Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Prohászka Péter: X–XI. századi sírok és leletek Szelevény–Menyasszonypartról. Adatok a Tiszazugi Régészeti Magántársaság működésének kezdeteihez
Prohászka Péter X-XI. századi sírok és leletek Szelevény-Menyasszonypartról - Adatok a Tiszazugi Régészeti Magántársaság működésének kezdeteihez1 Bevezetés A régészeti kutatás szempontjából Magyarországon kevés olyan megye található, mint Jász-Nagykun-Szolnok. Itt ugyanis már az 1870-es évektől megkezdték működésüket a régészeti emlékek után érdeklődő személyek, társulatok. A megye északkeleti részén a tiszafüredi plébános, Tariczky Endre kezdte el a környéken található halmok, sáncok és lelőhelyek feltárását, aki ugyan már 1873-ban felvetette egy régészeti egylet alapítását, ez azonban csak 1877. április 22-én alakult meg Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet néven.2 A megye déli részén a Tisza és a Körös által határolt Tiszazugban ugyanezen évben alakult meg Széli Farkas kunszentmártoni járásbíró vezetésével a Tiszazugi Régészeti Magántársaság.3 Létrehozásukban meghatározó szerepet játszott Römer Flóris és az 1876-ban megrendezésre került Vili. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus.4 Römer koncepciója szerint, amely nagyobbrészt Ipolyi Amoldtól ered, a vidéki régészeti kutatásokat a helyben megalakult egyletek látták volna el, eredményeikről részletesen tudósítva a Magyar Nemzeti Múzeumot. E koncepció alapján lehetőség lett volna a Kárpát-medence területének lefedésére, a földművelési munkák, valamint építkezések során előkerült leletek megmentésére, a kisebb területi egységek régészeti leletanyagának, jelenségeinek alaposabb megismerésére. Rómer ez irányú kapcsolat- építései és ösztönzései komoly támogatást nyertek a budapesti kongresz- szus megrendezésével, amely jelentős érdeklődést váltott ki országszerte. 1875 és 1878 között sorra alakultak a különféle vidéki egyletek, társulatok, melyek nagy része azonban rövid életűnek bizonyult. Nem úgy Tariczky egylete és a tiszazugiak társulata, melyek egészen a XIX. század végéig, sőt a XX. század elejéig működtek régészeti kutatásokat végezve, és az előkerült leletekkel gyakran gazdagítva a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit. Mindkettőnél megfigyelhető a szoros kapcsolattartás a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárával, de legfőképpen Rómer utódjával Hampel Józseffel. A későbbiekben Szolnok megye kutatásában tőlük Hild Viktor (1855-1929) vette át a stafétát, akinek gyűjteménye a szolnoki Damjanich János Múzeum alapját képezi. Míg Hild és Tariczky ásatói és gyűjtői tevékenysége több-kevesebb figyelmet kapott a kutatás részéről, addig a Tiszazug lelkes kutatóiról mindössze elszórt híradásokat olvashatunk a korszak folyóirataiban, sajtójában.5 Pedig az alig féltucatnyi, régészet iránt 1 A tanulmány elkészítése az OTKA PD 84158. keretében történt. Itt szeretném megköszönni Révész László, Szende László és Debreczeni-Droppán Béla (MNM, Budapest), valamint Madaras László (DJM, Szolnok) segítségét, melyek nélkül ez a tanulmány nem készülhetett volna el. Bardoly Istvánnak (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, Budapest) szeretném megköszönni, hogy a levél és a rajzok közzétételét engedélyezte, és kutatásaimat az adattárban végig támogatta. 2 PROHÁSZKA Péter 2012b. 3 KALICZ Nándor 1957.7-8. 4 PROHÁSZKA Péter 2012a.; PROHÁSZKA Péter 2012b. 5 POSTA Béla 1918. 111-112.; KALICZ Nándor 1957. 7-10. A Tiszazugi érdeklődő személy kutatásai fontos információkat kínálnak a Tiszazug és környéke régészeti kutatásához. A társaság megalakulásáról és céljaikról Kovách Albert titkár, csépai postamester számolt be egy, a Társaság által kinyomtatott kőnyomatos kiadványban, amely régészeti feltárásaik első négy jegyzőkönyvét tartalmazza (1. kép).6 1. Tiszazugi lelőhelyek térképe a „Tisza-Zugi Arch: Magán-Társulat 1876ik évi ásatásainak leírása” című kiadványban (Kovách, 1876) Régészeti Magántársasággal és különösen titkárának, Kovács Albert postamesternek a személyével foglalkozott Csetényi Mihályné tanulmányában, amely azonban nem került közlésre: CSETÉNYI Mihályné 2002. 6 KOVÁCH Albert 1876.; v.ö. KALICZ Nándor 1957.10. 215
