Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM ellenállást, így hadműveleteik első szakaszában a főváros ismételt elfoglalására törekedtek. Szolnok szerepe megnőtt június végétől. A Paszkevics tábornagy főerői elől visszavonuló, Józef Wysocki vezérőrnagy vezette IX. magyar hadtest július elejére Szolnokig hátrált, ahol is a magyar kormányzat az újoncokból álló X. hadtesttel egyesítette. E két hadtest néhány kisebb kikülönített csapattal együtt alkotta az új Tiszai hadsereget, melynek főhadiszállása majd egy héten át Szolnok volt, és amelynek élére Perczel Mór vezérőrnagy került. E haderő feladata eredetileg a Pest-Buda felé forduló orosz fősereg balszárnyának veszélyeztetése lett volna. A kiképzés és a fegyverzet hiányosságai azonban nem tették lehetővé a várt harcba vetést. Bár kétszer is megindultak északnak, csak a július 20-i túrái lovasütközetben csaptak össze a túlerejű oroszokkal. A július 26-án Pest-Budáról több oszlopban dél felé megindult császári hadak kapcsán Kossuth is értesült arról, hogy a balszárnyon haladó Franz Liechtenstein altábornagy vezette IV. császári hadtest, illetve az annak legszélén haladó előhad dandár" a jelentős katonai pályafutást befutó báró Benedek Lajos vezérőrnagy vezetésével Nagykáta, Jászberény és Újszász mellett Szolnokot, Cibakházát, illetve az ottani hidakat és átkelőhelyeket vette célba. Ekkor már Szolnokon csak kis létszámú magyar erők álltak, mivel Perczel főhadiszállása Kecskeméten állomásozott, és Cibakházán is csak Lenkey Károly ezredes maradt mintegy 5000 emberével.100 A Tisza vonalának tervezett védelmét meghiúsította, hogy Korponay János ezredes erői nem tudták megakadályozni a cári haderő július 25-27. közötti tiszafüredi átkelését. Ennek nyomán a honvédség fokozatosan feladta a Közép-Tiszát, és csekély erőivel megkezdte a levonulást Szeged felé. Szolnokon az utolsó magyar csapatok, akik főképp a gimnáziumban és elemi iskolákban voltak elszállásolva, bizonnyal 1849. július 27-én reggel hagyták el a várost, mivel dél tájban már a határban látták az ellenség előőrseit. Az utolsó egységek Lenkey Károly hadosztályának utóvédben lévő újoncai lehettek, akik egyebek mellett 22 - jórészt megrongált - mozdonyt hagytak hátra a pályaudvaron. A hírek nyomán a helyi lelkész és gvárdián Dubecz Tamás, a gimnáziumi igazgató Jeszenszky Ferenc, a város bírája Nagy István, valamint Sipos György101 és Tóth Mátyás102 ügyvéd Abonyba mentek Benedek vezérőrnagyhoz, és kegyelmet kértek a városnak. A Somogyi által „durvának és parasztnak” nevezett Benedek lenézően beszélt a küldöttséggel, s kijelentette, hogy ha egyetlen katonájának is bántódása esik, úgy Szolnokot porrá égeti. Emellett a gimnáziumi igazgatót és a főbírót délután 3-tól másnap délig kezesként fogságban tartotta, amikor két tanácstag váltotta őket.103 99 A nyári hadjárat elején ez az elővéd dandár a 12. vadász zászlóaljból, a Deutshmeister gyalogezred 1., 2. és 4. zászlóaljából, a Konstantin nagyherceg gyalogezred 1. landwehr zászlóaljából, a Károly főherceg svalizsérezredből (8 lovasszázad), valamint a 31. hatfontos gyalogüteg és a 20. lovasüteg 6-6 lövegéből állt. RAMMING von RIEDKIRCHEN, Wilhelm 1850.15. 100 RAMMING von RIEDKIRCHEN, Wilhem 1850.293.; BARTA István 1955.782. 101 Talán az 1848-ban 47 éves Sipos György, Katonaváros 120. alatti lakos. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.465. 102 Tóth Mátyás 1848-ban 29 éves ügyvéd a Katonaváros 232. sz. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.469. 103 RAMMING von RIEDKIRCHEN, Wilhelm 1850.294.; SOMOGYI Ignác 1887. II. 97-98.; HERMANN Róbert 2009.20. Benedek viselkedését sokan magyarázták híres-hírhedt katonás nyerseségével, illetve a helyi lakosság két szolnoki ütközetben mutatott viselkedésével, a menekülő császári katonák megtámadásával. Ugyanakkor bonyolítja a helyzetet, hogy a város megszállása előtt Haynau táborszernagy tudósította Benedeket, hogy Szolnokon mintegy 14 nappal korábban a helybeli lakosok az ott maradt sebesült császári katonákat bántalmazták és megölték. A főparancsnok az ügy azonnali kivizsgálását rendelte el. Benedek még 29-én az abonyi táborból tudósított a vizsgálat eredményéről. Eszerint május végéig Szolnokon több sebesült osztrák hadifogoly volt, akiket a lakosok megöltek.104 Ezt a hírt mindazonáltal az 1849/1850-es császári vizsgálatok nem erősítették meg, így valószínű, hogy valami verekedés, vagy más esemény téves híre terjedhetett el a császári hadvezetés köreiben.105 106 Talán a tényállás gyors tisztázását bizonyítják a Békés vármegyéhez július 31-én beérkezett hírek, amelyek Benedek előrenyomulása több intézkedését is az engedékenység megnyilvánulásaként értelmeztek: „Benedek különös kíméletességet tanúsít a lakosok irányában, szónokol magyarul a tömeg előtt s szokott módjuk szerint, a rend és csend helyre állítási czéljok kiemelésével felkéri a lakosokat, hogy őket inkább oltalmazzák, mint sem megtámadnák. A helységek előkelőiből kezeseket tart maga mellett, s a nemzetőrökből patronokat [őrjáratokat - B.G.] czirkáltat, - kötelességökké tevén, hogy vigyázzák a magyar katonák előrehaladását, híradással legyenek, mert a történhető megtámadás esetében mind ők, mind a kezesek lesznek életökkel lakolandók. Általában mondhatni, hogy különös félelem mutatkozik az ellenség maga viseletén, valamint a vezető német tábornokok s tisztek előbb vallott gyalázatuk s veszteségüktől ingerkedve végtelenül sarczolnak, embertelenek, gorombák és alávalók.”m A főbíró és a ferences házfőnök lefogását hallva még ezen a napon Molnár János városkapitány és Fülöp Ignác107 főjegyző tudósította Benedek vezérőrnagyot. Eszerint a magyar csapatok a Tisza túlpartjára vonultak, így maguk és a város is mindenben igyekeznek eleget tenni a kiadott parancsoknak. Biztosították a tábornokot, hogy a lakosok hangulata a lehető „legjobb”, egyben pedig kérték, hogy a város bíráját és segédlelkészét [így! B.G.] mielőbb bocsássa szabadon.108 Július 27-én az Ókécske-Vezseny-Tószeg irányában kiküldött császári felderítés jelentette, hogy amíg a jobb part jórészt üres, addig Cibakházán és környékén jelentős magyar erők vannak, sőt 25/26-án a tiszazugi falvakból még újoncokat toboroztak a felkelők. 28-án Franz Schlik altábornagy, az I. császári hadtest parancsnoka Albertiben lévő főhadiszállásáról tudósította Flaynau táborszernagyot, hogy Benedek katonái már a Tisza bal partján fekvő szandai csárdát is megszállták Törökszentmiklós felé. Ugyanakkor utászokat kért, hogy Szolnoknál hidat verethessen. Flamarosan azt is közölte, hogy az utak szabadok, ám a visszavonuló honvédek a vasutat sok helyen megrongálták. A kocsikat [feltehetően nem csak vasúti kocsikról volt szó! - B.G.] részben Szolnokon szétrombolták, másrészt Szegedre indították le.109 A visszavonuló honvédség előbb a szolnoki, majd a cibakházi hidat is 104 HL 1849.40/306. és 40/323. 105 Ezt tartotta valószínűnek Hermann Róbert is, akinek baráti közlését ezúton Is köszönöm. 106 OLÁH György 1892.364. 107 Fülöp Ignác 1848-ban 43 éves hivatalnok, a Német tized 104. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.449. 108 HL 1849. sz.n. (1849. júl. 27.) 109 HL 1849.40/316,40/319., 40/323. 158
