Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Fodor István: Sámánizmus és a magyar régészet

FODOR ISTVÁN: SÁMÁNIZMUS ÉS A MAGYAR RÉGÉSZET

11. Fejfedő része egy öcsödi avar női sírból (In: Madaras 1999.39.)

Azoknak a sámánoknak, akik egész életükben nem használtak dobot, sámánbotjukat egy nyírfára akasztották (mivel a bot nyírfából készült), de azt nem kellett megcsonkítani, mint a dobot.61 Diószegi Vilmos így beszéli el egy föld fölé temetett, életében csak bottal rendelkező sámánasszony sírjának állapotát az erdőben: „A sámánasszony teteme már a földön fekszik, néhány vastag faág korhad körülötte. A rénbőr kabát szakadozott, kikezdték a vadak meg a kóbor kutyák. Üresen tátonganak a fatálak is, a teásibrikben pedig csak esővíz vagy hóié. De a nyírfához támasztott

sámánbot még diadalmasan áll! Gondos kezek a törzshöz kötötték, nem dőlhetett el, nem rejthette még el a hulló falevél. A hó, az eső meg a napsugár már fakítja a széltől most is lebegő szalagok színét.”62 A fenti példák magyarázatot adnak arra, hogy a régészek miért csak

61 DIÓSZEGI Vilmos 1959.115.

62 DIÓSZEGI Vilmos 1960.194-195.

elvétve, nagyritkán találnak a régi sámánhitű népek temetőiben sámáneszközöket vagy a sámánöltözék jellegzetes díszeit. így van ez például a biztosan sámánhitű kirgiz temetőkben is. Talán csak egyetlen jel utalhat arra, hogy az illető temetkezés egykori sámán temetkezése lehet: ha a nemzetségi temetőtől távol, eldugott helyen, magányos sírban hántolták el valakit.63 Ezen egyetlen ismérv alapján a sámán sírjának vélt XVII—XVIII. századi temetkezés meghatározása azonban joggal ébreszt kétséget az olvasóban.64

Szerencsére akad egy-két kivétel is. Az altáji teleutoknál Diószegi Vilmos egy gerendákból rótt sámánsírban - amelyet a föld felszínére építettek vagy kissé földbe mélyítettek - a dob káváját fotózta le, amelyet a temetés előtt nyilvánvalóan szintén megcsonkítottak.65 (10. kép.)

Az ilyen sírok azonban csak modern koriak lehetnek, hiszen a szerves anyagból készült dob egyébként elenyészik. A sámánöltözéknek is csak fémből készült díszei maradhatnak ránk, a sámánbotnak is csak a kiegészítő részei, mint a szeghalmi sírban. A fentieken kívül számos más eszköze is volt a sámánoknak: nyíl, kés, balta, csontlemezes páncél és egyebek.66 Ezekkel azonban az a baj, hogy egyéb adatok hiányában nem derül ki róluk, hogy valóban sámáneszközök voltak-e, avagy eredeti rendeltetésük miatt tették azokat a sírba. Legtöbbször még a körültekintően eljáró kutatók is csak közvetett adatok alapján következtetnek a sámánsírokra és az illető régi népesség sámánhitére, ha erről nincsenek korabeli írott források.67 Többnyire késő középkori és újkori temetkezéseket vélnek sámánok nyughelyének, mint a hakaszföldi Tabat folyó mellett feltárt

XVII. századi sírt68 vagy a Tomszk környéki, a Tim folyó partján feltárt XVII-XVIII. századi temetkezést69 - mindkettőt erősen vitatható indoklással. (Az utóbbi sírban például két madár alakú függőt leltek, amelyeket a sámán segítő szellemének véltek.)70

Egészen más a helyzet az Irtis folyó bal partján, az omszki kormányzóságban feltárt Borovjanka XVII nevű temető három (9., 11., 103.) sírjával.71 E sírokból ugyanis nagy mennyiségű antropomorf bronzfüggő, fa álarc, továbbá a (sámán)köpeny fémdíszei kerültek elő. Ezek már alighanem kétségtelen bizonyítékai annak, hogy e temetkezések valóban sámánsírok voltak, amint azt a feltárók is vélik.72 Nem egyszerű azonban az egészen különleges temetkezések keltezése, amiben erősen megoszlik a kutatók véleménye. Egyelőre csak az látszik valószínűnek, hogy koruk a vaskorra vagy a korai középkorra tehető.73 Igen figyelemreméltó, hogy a legkorábbi sámánsírokat Nyugat-Szibériá- ban ugyanabból a korból - a késői bronzkorból - és nagyjából ugyanarról a területről ismerjük, ahonnan az említett szamuszi sámánábrázolások is előkerültek. Az Irtis-vidéki Szopka-2 nevű késő bronzkori temetőben bizonyosan sámánsírokat találtak. Az egyikben négy, kígyót ábrázoló, csontból faragott szobrocskát, fülesbagoly csontjait (Id. a hajdúdorogi

63 HUDJAKOV, Ju.Sz.1987.67.

64 HUDJAKOV, Ju. Sz. - SZKOBELEV, Sz. G. 1984.

65 Néprajzi Múzeum, Diószegi-gyűjtemény, Itsz. F190616.

66 DJAKONOVA, V. P. 1981.138.; IVANOV, Sz. V. 1978.

67 SZAVINOV, D. G. 1985.

68 SZKOBELEV, Sz. G. - MITYKO, 0. A. 1980.176.

69 BOBROVA, A. I. - MAKSZIMOVA, I. E. -TOROSCSINA, N. V. 2002.134.

70 Uo. 118.

71 POGODIN, L. I. - POLEVODOV, A. V. - TRUFANOV, A. Ja. 2008.

72 Uo. 203.

73 Uo. 202. - Korábban ugyanezen szerzők közül ketten ezeket a temetkezéseket bronzkorinak (a Kr. e XIV-XIII. századinak) vélték. Ld. POGODIN, L. I.-POLEVODOV, A. V. 2003.58.

197

12. A kiszombori tarsolyzáró bronzveret (In: Dienes 1975.105.;