Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM A ferencesek a náluk kvártélyt kapó Landgraf dragonyos kapitánytól,31 Rosenfeld,32 Koppe,33 Fischer,34 Martinovics35 huszárkapitányoktól, Stein,36 Markovics37 huszárfőhadnagyoktól, báró Stein és báró Bartenstein38 létszám fölötti tisztektől és másoktól megtudták a tettesek nevét, akiknek viselkedését maguk a beszállásoltak is szégyenletesnek tartották. A ferences háztörténet Rupp János39 vadászhadnagyot, Teuchenpach Móric utász)?) tisztet, egy Barusek nevű huszárkadétot és egy ismeretlen dragonyos tisztet említett az elkövetők között. Elgondolkodtató, hogy az 1848-as katonai sematizmus az 5. vadászzászlóaljnál valóban említ egy Johann Rupp nevű hadnagyot, más egyezés azonban pillanatnyilag nem ismert. Grammonttól a ferencesek hiába kértek elégtételt. A vezérőrnagy előbb akasztófával fenyegette a házfőnököt a császár hű tisztjeinek rágalmazásáért, majd amikor az bátran folytatta a vádak felsorolását, elhagyta a szobát, hogy ne kelljen hallania alárendeltjei viselt dolgairól. A szerzetesek soha nem kaptak elégtételt káraikért,40 és a lakosság is visszasírhatta Ottinger fegyelmezett vérteseit, mivel Grammont katonái már semmilyen szempontból sem jelentették a császári had elitjét. A császári tisztek 37 napig laktak a rendházban, és ezt az időszakot a ferencesek a rettentő elnyomatás, a végső romlás koraként írták le. A jövevények minden üres szobát - még a növendékekét is - elfoglalták, és kivétel nélkül ingyen kvártélyoztak, kosztoltak itt, sőt még más tiszteket is ide hoztak. Naponta 25-30-40, sőt több személy fordult meg a rendházban, akik ebéd és vacsora mellett követeltek még „fölöstökömöt”, ami kávé, csokoládé, bor, sör, rántott leves lehetett, majd utána kenyeret, szalonnát és „nyomatékül” bort. A városban a kávé és a cukor ára így öt forintra is felment. Emellett délután, majd este 10-11-ig a ferencesek étkezdéjében részegen dőzsöltek, daloltak, és megittak annyi bort, ameny- nyi máskor fél év alatt sem fogyott el. Mindössze négy tisztet említettek, akik némiképp rendezték tartozásukat. A rendház udvarában három szoba és mindkét istálló tele volt közkatonákkal, tiszti szolgákkal, akiket a kenyér és néha a hús kivételével szintén a ferencesek élelmeztek. A szerzetesek csak négy lovat tarthattak itt, míg teheneik kiszorultak a rendházból, és többet is kénytelenek voltak levágni. A sertések közül négy maradt meg, a baromfiállomány szinte teljesen elpusztult. 31 A Ferenc József dragonyosezred tisztjéről van szó. Lásd: DEDEKIND, Franz 1879.740. 32 Adolp Czekelius von Rosenfeld első osztályú lovaskapitány a báni huszárezredben. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850.) 414. 33 Hugo von Koppe báni ezredbeli huszárkapitány. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 414. 34 Eduard Fischer von Albach báni ezredbeli huszártiszt. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 414. 35 Johann Martinovics báni ezredbeli huszárkapitány. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 414. 36 Esetleg Ignaz Klein főhadnagyról van szó. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 415. 37 Esetleg Constantin Míllenkovic főhadnagyról van szó. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850.) 415. 38 Moritz Freiherr Bartenstein báni huszártiszt. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 414. 39 Johann Rupp főhadnagyot 1850-ben is az 5. vadászzászlóaljban említették. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 336. 40 Domesticae HistóriáéConventusSzolnokiensis... III. 50-52. Nem volt jobb a helyzet a tüzelő tekintetében sem. Máskor két év alatt nem fogyott el annyi, mint ezen a 37 napon. Reggelenként innen indítottak 100-200 lovast a besenyszögi határban lévő Szóró csárdához, valamint Tószeg, Várkony és Vezseny felé kémszemlére. Mintegy 23-24 nagy (hat ökrös) szekér széna fogyott el, 6-700 ezüst forint értékben. Utóbb a szerzetesek tisztelettel emlegették báró Lützow41 nevét, aki a horvát báni huszárezred élelmezési tisztjeként felesleges zabkészletét jutányos áron átengedte a kolostornak, és ezzel segítette a károk enyhítését.42 Bár a lakossággal szembeni atrocitásokról a források pusztulása miatt nem rendelkezünk konkrét adatokkal, itt is más lehetett a helyzet, mint korábban, a jóval kisebb számú, elitalakulatnak számító vértesek esetében. Ez a március 5-i események során is egyértelműen kitűnt, amikor a lakosság egy része a menekülő császáriak ellen fordult. Szolnok korábbinál nagyobb erőkkel való megszállása nem volt véletlen. Windisch-Graetz herceg a háború folytatása miatt a hídnak és az átkelőhelynek nagy szerepet szánt, amiről február 1 -én újra tudósította Jellacic altábornagyot.43 Hartlieb altábornagy hadosztályparancsnok - aki január 31-én Szolnokra jött44 - meghagyta a lakosságnak a sérült hídrészek helyreállítását, de utóbb arra is parancsot kapott, hogy a város biztosítására földsáncok építéséhez kezdjen. E munkálatokat február közepéig Grammont irányította.45 A híd miatt Pestről a 7. utászszázad zömét már január 31-én vasúton Szolnokra vezényelték, a fővárosban csak Hauser hadnagy maradt 16 emberével és a pontonhíd-készlet. Ezeket február 9-én követte a 13. és a 16. század hat pontonhíd-készlettel. Ők előbb Cegléden álltak meg, majd innen indultak Szolnokra. Szolnokon közben a 7. utászszázad elkezdte egy járomhíd építését, amihez felmérték a helyszínt. A Tiszát a híd vonalában 190 m szélesség, 5,7 m mélység jellemezte, és kb. 0,8 m volt a sodrás. A lapos, sáros bal parton egy 5,7 m magas úttöltés vezetett a hídhoz, amelynél a hídjármok fesztávolsága 19 m volt, és közepes vízállásnál a járófelület 11 m-rel feküdt a vízszint fölött. A hídállítás során a császári tudósítások csak a szolnoki lakosság igénybevételét emelték ki. Eduard Ghilain von Hembyze46 százados, az utászok parancsnoka az állva maradt cölöpmaradványokhoz állványt építtetett és azokat a cölöpökhöz kapcsoltatta, majd az ily módon képződött jármot vesszővel szorosan befonatta. A híd felülete így megtartotta 4,7 m-es szélességét. Hogy a híd a magyar rajtaütések ellen biztosítva legyen, a bal parton 120 m-re egy kisebb hídfőt építettek. Ez az út két oldalán létrehozott, négy ágyús tüzérüteg volt, amelyből mindkét oldalon cölöpművek vezettek a Tiszáig. Hogy az úttöltés jól pásztázható legyen, az erődítést 6,6 m magas emelkedőre építették. Mivel az erődítés az utat eltorlaszolta, ezért ekörül egy 22 m hosszú és 4,7 m széles állványodat építettek, amelyet egy rácsos kapuval lehetett lezárni. 41 Feltehetően Gustaw Freiherr Lützowról van szó, aki 1850-ben alhadnagy az ezredben. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1850) 414. 42 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 52-53. 43 HL 1849.11/252., 11/370. 44 HL 1849.11/79. 45 GELICH, Richárd é. n. 1.296-297.; HERMANN Róbert 2004.152.; Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 47. 46 Eduard Ghilain von Hembyze (1808.09.15. - 1876. 03.18.) 1849. március 5-én súlyosan sebesülve a magasabb rangú császári tisztek közül elsőnek esett magyar fogságba. 1862 végétől tábornoki rangban szolgált. SCHMIDTBRENTANO, Antonio 2007.55. 152
