Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
TISICUM XXII. - RÉGÉSZET kezdődően - legalábbis Erdélyben - azért nem találunk nagy kiterjedésű temetőket, mert esetleg egyfajta különleges, régészeti módszerekkel nem kutatható halottkezelési szokás alakulhatott ki a területen. A változás Vulpe elképzelése szerint a nyugat-európai késő halomsíros/kora urnamezős váltással egy időben zajlott, és az ekkor megjelenő új rítus a vaskor hajnalától gyakorlatilag egészen a római korig gyakorlatban lehetett. Elméletét azzal támasztotta alá, hogy a Kr. e. I. évezredre keltezhető, a Kelet-Kárpát-medencéből eddig ismert temetők kivétel nélkül egy-egy betelepülő „etnikus csoporthoz” köthetők: a sztyeppéi eredetű Ciumbrud/Csombord-csoport csontvázas temetkezései, a Ferigile- csoport hamvasztásos sírjai és a birituális kelta temetők kulturálisan elszigetelt jelenségnek tarthatók. Ezeken kívül Erdély, Moldva és Dél-Olténia területén a késő bronzkor végétől gyakorlatilag nem ismerjük az „őslakos közösségek” temetkezési szokásait.40 Vulpe tanulmánya 1995 óta sajnos igen kevés visszhangra talált, a probléma továbbra is kidolgozatlan és megoldatlan maradt, pedig a szerző főbb megállapításai a kelet-magyarországi területeket illetően is (legalább részben) helytállónak tűnnek. Hogy a kérdést összefüggéseiben vizsgálhassuk, szükséges a Gáva- komplexum halottkezelési szokásaira vonatkozó összes, eddig elérhető adatot röviden áttekintenünk. Jelen dolgozat elkészültéig a kultúrkör teljes területéről összesen 18 jól adatolt temetőt, illetve nagyjából 30 egyéb, bizonytalanul meghatározott temetkezést sikerült felgyűjteni.41 Az adatbázis főként a publikált anyagokat tartalmazza, ezért még mindig nem tekinthető teljesnek, de legalább előzetes következtetések levonására így is alkalmasnak bizonyult. 2. Hamvasztásos temetkezések a kannelurás kerámia komplexumának területén A Gáva-kultúrkör eddig megismert temetkezéseinek túlnyomó többsége hamvasztásos rítusának bizonyult.42 A hamvakat általában urnákba helyezve, sík temetőkben helyezték földbe, néhány esetben a sírok fölé halmot is emeltek. A területi csoportok között megfigyelhető kisebb-na- gyobb különbségek talán a megelőző periódusok erősen továbbélő hagyományaival magyarázhatóak, de a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján ennek bizonyítására nincs lehetőségünk. Sík temetők Tiszabura-Nagy-Ganajos-háton (9 sír) kívül a Gáva-kultúrkörhöz kapcsolható, jól dokumentált sík temetők eddig csupán négy másik lelőhelyről ismertek. Az alföldi Gáva-kultúra területén Taktabáj-Erdőalján43 egy 17 sí- ros, leginkább Ha A1 korú, a romániai Sanisläu-Livadä-nM pedig egy 8 sí- ros, Ha A2/B1 korú temető/temetőrészlet került elő. A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Vencsellő-Kastélykertről származó leletek közül csupán egyetlen sír (vagy sírrészlet) rekonstruálható, de a leírások alapján minden valószínűség szerint itt is egy kisebb, a Ha A2/B1 időszakra keltezhető temetővel számolhatunk. Feltételesen ugyancsak az alföldi Gáva-kultúra sík temetői közé sorolhatjuk még Szabolcsveresmart-Malomérszög-dűlő'15 40 VULPE 1995.83. 41 A fejezetben tárgyalt lelőhelyek rövid leírását Id. a 2. számú függelékben. 42 A korhasztásos sírok általános problémáját Id. feljebb. 43 KEMENCZEI 1971. 37.; KEMENCZEI 1984. 164-166.; MNM Adattár VII.123/1970. 44 BADER 1971.63.; NÉMET11984.51-54. 45 MELIS 1964. (hivatkozza: KEMENCZE11984.162). és Tiszakeszi-Tiszapart IP lelőhelyeket is, melyek esetében a helyszíni megfigyelések alapján elpusztított, urnás-hamvasztásos sírok rekonstruálhatók. A Gáva-Holihrady-kör területén a szlovákiai Vojnatinán47 50, az ukrajnai Sopíton/Sopoton46 47 48 pedig egy 80 síros temető került elő. Míg a taktabáji, a tiszaburai és a Sanisläu-Livadä-i temetők a sírok száma alapján egy- egy kisebb közösség vagy család temetkezőhelyei lehettek, addig ezek a sírmezők már nagyobb népesség hagyatékát képviselik. Az egyének maradványait kisebb-nagyobb csoportokban temették el, de csak Sopiton volt biztosan kimutatható, hogy a közeli hozzátartozókat ugyanarra a helyre temették. A kevésbé jól dokumentált, illetve publikált Gáva-temetők közé tartoznak a Kolodribkán49 (Gáva-Holihrady-kör), Boc?a fíomana-n50, Ocna Sibiului-n51 (Reci-Media§-csoport), Cucoránin52 (Gránice§ti-csoport) és Cotu Morii-n53 (Corláteni-Chi§nau-csoport) feltárt együttesek is, melyek rítusukban megegyeztek a fenti, nagyobb sírszámú temetkezésekkel. A szakirodalmi hivatkozásokban a fentieken kívül több kisebb lelőhely- lyel is találkozunk, amelyekről nem jelent még meg részletes publikáció, ezért egyelőre nem tekinthetők adatbázisunk megbízható forrásainak (a fíeci-Media§-csoport területén például a Segesvár közelében található, korai Hallstatt településegyüttesen belül feltételezhető a kultúra különálló temetőjének megléte,54 míg a Corláteni-Chi§náu-csoportból Törpééi és Mándre§ti lelőhelyeinek anyaga55 jöhet esetleg számításba). „Magányos urnasírok”, bizonytalan besorolású lelőhelyek A magányos urnasírok csoportjába a többnyire véletlenszerűen előkerült leletek tartoznak. Ezek esetében nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban magányos temetkezésekből származnak: megfelelő kutatás híján akár egy feltáratlan temető részét is képezhetik. Magyarországról feltételesen ide sorolhatóak a Battonya-Vörös Október Tsz. homokbányájából56 57, Csongrád-Homoktanya57 és Csongrád-Petőfi utca58 lelőhelyekről származó, illetve a Gyomáról59, Mezőcsát-Burokhalomról60, Muhi-Nagyhomokdűlőről,6' Nyíregyháza-Bujtosról,62 63 64 TarnaméráróP és a Tiszakeszi-TatárdombróP előkerült urnák. Délkelet-Szlovákiából a 46 KEMENCZE11971.34.; KEMENCZE11984.166. 47 BUDINSKY-KRICKA 1976.147. 48 KRUSEL’NICKA 1979b. 49 Csak hivatkozásokban: BUDINSKY-KRICKA 1976. 139. 34. jegyzet; PANKAU 2004,23. 50 GUMÄ1995.112. 51 SOROCEANU 1981.357. 52 LÁSZLÓ 1994.58. 53 LEVIJKI 1994a. 68. 54 BALTÁG 2000.65-66. 55 LEVIJKI 1994a. 67-68. 56 SZABÓ 1978.271. (hivatkozza: KEMENCZE11984.152). 57 G. SZÉNÁSZKY1970.5. (hivatkozza: KEMENCZE11984.152). 58 TROGMAYER 1963. (hivatkozza: KEMENCZE11984.154). 59 MARÁZ 1974. 9.; MRT IV/2. Taf. XXV. 1-8.; KEMENCZE11984.156. 60 KEMENCZE11984.159. 61 KEMENCZE11984.159. 62 KEMENCZE11984.160. 63 KALICZ1966.32-33. 64 KEMENCZE11971.70.; KEMENCZE11984.167. 34
