Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Selmeczi László: Balaszentmiklós és a kunok

SELMECZI LÁSZLÓ: BALASZENTMIKLÓS ÉS A KUNOK

(Bertalan királyi kancellár) 1281-ben kiadott okleveléből arról értesülünk, más egyebek mellett visszaadta az egri püspökségnek a tőle jogtalanul elvett Póhamarát." Tehát ekkor már a település területét mások élték, minden bizonnyal azt a későbben is birtokló kunok.100 1395-ben Póhamarát szintén egy kun nemes család kiterjedt birtokai között sorolták fel.1011410. október 12-én Zsigmond király megparancsolta az egri káptalannak, hogy Póhamara föld uradalmába vezessék be Póhamarai Balázst, az ő fiát, Mihályt és testvéreit, Jánost és Istvánt. Az egri káptalan december 3-án azt jelentette, hogy a tulajdonosok beiktatása a helyszínen november 19-én ellentmondás nélkül megtörtént.102 Póhamara még a XVI. század első felében is a későbbi nagykunsági kun településeket tömörítő Kolbaz-szék része volt. Tehát az egri püspökség nem tudta érvényesíteni birtokjogát.

Az 1075 óta a garamszentbenedeki apátság tulajdonát képező Kengyel a tatárjárás idején szintén elpusztult. A birtok törvényesen egyházi tulajdonban kellett maradjon. Jogilag abban is maradt. 1436-ban az apátság a magyar nemeseket és kunokat is tiltotta a Kengyel víz révje menti Pelő vagy Kengyelszállás használatától vagy adományba kérésétől.103 1449-ben a váradi püspököt nem tudták beiktatni a ma Karcag és Kunmadaras határában található Szentgergely, Szentágota, Szentfábiánsebestyén pusztákba (e pusztákon volt található a jogi aktus idején több népes kun település: Fábiánsebestyén, Ködszállás, Orgondaszentmiklós és (Kun)kápolnás.), de nem a birtokban ténylegesen benne lévő kunok, hanem a Tomaj nembeli Losoncziak és Szentgyörgyiek tiltakozása miatt.104 A váradi püspökség még 1513-ban is igényt formált az uralkodóval és karcagújszállási, illetve Kolbaz-széki kunjaival szemben az Árpád-kori elnevezésű Hegyesbor és Bolcatelek falvakra, előbbit bérelték, utóbbit elbirtokolták a kunok, a Magyarszállás nevű népes kun falura, amelyet az oklevélben a tatárjárást követő elnevezésén Magyartelek néven pusztaként tüntettek fel, valamint Therethbor, Wythelek, Therethnep, Hathaz, Borughaz, Thatharthelek és Penthektelek pusztákra.105

A magyarországi kunok Olas nemzetsége

A kun társadalom szerkezete a XII. század folyamán erősen átalakult. A nemzetségek a fiktív vérségi kötelékből politikai kötelékké alakultak át. A nemzetségeket a nemzetségfők lényegében katonai kíséretük, a nyögérek fegyveres erejével tartották egybe. A kunok beilleszkedésének a folyamata nagy megpróbáltatásokat rótt a beköltözőitekre, de más-más okból nem a nemzetségfőkre, a kun urakra (domini, principals, comites

99 GYÁRFÁS István 1873.446.

100 Gyárfás Balássy Ferencre hivatkozva úgy vélte, hogy Póhamarát IV. László adományozta a kunoknak Endre egri püspök hűtlensége miatt. Miután a püspök elleni vádak alaptalannak bizonyultak, a birtokot visszaadta neki. GYÁRFÁS István 1873.303.

101 GYÁRFÁS István 1883.525-526.

102 GYÁRFÁS István 1883. 562-563.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992. 67.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.158.

103 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 91-92.; BAGI Gábor 2007.69.

104 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.15.; BAGI Gábor 2007. 60-61.

105 GYÁRFÁS István 1883.732.

Cumanorvm), nem a téli szállásokon foglalkoztatott jelentős rabszolga- és szolgarétegre, hanem a szabad, még nemzetségi kötelékekben élő közkunokra (universitas Cumanorum). Ők csupán közszabadok voltak, velük kapcsolatban nem érvényesültek a kun uraknak kijáró nemesi kiváltságok. Nekik az 1279. évi kun törvény végrehajtása esetén a külföldi hadjáratok során elhurcolt, a téli szállásaikon földművelésre alkalmazott szolgáikat szabadon kellett volna ereszteniük, ami gazdasági összeroppanásukhoz vezetett volna. Számukra nem volt gyűlöletesebb dolog, mint házakba költözni, katonáskodás helyett földművelésre kényszerülni, ráadásul a kereszténység felvételével ősi szokásaikat, hagyományaikat is feladni. Azok az engedmények - a haj- és ruhaviselet megtartása, mint az etnikai különállást demonstráló külsődleges szimbólumok és a kun társadalom népi-szokásjogi egységének elismerése, alsó fokú autonómiájuk érvényesítése -, amelyeket számukra a király biztosított, a közkunok számára messze nem voltak elégségesek.

A kunoknak az 1279. évi kun törvényben említett hét nemzetsége feltehetően ugyanolyan mágikus szám szerinti társadalomszerveződés eredménye lehetett, mint a honfoglaló magyarok Bíborbanszületett Konstantin által említett hét törzse.1“ Az orosz és arab forrásokban a törzs, a magyar forrásokban a nemzetség a kun társadalom legfőbb szervezeti egysége. A magyarországi kunokra vonatkozóan a törzsnevek nemzetségnévként való alkalmazásának Pálóczi Horváth András meggyőző magyarázatát adta. Eszerint az adott nemzetséget megszervező kun nemesek nagy valószínűséggel a névadó törzsből származhattak.107 1344-ben Nagy Lajost Túrról Kócsra, azaz Mezőtúrról Ohatpusztakócsra a Nagykunságon keresztül Olas nemzetségbeli kunok, Berő és Szuka fiai kalauzolták el éjnek idején. Szolgálataikat a király azzal méltányolta, hogy a fiúkat kivette az Olas nembeli kunok kapitányának bíráskodása alól.108 109 110 A kunok a magyar nyelvben Györffy szerint ’Egyesítés’,m Mándoky Kongur István szerint ’Egyesült! - Köss Szövetséget’"0 jelentésű, a Nagykunság területét birtokba vevő Olas nemzetsége az egyik legjelentősebb hazai kun társadalmi egység lehetett, ugyanis mással nemigen indokolható, hogy volt idő, amikor saját nemzetségi bírájuk (Judex Cumanorum de genere Olaas) is volt.111 Az Olas nemzetség a kunoknak igen régi törzse volt, 1103-ban Ulas, 1184-ben Ulasevicsi (’Ulas fiák’) néven említették az Orosz Évkönyvek.112

A magyarországi Olas nemzetség élén álló kun előkelők a korábban más törzsekhez tartozókból is - akit csak lehetett - „egyesítettek” a kunok közül, legalább is a nagykunsági helynevek közül több hasonló folyamatra utal. Mándoky István több törzs- vagy nemzetségnévi eredetű helynevet tudott kimutatni. Ezek: Karcagon - Tokszaba, Kongrulu, Kulan,

106 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 48.

107 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989.48-53.

108 GYÖRFFY György 1953.249.; uő 1974.7.; uő 1987.528., 531.

109 GYÖRFFY György 1953.249.

110 MÁNDOKY KONGUR István 2002. 62-63.

111 GYÁRFÁS István 1883. 470.; GYÖRFFY György 1953. 249.; uő 1974. 7.; uő 1987. 528., 531.; uő 1990. 302. A bíró 1328-ban Aba nembeli Nekcsei (Lipóci) Demeter tárnokmester, trencséni főispán és körösszegi várnagy volt.

112 GYÖRFFY György 1953. 249.; uő 1974. 7., uő 1987. 528.; uő 1990. 275. RÁSONYI László 1981.127. A kunok Ulas törzsének egy része a mongol támadás után a bizánci birodalomba menekült, és később, annak bukása után, III. Murad szultán (1574-1595) uralkodásának idejében a törökországi Tarsus környékén a Bayindír törzs kötelékében bukkant föl. Ezenkívül a Begdili törzsnek is egy részét alkották. Adanától északra, Osmaniye környékén a yürükök egy része ma is Ulas.

369