Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok aranya
MESTERHÁZY KÁROLY: A HONFOGLALÓ MAGYAROK ARANYA A leggyakoribb arany ékszer az egyszerű huzalkarika, melyet J. Giesler Kopfschmuckring 13-nak nevez.89 Ezek az egyszerű karikák nagy valószínűséggel fülbevalók mind a női, mind a férfisírokban. Ha női sírokban találjuk őket, akkor nincs más fülbevaló mellettük. Férfisírokban pedig nyilván nem hajkarikák, ahogy szokták nevezni őket, mert nem tudják elképzelni a X. századi harcosokat fülbevalóval. Pedig a sírban való helyzetük pontosan olyan, mint a fülbevalóké. 17 lelőhelyükön 36 db került elő, és ezek közül csak kettő származik biztosan női sírból (Sárrétudvari). Az összes többi férfiak viseletéhez tartozott (Beszterec, Biharkeresztes, Karos II. 6. és 52. sír, Karos III. 11. sír, Kunágota 1. és 2. sír, Magyarhomorog, Nagykőrös, Nemesócsa, Perbete, Rakamaz-Strázsadomb, Rakamaz-Turóczi part, Szeged-Algyőn három férfisírban volt 5 db, Szered I. 6/53. és 8/53. sírjában 3 db, Szered II. 4/55. sírjában 2 db, Tiszabezdéd, Zemplén). Szerepükre nem csak az világít rá, hogy férfisírban másfajta fülbevaló is előfordul: pl. Galgócon, ahol két egyszerű aranykarikához ezüstcsüngő is csatlakozik. Az Oguz-name, azaz az oguzok származását és történetét elbeszélő eposz, amelyet a XIII. század végén jegyeztek le, több helyén is említi a fülbevalót, mint az engedelmesség karikáját (,,fülembe teszem a rabszolgaság gyűrűjét”90). Aly Mazaheri pedig arról tudósít, hogy az iszlám egyes országaiban a rabszolgák egyetlen jele a fülben viselt karika, a halka volt, de ettől függetlenül kiemelt helyzetűek lehettek.91 Mindkét irodalmi adat azt mutatja, hogy a férfiak viseletéhez a fülkarika vagy fülbevaló hozzátartozott, és ha aranyból volt, az a hólyagos fejű gyűrűhöz hasonlóan vallott a társadalmi státusról. Párosával, de pár nélkül is viselhették szegényebbek (Biharkeresztes), akiknek csak a fülbevalójuk volt aranyból és kiemelkedően gazdagon eltemetettek is (Karos 11.52.). A fülbevalók további típusait már egyhangúlag nevezik meg, akár női, akár férfisírban kerültek elő. Ezek 10 lelőhelyét ismerjük. Keleti eredetűek a gömbsor csüngős díszűek (Gádoros, Geszteréd, Karos II. 37.), bizánciak a félhold alakúak (Páty, Kecel, Versecvát), bizonytalan, talán északi eredetű a galgóci és volhiniai a Szob-kiserdői fülbevaló. Csak irodalomból ismert a közöletlen és elveszett zagyvarékasi fülbevaló, így nehéz megítélni, miben különbözött egymástól a két fülkarika vagy fülbevaló. Különös a Piliny-leshegyi csüngő pár, mert azt karika nélkül nem lehet fülbevalónak használni. Talán volt egy különleges viseleti mód, amelyet eddig nem figyeltünk meg... Jelentős számú a sírokban talált különböző nagyságú aranypánt vagy keskeny szalag, amelyeknek gyakran mindkét végén egy-egy lyuk van. A lyukak a ruházatra való felvarrást szolgálták. Ezek az arany-, de még gyakrabban ezüstpántok 2-5 vagy még több cm hosszúak, szélességük fél cm körül van, néha azonban egészen szokatlan hosszúságú darabok is előkerülnek és megmaradnak, mint a bodrogszerdahelyi 1937-es leletben.92 Nagyon vékonyak, a feltárás során nagy részük el is pusztul. A leggondosabb sírbontással sem sikerült jó megfigyeléseket tenni a ruházaton való elhelyezkedésükről. Leggyakrabban a csukló, a boka és a homlok táján kerülnek elő, ezért a ruházat szegélydíszeinek tartják őket. 16 lelőhelyük ismert (Bodrogszerdahely, Balotaszállás, Deszk, Gádoros, Kunágota, Mohács, Nagydorog, Nagyteremia, Piliny, Rakamaz-Turóczi part, Székesfehérvár-Rádiótelep, Szered II., Tiszabezdéd, Üllő, Karos II. és Karos III.). Viseletűk összefügg a női felsőruhát, a kaftánt díszítő rozet- tákkal, gyakran együtt fordulnak elő. Az aranyrozettáknak kevés lelőhelye 89 GIESLER, Jochen 1981.26.88-89. 90 RASÍDADDIN, Fazlallah 2009.31., 35. 91 MAZEHERÍ, Aly 1989.365. 92 NEVIZÁNSZKY Gábor-KOSTA, Jiíi 2009. Taf. 2. van (Almásfüzitő, Balotaszállás, Bugyi, Búj, Sárrétudvari). Ezek is nagyon vékony lemezből készülnek préseléssel, sokkal gyakoribbak ezüstből. Súlyuk jelentéktelen. Összességében azonban nagyon előkelő és ünnepélyes megjelenést biztosítottak a ruha viselőjének. Míg a rozetták a női viselet tartozékai, az arany- és ezüstszalagok a férfiöltözéken is előfordulnak. Ezek a fémdíszek a nemes textilekkel együtt csak a kiváltságos rétegnek álltak rendelkezésére. Az írott forrásokban gyakran olvashatunk küldöttségek megajándékozásánál a díszöltözetekről. Az ajándékozás ceremóniája éppúgy megvolt Bizáncban, mint a Kalifátusban és a perzsa udvarban. Ezt a szokást a steppe népei is átvették, és egymás közt is gyakorolták. Az Oguz-name is többször említi a díszköntös adományozását, pl. a rangfo- kozat-emelés esetén.93 A kaftán mellett a női ing nyakát is szokták díszíteni. Gyakori a nyakkivágás két oldalára V alakban két sor rombusz alakú veretet varrni. Préselt aranylemezből hat lelőhelyről ismerünk ilyen díszeket (Ipolyszalka, Búj, Szarvas, Kecskemét, Bana, Szeged-Kiskundorozsma). A legtöbb Bujról került elő, ott 11 db-ot találtak, máshol kevesebb maradt meg. A női sírok ékszerei közt jelentős a hevesi karperec, amelynek bronz pántját aranylemezzel borították. Aranygyöngyök két helyen fordulnak elő (Csorna, Gádoros). Egy esetben aranygombról is hallunk (Geszteréd), de e funkció eléggé bizonytalan, hiszen a sírt nem szakember tárta fel. De a férfiak sem maradnak el pompás megjelenésben a nőktől. Először az öveket kell megemlíteni. A férfiak öve mindenképpen rangjelző volt. Két esetben súlyos, öntött veretek maradtak ránk hírmondónak (Beszterec, Debrecen környéke). Máskor csak préselt aranyveretekkel díszítették az övét, amihez lényegesen kevesebb nyersanyag kellett (Kétpó, Rakamaz- Turóczi part). A díszövek adományozása a rangban való emelkedést jelentette, de egyben az adományozótól való függésre is utalt. A férfiak előkelőségének jele volt a díszes szablya is, melynek markolatát, ellenzőjét és hüvelyét lehetett arannyal is borítani. Aranyszerelékes szablyák kerültek elő Geszteréden, Rakamazon és Zemplénben. Beregszászon egy hüvelyborító aranylemez nagyobb töredéke jelzi, hogy nem egyszerű fegyvere volt a harcosnak. Ezek a szablyák nem kimondottan rangjelző, még kevésbé méltóságjelző darabok. Arra utalnak, hogy a lovas vitéz abba a társadalmi rétegbe tartozik, ahol a hierarchia látványos külsőségekben is megmutatkozik. Ennél a rétegnél találunk a férfiaknál is aranyból nyak-, kar- és lábpe- receket (Zemplén, Geszteréd), a halotti szemfedőre is aranyból készülnek a lemezek (Rakamaz), arany berakásos kengyeleket, csatokat használnak, stb. Egy részük a fejedelem kíséretéhez tartozott, más részük a nemzetségi arisztokráciához. Ezeknek volt módja a kalandozások aranyából és ezüstjéből részesedést szerezni oly mértékben, hogy az a temetkezések reprezentációjában is kitűnt. A X. századi Európában ez a gazdagság szembetűnő. Súlyát azonban csak akkor érzékelhetjük, ha sikeresen tudjuk más népek gazdagságával ösz- szehasonlítani. Elsősorban a temetőket kell összevetni, mert ez biztosítaná leginkább a megfelelő összehasonlítás elvét. A X. században azonban nyugat felé már keresztény módon temetnek. Az összehasonlítás csak részlegesen sikerülhet, mégpedig Oroszország, Lengyelország, Skandinávia és némileg Bulgária felé. Másik nehézség, hogy ekkor északon és Oroszországban még hamvasztanak, a sírokban sok minden összeég, összeolvad. Ennek ellenére azt látjuk, hogy Lengyelország leggazdagabb X. századi temetőiben nincs arany (Lutomiersk stb).94 93 RASÍDADDIN, Fazlallah 2009.36., 49. 94 NADOLSKI, Andrzej-ABRAMOWICZ, Andrzej-POKLEWSKI, Tadeusz 1959. 207
