimutathatóak. Bernardo Áldana szeptember 30-i levelében arra panaszkodott, hogy az építkezéshez meszet Egerből kell szállítani.21 Aldanáék eloszlása után aztán 1550. december elejétől Szolnokon sorban jelentek meg a spanyol és olasz kőművesmesterek (így egy bizonyos Péter, a staczonai Jakab, a santhoi János, a teyi János, a bormai Péter), akiknek száma 1551 tavaszán - az építkezésre különösen alkalmas időszak kezdetére - már elérte a fél tucatot. Ezek messze nem hétköznapi szakemberek, átlagos mesterek voltak, hisz élükön a később hírnevet szerzett spanyol Bernardo Gabellio (Gaballio) állt. Ráadásul 1551. április 9-én érkezett Egerbe „Johannes Maria” kőművesmester Jacobus Bwsely pallérral, nyolc kőfaragóval, 12 kőművessel és egy inassal. Közülük utóbb „Johannes Maria” legalább két hétig, míg Bwsely pallér két napig Szolnokon is megfordult.22 Vajon mit kerestek itt, ilyen sokáig és ekkora számban? Aligha tévedésből vezényelték őket ide, kisebb munkákhoz olcsóbb munkaerő is megtette volna. A feltett kérdésre pedig nyilvánvalóan az a válasz, amit annak idején még Szántó Imre adott: „Szolnok megerősítése szakadatlanul folyt a következő években is.”23 Ez nem is meglepő, hisz ha figyelembe vesszük, hogy Szolnok 1550 őszi építésének kezdetei, valamint a vár 1552. szeptember 4-i eleste között kevesebb, mint két év (kb. 720 nap!) telt el, akkor ez az idő még kevésnek is mondható.24 Sőt 17 BÁLINTH Gábor 1870.306. 18 FODOR Pál 1985.170. 19 ILLÉSSY János 1893.650-651. 20 BUNYITAI Vince-KARÁCSONYI János-RAPAICS Rajmund 1912. V. 511. 21 KORPÁS Zoltán 1999.94-98. 22 PATAKI Vidor 1931.103.; DÉTSHY Mihály 1963.175. Ők Johannes Maria esetében másfél hónapos szolnoki tartózkodásról írnak. A pontosított időre lásd még: DÉTSHY Mihály 1976.575. 23 SZÁNTÓ Imre 1985.44. 24 így pl. Eger megerődítése 1548-1552 között folyt, márpedig itt egy meglévő 379
