Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
BAGI GÁBOR - CSÁSZÁRI CSAPATOK SZOLNOKON, 1849 ELSŐ FELÉBEN leváltását kérte.6616-án Grammont Hartlieb altábornagynak a megélénkülő magyar felderítő tevékenységről és jelentős erők megjelenéséről számolt be Szentes és Csongrád térségében. Bár az állítólagos vezsenyi átkelésről kapott hír tévesnek bizonyult, a jobb híján felderítésre küldött vértesek egyre újabb híreket hoztak a Bácskából és a Bánátból felvonuló magyar erőkről. Stauffer vértes ezredes Szentesen és Csongrádon 10000 katonáról és legalább 36 ágyúról tudósított (Damjanich János Cibakházának tartó bánáti hadteste, utóbb 8. hadosztály), és hogy ezek rajtaütéssel a szolnok-abonyi helyőrséget akarják oldalba támadni. Hamar Ottinger is jelezte Hartliebnek, hogy az itteni csapatokat meg kell erősíteni, mert túl nagy a veszély, és mögöttük Pestig nem áll számottevő haderő.67 Répásy csapatait a hónap közepére Vécsey Károly vezérőrnagy megfogyatkozott bácskai hadteste (6. hadosztály) váltotta fel, amely Tórök- szentmiklós környékén táborozott, és folytatta a szolnoki császári csapatok nyugtalanítását. A Vécsey alá tartozó 65. honvédzászlóalj története szerint a 65-ösök maguk is részt vettek két rajtaütési kísérletben. „... indultunk Szolnok felé egy darabig az utón, aztán utnélkül haladtunk torony irányába, míg valami nagytöltéshez jutottunk, mindig csendesebben, míg egyszer megkezdődik az ágyúzás, és mi kibontakozunk a füzesek közül s látjuk, hogy két lovascsapat hirtelen összecsap. Megindulunk a Tisza felé és amint megpillantanak bennünket, az egyik fél sebes vágta- tással a Tisza hídja felé tart, eközben a hídról minket iszonyú ágyútüzzel fogadnak, a másik csapat nem veszi üldözőbe a megszalasztottákat, hanem azok is szétoszlanak, haladnak olyformán felénk, mintha a hátunk mögé akarnának kerülni. ... később egy lovas futár jött honánk, hogy vonuljunk vissza, ... az a csapat lovasság, mely felénk tartott, egy csapat lengyel lovasság volt, mely ki volt küldve, hogy a németeket csalják kijjebb a hídfőtől, hogy a hátuk mögé kerülhessünk, de a lengyelek hamar felvették az attakot és... a németek is látták, hogy miben sántikálunk és siettek vissza a fészkükbe. A bevétel előtt még egyszer történt egy ilyen kirándulás Szolnok alá, akkor az egész zászlóaljunk kint volt és egész a Tiszáig hatoltunk, hol ugyancsak ránk durrogattak a németek, de kárt nem tettek.’™ Kollár János Békés megyei tisztviselő szerint február 18-án lehetett az első áltámadás. Ennek során egy magyar alakulat éjfélkor, egy másik hajnalban indult meg lörökszentmiklósról. A két fél összesen 25-30 ágyúlövést adott le, a magyar veszteség egy ugrás közben lesántult ló volt, míg a magyarok a Tiszán átlőve egy vértest megöltek, másik kettőt egy ágyúgolyó söpört el.69 Windish-Gratz herceg a magyar akciók ellenére a cibakházi átkelőhely miatt aggódott. Ezért meghagyta Ottinger vezérőrnagynak az itteni ellenséges hídfő felszámolását, ámde a február 24-i támadás végül sikertelenül végződött. Délutánra aztán beérkeztek Damjanich csapatai, és megszilárdult a helyzet. Február végén a Szolnokot megszállva tartó Grammontot Karger vezérőrnagy és dandára váltotta le.70 Leopold Edler von Karger (1792-1867. március 19.) tapasztalt katonaként 41 éve szolgált a hadseregben. Tábornoki kinevezése 1848. június 21-én kelt. Elméletileg jól képzett, bár inkább vezérkari és térképészeti gyakorlattal rendelkező tiszt volt. 66 HL 1849.13/493. 67 HL 1849.13/564-565., 13/569-570. 68 LENGYEL Sándor 1897.8. 69 OLÁH György 1892.204-205. 70 CSIKÁNY Tamás 2003.16. Dandárparancsnoki megbízatásának alárendeltjei állítólag nem igazán örültek. A szolnoki ferencesek szerint „...asztaluknál suttogott tiszturak beszédéből több ízben kiértette a helybeli főnök azt, hogy az új parancsnok egy hadtestnek [t.i. önálló seregtestnek - B.G.] vezényletére elégtelen, s alkalmatlan és hogy azon esetre, ha a magyarok által megtámadtat- nak, a csatának jó kimenetelét nem reményelhetik.’’71 Karger dandára egy sorgyalog és két határőr zászlóaljból, 2 vadászszázadból, másfél század utászból, négy dragonyos és két horvát banderiális huszárszázadból, egy-egy lovas és gyalogos hatfontos, fél tizenkétfontos ütegből állt. Ennek az erőnek kellett volna 1849. március 5-én Vécsey és Damjanich egyesített támadását visszaverni, ám végül súlyos vereséget szenvedett. 3. Szolnok a senki földjén (1849. március 9. - április 2.) Bár az 1849. március 5-i szolnoki győzelem a honvédségnek a főhadszíntéren aratott addigi legfényesebb sikere volt, még csak a város fel- szabadulását sem eredményezte. Noha 5-én este Damjanich és Vécsey segítségére beérkezett Klapka I. hadteste is, Damjanich Pest irányába tervezett támadása nem valósult meg. Dembinskit ugyan a kápolnai kudarc után a tisztikar lemondatta, ám március 8-án megszűnt Görgei ideiglenes fővezérsége. Az új főparancsnok Vetter Antal altábornagy lett, aki Cibakházán át tervezett támadást a császári fősereg ellen. Ezért március 9-én a csapatait féltő Damjanich feladta Szolnokot, és 10-re virradóra katonáit visszavonta a túlpartra. A kivonulás délután 2-kor kezdődött és este 9-ig tartott. A Tisza-hidat, miután szurokkal bőségesen bekenték, teljesen felégette, így Szolnok katonai jelentősége csökkent.72 A híd felégetése a szolnokiak szerint szükségtelen volt, és Kosztolányi utásztiszt átgondolatlan parancsából következett.73 Hogy pontosan kire is gondoltak a lakosok, az nem egyértelmű. A leírás leginkább Kosztolányi Mór honvéd ezredesre illene, aki korábban utásziskolát végzett. A baj csak az, hogy ismereteink szerint ő a komáromi erődben szolgált.74 Hogy kivel tévesztették össze, máig sem tisztázott. A kiürítés során a magyarok a sóházzal szemben felállított hajóhidat Cibakházáig úsztatták le. Emellett lefoglalták Domcsa Demeter pesti kereskedő gabonaszállító hajóit is, amelyeket - miután a jég a Tiszáról levonult - Fegyvernek környékére vontattak fel, és azokból júliusban a gabonát a katonai raktárakba hordták.75 Kollár Békés megyének feltehetően ezek kapcsán írta március 9-én, hogy „Az itt maradt kereskedői hajókon levő 100.000 pozsjonyi] mérő gabona a Tiszán Füred felé szállíttatik. A búzát az álladalom lefoglalá!”76 E mintegy 12 hajórakomány termény megmentése végett az önkényuralom alatt Halasy Kázmér volt kormánybiztos kért és kapott igazoló levelet a szolnoki tanácstól.77 Mindez azonban nem jelentett könnyebbséget a szolnokiaknak. Albert Ferenc őrnagy március 12-i jelentése szerint az előző nap a császáriak egy lovasszázada és egy gyalogsági (vadász) osztálya újra bevonult a 71 KAPOSVÁRI Gyula 1975. 103.; KEDVES Gyula 2006. 58.; SCHMIDTBRENTANO, Antonio 2007. 83. 72 BARTA István 1953. II. 620.; OLÁH György 1892.231. 73 KOVÁCS Kálmán 1894. 2. 74 Kosztolányi Mór (Nemeskosztolány, 1806. XI. 27. - Uo., 1884. V. 17.) életére lásd BONA Gábor 1987.208. 75 SOMOGYI Ignác 1887. II. 98. 76 JÁROLI József 1998.210-212. 77 SOMOGYI Ignác 1887. II. 100. 155
