Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Benedek Csaba: Tárgyaink utóélete. Régi és modern anyagok újrahasznosítása napjaink társadalmában
TISICUM XXII.-NÉPRAJZ függ, hogy használója mennyire becsüli meg, hogyan védi, óvja, újítja föl, vagy éppen hagyja sorsára. Mindez persze nem csak egyéni hozzáállás, hanem kényszer hatása is lehet. Például az, hogy milyen anyagi feltételek között él a család. Van ereje a tárgyak gyakori cseréjéhez vagy éppen ezek hiányában sokáig megőrzi őket?”21 Az anyagi helyzet nagymértékben befolyásolja a tárgykészletet. Ahogy újabb anyagok egyre nagyobb számban kerülnek a háztartásokba, egyre jobban szorítják ki a régieket. így sok helyen drasztikusan átalakult a tárgyi kultúra. A tudomány szempontjából Szarvas Zsuzsa értékkülönbséget lát egyes tárgyak újrahasznosításánál. Értékesebb funkciójú, ha rangban a tárgy előbbre lép: pl. használati eszközből szobadísz válik. Azonos rangú a változás, ha pl. kovászkeverőt zsírkeverésre használják. Lefokozott szerepkörű, ha leromlott állaga miatt vagy más okból az eredeti funkció helyett csak másodrangú funkciók ellátásra alkalmas. Ilyen változás, ha a sublótból csirkenevelő lesz. Idézi Wilhelm Nicolaisen-t, aki az eltorzított funkcióról beszél, mely olyan célra való használatot jelent, ami más, mint amire az eszközt tervezték. Példái: ereszcsatorna ültetőeszközként, a tejkonzerves dobozok postaládaként, szekér kerekeinek dekorációs célra való felhasználása.22 Jómagam nem különítettem el ilyen élesen a határokat, mivel számomra számos esetben az új szerepkör ezen besorolásnál nem tűnt feltétlenül másodrangúnak, lefoko- zottnak, olykor pedig dísztárgyként használt eszközök nem emelkedtek magasabb rangra a szememben. „Mindenekelőtt azt kell tisztázni, mint jelent az, ha egy tárgyat egy funkcióban használnak, és hol kezdődik a másik szerepkör. Eltérő szerepkörnek számit-e például, ha egy hozományba kapott szekrényt, amelybe addig a szintén házasságkötéskor kapott abroszokat, lepedőket, szakajtóruhákat stb. rakták, a hátsó szobába helyezik és ott az elhasznált ruhaneműt, rongyokat tartják benne? Vagy ha lisztes ládában a liszt helyett az állatoknak szánt tápot tárolják? Ezek alapvetően továbbra is ugyanazt a célt szolgálják, hiszen az egyik bútor marad, a másik tárolóedény, de a szintbeli különbség mégis világosan érzékelhető, s éppen e vizsgálat szempontjából nagyon is fontos.”23 Az általam vizsgált háztartásokban a legtöbb tárgy egyfunkciójú volt, s a másodlagos felhasználás szinte mindig időben eltért az elsődlegestől. Természetesen voltak tárgyak, amelyeket egy időben több szerepkörben is használtak (seprűt csirketerelésre, pókháló leszedésére), ezeket az adott tétel számbavételekor jelzem is. A tárgyak százalékos megoszlását, melyet Szarvas Zsuzsa és Léstyán Csilla követ,24 nem alkalmaztam. A számbavétel ellen szólt, hogy nem egy kisebb közösséget kutattam teljes egészében, valamint az is, hogy több család is rendelkezett olyan magángyűjteménnyel, melyet nem tudtam hová sorolni (egyik esetben 6000, másiknál 2000 darabszámnál nagyobb könyvtár, azonkívül nip- pek, bélyeg-, érem- s egyéb gyűjtemények). Találkoztam továbbá olyan tárgyegyüttesekkel is padlásokon, raktárakban, garázsban, ahol a felmenők mesterségeinek használhatatlan eszközkészletét tartogatta tulajdonosa. Ennek összeírása egy későbbi kutatás feladata lehet. Jelen cikk éppen ezért bevezetőként szolgál egy olyan hosszabb kutatáshoz, mely részletesebben kitér egyes falvak és háztartások eszközkészletének bemutatására. 21 SZARVAS Zsuzsa 1988.104. 22 SZARVAS Zsuzsa 1988.106. 23 SZARVAS Zsuzsa 1988.105-106. 24 SZARVAS Zsuzsa 1988.105.; LÉSTYÁN Csilla 2006.93-132. Műfaji csoportosítás „A paraszti gazdaságok munkaeszközeinek beszerzési forrásai rendkívül sokfélék. Egy részüket maga a paraszti gazdaság állítja elő vagy egészíti ki alkatrészekkel (nyél, szíjazat, kötések, a munkát elősegítő olyan részek, mint a kaszacsapó, a répahúzó kötele). Minden paraszti gazdaságban található egy kisebb-nagyobb szerszámkészletből álló ezermesterműhely, amelynek szerszámai javításokra, ügyesebb gazdáknál szerszámok készítésére is alkalmasak. ”25 (Az általam vizsgált falusi háztartások mindegyike rendelkezett ilyen műhellyel, raktárral. A városi környezetben ez vagy a garázsban volt található, illetve az egyik férfiszemély nélküli családban nem volt ilyen. Itt nem is volt alkalmas szerszám a kisebb férfimunkák elvégzéséhez sem. A villanykörte cseréjén kívül minden feladat végrehajtásához (fúrás, faragás) férfirokont hívtak, a nagyobb munkákhoz pedig szakembert. Az újrahasznosított eszközöket sokféleképp lehet csoportosítani; gyári vagy kézi megmunkálásuk, tárolási helyük, népművészeti vagy akár forgalmi értékük, anyaguk, esetleg felhasználásuk szerint is. Az utóbbi két kategóriát előszeretettel alkalmazzák a tárgyak készítői, előállítói. Én elsősorban anyaguk és a felhasználhatóságuk alapján szedtem őket rendbe. Kutatásaim során közel ötezer fényképet készítettem, melyet végül ötszázra szűkítettem a válogatás során. Jelen tanulmány képanyaga ebből nyújt ízelítőt. Anyaguk szerint a háztartásokban a következő kategóriákat állítottam fel (természetesen olykor előfordul, hogy egy-egy tárgy több anyagból készül): fa, kerámia, vessző, vászon, textil és bőr, fém, kő, papír, üveg, gumi, műanyag, beton. A háztartások régi tárgyainak java része fából készült. A fa rendkívül sokoldalú anyag, a paraszttársadalomban nem csupán mindennapi használati tárgyak, de ünnepi s jegyajándékok is készültek belőle. Gazda Klára a sulyok használatáról idézi Kiss Lajost: „A legszebbek azonban mélyebb érzés eredményei, melyeknél a készítés indítóokait mindenkor a szerető szívek vonzódásában, rajongó szerelmében találjuk meg. Arz ilyen szép, és jó sulyok nagy becsben áll. Ágy fejében a helye, a párna alatt, azon alusznak, s tán azért álmodnak olyan szépeket a fiatal házasok. De száll az értéke a sulyoknak, amint az idő múlik, ahogy az érzelmek csendesednek, csillapulnak. Fejtől a lábhoz teszik, ott rugdossák; aztán az ágyból a kuckóba vagy a vacokba kerül; majd a kamrában hánykolódik. Sőt, a valamikor annyi gonddal, szeretettelkészült sulykon sót, diót törnek, meg dohányt vágnak rajta. Ősszel pedig, mikora megért, száraz indájú, hüvelyes paszulyt hazahozzák, az udvaron vagy az eresz alatt sulyokkal verik ki a paszulyszemet a csövéből. Télen, disznóöléskor, a sulyok sima oldalán húrolják a kolbásznak való belet. Mindamellett a sulyok még ekkor sem a legutolsó darab a háznál. Emelkedik az értéke, ha gólya száll a házra. Nevezetesen: mikor a csecsemőt viszik keresztelni, a bábaasszony az anya mellé, a kicsi helyére téteti a sulykot, hogy a cseppség álmát ne vigyék el a templomba, mert rossz, rí- vös lesz. Az örökösen rívó, sivatag gyermeket úgy teszik csendessé, jóvá, hogy a sulykot megfürösztik, és annak a levében fürdetik meg a kisdedet. - Ha megnő a kicsi, 2-3 éves korában a sulyok a legjobb játék, a legkedvesebb baba, amit öltöztetget, sétáltatgat, becézget. Gyermektelen helyen 25 BELLON Tibor-SZABÓ László 1987.159. 348
