Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Prohászka Péter: X–XI. századi sírok és leletek Szelevény–Menyasszonypartról. Adatok a Tiszazugi Régészeti Magántársaság működésének kezdeteihez
TISICUM XXII - RÉGÉSZET Ezenkívül több kavics alakú lapos, 2 cm átméretű, talán szinte nyeregből származó famaradvány, a csontváz lába között egy orsófej alakú agyag gomb, a lábánál pedig feküdtek a lónak csontjai, az egyik lábszárcsontján még a pata maradványa is megvolt. 11/1883. sír: Ny-K „bronz és vas tárgyak” 111/1883. sír: Ny-K „bronz és vas tárgyak” IV/1883. sír: Ny-K „bronz és vas tárgyak” 1/1884. sír: (gyermek) Ny-K koponyája hiányzott, csak az alsó állkapcsa volt meg, a vázból hiányzottak még a felkarcsontok, a medencecsontnak fele és az alsó végtagok csontjai; mellette találtatott egy kis bronzékszer (fibula) töredék, sodronyból 11/1884. sír: (gyermek) Ny-K kis magzat gyermek csontváz, 8-9 hónapos, szétmállott 111/1884. sír: (gyermek) Ny-K Kis gyermek csontváz, 4 éves, jobb keze mellén keresztbe téve, melynek karján egy bronz-karika karperec és mellette egy fehér csigagyöngy két töredéke IV/1884. sír: (felnőtt) Ny-K hanyatt fekve, koponyája mellett jobb felől egy S-végű hajkarika, balkezén volt egy bronz karikagyűrű, mellette egy kis bronz töredék, és egy kevés elporladozott famaradvány /:koporsó?:/ V/1884. sír: (felnőtt) Ny-K hanyatt fekve, bal fülénél egy nyitott bronz karika függő, és ámbár a koponya halántékának mind két csecsnyúlványa zöld patinázott volt, a másik függő nem találtatott VI/1884. sír: összetörött csontváz mellette S-végű hajkarika találtatott. Mint arról a jegyzőkönyvek és beszámolók megemlékeznek, a temetőben 70 és 120 cm mélyen voltak a fejjel nyugatnak, lábbal keletnek fekvő csontvázak. A mellékletek alapján kétségtelenül egy köznépi temető feltárásába kezdtek Kovách Alberték, azonban az 1883. évi ásatásnál feltárt lovas temetkezés, valamint a Menyasszonypartról a Nemzeti Múzeumba került csüngős veret alsó része jelzik, hogy honfoglalás kori sírok is voltak a lelőhelyen. Sajnos a részleges lovas temetkezésű, fején trepanálás nyomát viselő harcos mellékletei nem jutottak a Nemzeti Múzeumba. Talán - hasonlóan az 1884. évi ásatások leleteihez - Török Aurél Antropológiai Múzeumát gazdagították. A mellékletekről készült rajzok, valamint a Nemzeti Múzeumban található négy lelet áll a rendelkezésünkre az elemzés elvégzésére. A két S-végű hajkarika az egyszerűbb X-XI. századi példányok közé sorolható, melyek két sírban voltak mellékletek. (11. kép 1. és 4.) Az állatfejes karperec datálását és tipológiai besorolását megnehezíti, hogy a vastagon patinázott darab részletei nem egészen kivehetők.35 A zárt karperec valószínűleg a 3b típusba tartozik, amit az államalapítás korában és a XI. század első felében hordtak.36 Ugyancsak erre az időszakra datálható a fonott bronz karperec.37 A gyűrűk pontos tipológiai besorolását 35 KOVÁCS László 1994.126-138. 36 KOVÁCS László 1994.136. 37 LANGÓ Péter 2000.38-41. a vastag patinázottság miatti részlethiányos rajzok megnehezítik. Sajnos nem dönthető el, hogy 111/1877. sírban fonott vagy rovátkolással díszített gyűrű volt. Ugyancsak a X. század második felében jelennek meg, de főképpen a XI. század folyamán figyelhetők meg a köznépi temetők mellékletei között fonott, illetve rovátkolással díszített ezüst- és bronzgyűrűk.38 Elsősorban női sírok mellékleteiként fordulnak elő, azonban gyermek-, sőt férfisírokban is megtalálhatók.39 Ugyanez vonatkozik a IV/1877. sír zárt karikagyűrűjére.40 Figyelemre méltóak a VII/1877, VIII/1877 és IX/1877 gyermeksírokban talált, bronzszalagból tekercselt ékszerdarabok. Ezek igen ritka ékszerei a XI. századi leletanyagnak, melyeket haj- szorítónak, diadémnak, esetleg pártadísznek tartanak. Eddig mindössze pár darabról, mint az Eilend 110.41 és a Hajdúszoboszló-Árkoshalom 9. sírjában találtakról van tudomásunk.42 Viselésüket Dombay János a következőképpen határozta meg: „Vastag fonalat vékony bronzdróttal csavarták körül. Az így nyert, nyitott karikára, melynek egyik végét spirálosán körülcsavarva, a bronzdrótos végét befogadó tokká képezték ki. Ez a két karika a koponya jobb és bal oldalán volt kissé a fül fölött. Az oxidációs nyomok alapján hátul a nyakmenti rész alapján két oldalt kissé a fül fölött övezte a koponyát. Alatta 4-5 cm széles csíkban végig bőrfoszlányok.”43 A ellendi sírt I. Endre CNH 1.12 dénárja datálja a XI. század közepére. Míg azonban itt egy felnőtt nő fejét díszítették, addig a Szelevény-menyasz- szonyparti temetőben gyermeksírok mellékletei voltak. A mellékletek és a leírások alapján a Menyasszonypartra a X. század közepétől-máso- dik felétől kezdtek temetkezni, és valószínűleg a XI. század első felében hagytak fel a temető használatával. A „Tisza-Zughi Régészeti Magán Társaság” első ásatásainak egyikén egy X-XI. századi temető sírjainak feltárását kezdte el, melyet több alkalommal folytatott. Alaposságuknak, jelentéseiknek és beszámolóiknak köszönhetően lehetőség volt a lelőhely és a sírok bizonyos fokú azonosítására, és ezzel Jász-Nagykun-Szolnok megye régészetiig elsőként kutatott X-XI. századi lelőhelyének bemutatására. 38 KOVÁCS László 1994.141. 39 KOVÁCS László 1994.141. 40 KOVÁCS László 1994.141. 41 DOMBAY János 1960.142. 42 M. NEPPER Ibolya 2002.32.26. tábla 1. 43 DOMBAY János 1960.142. 232
