Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
BAGI GÁBOR - CSÁSZÁRI CSAPATOK SZOLNOKON, 1849 ELSŐ FELÉBEN Kossuthnak a március 4-i olmützi alkotmány egy megszerzett példányát. Ezt Kossuth a tisztikarnak felolvasta, amely azt egyöntetű felháborodással fogadta.89 Damjanich csapatai utóbb csatlakoztak a fősereghez, amely március 16-17-én Cibakházánál kelt át a Tiszán. Hamarosan kiderült azonban, hogy Nagykőrösnél 40000 főnyi ellenség táborozik. Végül Vetter Damjanich és Aulich érvei nyomán úgy döntött, nem támadja meg a császáriakat, hanem elrendeli a visszavonulást. Bár a tiszai hadsereg főerői a Tiszazugból újra Tiszafüredre meneteltek, Cibakházánál Mesterházi, Tórökszentmiklós környékén pedig Asbóth Lajos alezredes aránylag kis erői március végéig sikeresen működtek. Tartották a Tisza vonalát, zavarták az ellenséges felderítést, míg maguk hírekkel látták el a magyar hadvezetést. A császári csapatok részéről Ottinger „látogatása” után Szolnok felé inkább csak felderítő tevékenység folyt. A magyar oldalról olykor kisebb erők is átkeltek a Tiszán, sőt állítólag a vasút jóvoltából korábban nem látott harci eseményekre is sor került. így március 20-án Törökszentmiklós- ról Dulleskó Balázs (1820-1889) utászszázados jelentette, hogy szolnoki felderítő akciója során a császáriak által kémszemlére küldött „gőzkocsi” mögött a síneket sikeresen felszedette, és annak Abonyba való visszatérését megakadályozta.90 A magyar kormányzat e kétes helyzetben is számolt a településre beérkezett kamarai jövedelmekkel. így március 23-án a szolnoki sóhivatalnak a szandai csárdához kellett szállítani a napi pénzbevételt, és a törökszentmiklósi hadparancsnokság nyugtatványára kellett befizetni.91 A császáriak a magyar csapatmozgásokról igyekeztek minél több hírt beszerezni. Jellacic altábornagy március 23-án Daniel Rastic vezérőrnagyot hívta fel, mivel egyes jelentések szerint a honvédség Szolnoknál hídverést kísérelt meg, és főerőivel ott kívánt átkelni.92 Rastic őrjáratokat küldött ki Tiszavárkony felé, és tudósításaik nyomán 26-án jelentést tett. Eszerint a Tisza jobb partján Szolnok és Cibakháza között nem voltak magyar csapatok, ám a túlpartot erősen megszállták, huszárok cirkáltak a folyónál, sőt talán erősítéseket is láttak.93 A hírek Jellacicot nem nyugtatták meg, mivel 26-án már arról írt, hogy a magyarok Szajolnál kísérleteznek hírveréssel. A következő napon Rastic jelentette, hogy Bartenstein főhadnagy szerint a magyarok a szolnoki Zagyva-hidat megszállták, míg Zagyvaré- kas és Szögszentiván (Besenyszög) között huszárok mozogtak.94 A hírekre 27-én Rastic újra megszállta Szolnokot, de már a következő napon kivonult onnan. Jelentése szerint hadmozdulatára azt követően került sor, hogy a Hunyadi huszárok egy 300 (!) fős csapata Abony és Törtei között az abonyi lakosoktól tíz lovat vett el. így Szolnokra egy lovasszázadot küldött, különösen hogy a szajoli hídépítésről meggyőződjön. A Mündel főhadnagy vezette alakulat némi magyar lovasságot talált Szolnoktól 4000 lépésre, míg kisszámú gyalogságuk a pályaudvart szállta meg. Mire azonban a császári lovasok odanyargaltak, a magyarok állásaikat kiürítették. Az őrjárat két óra múlva elhagyta a várost, míg Bartenstein főhadnagy őrjárata Szajolnál semmiféle hidat sem talált.95 89 VUKOVICSSebő 1982.15-19. 90 BORUSS József é. n. Utászok. 10.; Dulleskó életrajzára lásd: BONA Gábor 1987.139. 91 BARTA István 1953. II. 706. 92 Vetter altábornagy főparancsnokként pár nappal előbb erre valóban parancsot adott, de az építkezés aligha indult meg. 93 HL 1849.18/438/c. 94 HL 1849.18/438/d, 18/556. 95 HL 1849.19/73. és 19/73/a. Eközben Ottinger vezérőrnagy jelentős lovasságot vezényelt Abonyba, hogy a császári erőket Szolnok felől biztosítsa. Egy vértesezred, egy század Ferenc József dragonyos érkezett, de a korábban itt említett báni huszárok is maradtak. 31-én a fokozott felderítést folytató Rastic jelentette, hogy Tószegre naponta ellenséges huszárőrjárat érkezik Tiszavárkony- ból, és embereire a faluból és a túlpartról is tüzeltek. Cibakházánál egy huszárosztályt, a szolnoki pályaudvarnál ellenséges gyalogságot említett, viszont arról is tudósított, hogy a magyar főerők Tiszafürednél állomásoznak.96 Az elszórt felderítési adatok nyomán lassan nyilvánvalóvá vált, hogy Szolnoknál semmiféle híd nem épül, így innen nagyobb támadás a császáriakat nem fenyegeti. Az április elején a tavaszi hadjárat Szolnok számára újabb, de alig pár órás császári megszállással kezdődött. 2-án a Rastic dandár egy zászlóalja, két lovasszázada és egy röppentyűütege újra bevonult Szolnokra. Onnan 200 mázsa sót indított Pestre, majd Abonyba vonultak vissza. A hírre Asbóth erői 3-án Szolnoknál, míg Mesterházi Cibakházánál Görgei utasítására átkeltek a Tiszán, és biztosították a két átkelőhelyet. Asbóth intézkedett a szolnoki híd mielőbbi helyreállításáról, majd április 6-án Görgei parancsára Szolnokról jelentette, hogy másnap maga is megindul Cegléd felé a csapataival.97 Erői nem voltak jelentősek, mivel a 12. hadosztályhoz ekkoriban mindössze 2455 ember és 6 löveg tartozott.98 Ekkor úgy tűnt: Szolnok végérvényesen felszabadult a császári megszállás alól. Nem így történt... 4. Szolnok végleges császári megszállása 1849. július végén 1849 júniusában az orosz beavatkozással a magyar szabadságharc utolsó szakaszához érkezett. A hatalmas túlerőben lévő császári és cári csapatok igyekeztek a lehető leggyorsabban felszámolni a magyar 96 HL 1849.19/192. és 19/372. 97 HERMANN Róbert-KUCZA Péter 2002. 53., 91.; HERMANN Róbert 2009. 20. 98 KEDVES Gyula 1996.39. A12. hadosztály összetételéről csak április 25-én találtunk adatot. Eszerint ide tartozott a 49. honvédzászlóalj (608 fő), a 63. honvédzászlóalj (819 fő), két század a 25. honvédzászlóaljból (224 fő), két század a 17. Bocskay huszárezredből (261 fő), egy század kun lovas (74 fő), egy század nagykőrösi portyázó csapat (120 fő), egy század pozsonyi vadász (122 fő), egy utászzászlóalj (137 fő), a 11. hatfontos gyalogüteg fele (88 fő, 3 löveg), az 1. háromfontos gyalogüteg fele (57 fő, 4 löveg), valamint az 5. háromfontos gyalogüteg (105 fő, 6 löveg). Mindez összesen 2615 embert, 335 nyerges és 153 fogatos lovat, valamint 13 löveget tett ki. (HERMANN Róbert 1999.302.) Ennek alapján valószínű, hogy a két félüteg csak április 6 után került át a hadosztályhoz, amelynek erejére utóbb Buda ostrománál következtethetünk. Lásd: HERMANN Róbert 2000. Utóbb Beniczky Alajos így emlékezett vissza erre az alakulatra: „Gyenge dandárunk, mely két honvédzászlóaljból, két század körösi gyalog-önkéntesből, egy század pozsonyi önkéntes vadászcsapatból, két század Bocskai huszárból, egy század Jász-Kún önkéntes szabad-lovascsapatból - az öreg Pálinkás őrnagy vezetése alatt - és 14 hatfogatú hatfontos ágyúból állott, kint a szabadban táborozott. A dandár legérdekesebb csapatja az öreg Pálinkás kún huszárjai voltak - legtöbbnyire kiszolgált nádorhuszárok - panyókára akasztott szűrben, kisebb-nagyobb karimájú kalapokban, görbe, széles fringiákkal jó vérű lovaikon.... Egy fiatal őrmester jóval éjfél után indult el ötödmagával a Tisza jobb partjára őrjáratra. S reggel nyolcz óra felé tizen jöttek vissza, vezetvén mindegyik egy-egy lefegyverzett svalizsér lovast, kiket - mint mondták - egy álmukban meglepett és szétugrasztott ellenséges őrcsapatból ejtettek foglyul.” BENICZKY Alajos 1899.581. 157
