Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Gulyás Éva: Betlehemes játék a jászsági néphagyományban
TISICUM XXII.-NÉPRAJZ MAKSZUS. ÖREG: MAKSZUS: ÖREG: MAKSZUS: ÖREG. (Az Öreget nagy énekelnek.) ANGYAL: CITERA: ANGYAL: MAKSZUS: ANGYAL: ÖREG: Kelj fel öreg Karidon, Nagyot ütök farldon, Menünk Betlehembe, kis Jézuskához! Hová, gyufásskatulyához? Betlehembe, kis Jézuskához! Hová, lluskához? Betlehembe kis Jézuskához! Gyerünk no! nehezen talpra állítják, letérdelnek a betlehem elé és Vígan zengjetek citerák, Jézus született, Harsogjatok réztrombiták Isten emberek, Amíg a Szűz felhozá, és méhében hordozá, Ezt Gabriel arkangyal is áldottnak mondá! Jaj, szegény, de fázik, könnyeitől ázik, Nincsen neki párnája, melegítő kályhája, Csak széna, meg szalma, barmok szája melegítő kályhája! Mit hoztál istenségednek, Citera? Én istenségemnek hoztam egy kis sajtocskát, Mivel lyukas volt a tarisznyám, Elgurult a sajtocskám! Mit hoztál istenségednek, Makszus? Én istenségemnek hoztam egy pár galambocskát, Mivel nem jól kötöttem meg a szárnyát, Elrepült a galambocskám! Hát te, Öreg, mit hoztál? Én istenségemnek hoztam egy pár báránykát, A húsa jó lesz a szegény elfáradt pásztorok számára, A szőre pedig kis Jézuskának takarónak! Azt is érdemes áttekinteni, hogy milyen mértékű volt a jászsági betle- hemes csoportok migrációja, átjártak-e a szomszédos településekre, illetve fogadtak-e idegenből betlehemeseket? Általánosságban elmondható, hogy a túlnyomórészt katolikus Jászság ebben a vonatkozásban eléggé zárt volt - helyi betlehemes csoportok járták a községeket és a környező tanyákat. Csupán a Jászság északi, északnyugati része volt nyitottabb, a szomszédos Tápiósággal, a Dél-Hevesi síksággal és Nóg- rád megyével álltak kapcsolatban. Korosztályhoz is köthető, mert felnőttek vagy legények, zsellérek, napszámosok mentek el távolabbra, a gyerekek nem. JászfényszarubóI jártak betlehemesek Nagykátára, kissé délebbről, Jászladányból a Szolnok és Cegléd környéki tanyákig is eljutottak. Jászárokszállásra jöttek Adácsról és Pásztóról, Jászfényszarura Boldogról és Nagykátáról, Jászszentandrásra Hevesből (Sárgapuszta), Jászjákóhaimára Nógrád megyéből, pl. Pásztóról.14 A vándorbetleheme- sek jelentőségét abban látjuk, hogy fontos szerepük lehetett az egységes szövegrészek és a hasonló cselekménytípus elterjesztésében az általuk bejárt területen. Erre már korában felfigyeltünk Szabó Lászlóval a palócföldi betlehemezés bemutatása és elemzése során.15 Minden bizonnyal ezek a lokális kapcsolatok magyarázhatják a jászsági és a pásztói betlehemes játékok egyes részeinek nagyfokú hasonlóságát.16 Látom a gazdasszony sergelődik, forgolódik, Ilyen nagy darab szalonnákkal njgdalózik, Látom a gazdasszony számlálgatja pénzét, Az apraját megtartja magnak, a nagyját pedig nekünk adja! ANGYAL: Citera barátom ne seregj, ne forogj, A gazdasszonynak perdíts egy jó nótát! (A pásztorok körbejárva énekelnek, közben rázzák a csörgős botot.) Ez ám az a jó asszony, keresi, hogy mit adjon, Van kenyere, szalonnája, söre, bora, pálinkája, Van neki egy barna lánya, a Citera kacsint rája, Ó, ó, ó! Oldal, kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna, Ha a gazdasszony adna! É, é, é! Egy kulacs bor emellé, mi torkunkat megkenné! Isten áldja meg e háznak gazdáját, Töltse meg az Isten csűrét és kamráját, Ágy alját sült tökkel, kuckóját gyerekkel! Az Angyal leveszi a sapkáját, odamegy a gazdasszonyhoz, aki beleteszi az ajándékokat és a pénzt. ”í3 ________________________ 14 Ld. BARNA Gábor 2001.85-86. 13 A betlehemes játék énekeinek dallamát ld. GULYÁS Éva 1977.56-64.; közli 15 SZABÓ László-GULYÁS Éva 1989.340-347. még SZABÓ László 1982.254-260. 16 Vő.: Magyar Népzene Tára II. 1953.499-505. és 505-510. 334
